Műtét után megnémult?

Ott volt vele a mamaája a kórházban? Ha nem, akkor könnyen érthető, hogy "sokkot kapott", bár nem tudom mennyi idős, és hogy felkészítették-e arra, ami történt vele (mármint nem a balesetre, hanem a műtétre). Ha ott voltak vele, akkor is elképzelhető, hogy haragszik, amiért ilyesminek tették ki őt (tudom, muszáj volt, de attól lehet, hogy ő így éli meg).

Az is lehet, hogy a fájdalom miatt nehezére esik beszélni, nyelni, pláne rágni. A műtéti heg még lehet lobos, a fájdalom sugározhat, ha kap gyógyszereket, attól levert lehet, meg egyébként is nyilván gyenge mé egy kicsit.

Ha nagyobb, és látható helyen van a foghiány, félhet tőle, hogy gúnyolni fogják, vagy hogy csúnya lett. Remélem, tejfog volt.

Esetleg az is lehet, hogy büntetésnek éli meg a műtétet, amiért rosszalkodott vagy nem volt elég óvatos, ésettől fordult magába.

Szóval sokféle oka lehet. Remélem, hamar túl lesz rajta, jobbulást kívánok.

Nem tudom mikor történt a dolog így lehet hogy már nem érvényes amit írok, de nekem felnőttként műtöttek ki két fogamat az állcsontomból, és 2 napig világomról nem tudtam úgy fájt és még utána is baromi kellemetlen volt. SEMMIT nem tudtam enni inni is csak szívószállal. 2 nap után is csak azért kezdtem el fájdalmak közepette banánt joghurtot stb. mert szoptattam még a fiam és nem akartam hogy elmenjen a tejem.

A másik dolog amit írtak előttem. Én 3 éves voltam mikor kivették a mandulámat és abban az időben anyukám nem jöhetett be velem a műtétre amit ráadásul nem altatásban végeztek! Életem legelső élménye amire emlékszem tehát igen sokkoló lehetett ha így megmaradt bennem tisztán emlékszem hol volt helyileg, ki volt a doki hogy nézett ki és milyen mesefigura volt az ajtón (egy bizonyos kutya amitől sokáig paranoiásan féltem).

Szóval simán lehet hogy neki is sokk élmény volt ha elvitték műteni oda anyuka biztos nem mehetett be vele.

SZerintem elsősorban ne várjatok tőle sokat. Ne próbáljátok vidámítani, nevettetni. Legyetek körülötte, mint normnálisan. NÉha lehet direkt vele foglalkoznik, hogy megértitek, hogy fáj neki és ez elfog múlni és minden rendben lesz. És ugyanolyan szép, mint eddig, és ugyanúgy szeretitek, csak jobban féltitek, ne legyen ilyen máskor. De csak röviden, nem kell ezzel egyserre sokat foglalkozni.

Ivást próbálgassátok különféle szívószálakkal, érdekes poharakkal, ha egy két nap után nem megy, sajnos meg kell mondani, hogy vissza kell menni a kórházba, ha nem iszik, mert rosszul lehet.

Szeretgessétek, ne akarjatok kihúzni belőle sokat egyelőre, természetesek legyetek.