Lelkileg nem viseli meg vagy fogja a gyerekeimet ha én folyton boldogtalan, ingerült vagyok?

Biztos, hogy érzik. Nyilván nincs annyi türelmed, nem úgy foglalkozol velük.

Hol élsz?

Szerintem panaszkodni az egyik dolog, tenni ellene meg egy másik. Nem vagy már gyerek, fel tudod te is hívni a barátnőket, hogy süssetek együtt valamit, nem csak elvárni kell, hogy ők keressenek. Ha barátkozós voltál, akkor tudod, hogy megy ez. Alkalmakat kell teremteni, hogy jöjjenek hozzád. Most te nem tudsz mozdulni, keresd te őket! A másik probléma pedig azt mondod, a férjed. Hát ő sem gyerek már. A problémákról pedig beszélni kell, nem más indokokkal egymáson levezetni a feszültséget, veszekedéssel. Ültesd le és beszéld meg vele, hogy sekninek sem jó, ha szar a hangulat, és egyezzetek meg azon, kinek-miben kellene változnia. Azon a kevés napon, amikor otthon van, szervezzetek közös programokat, menjetek el otthonról! Jön a szép idő, egyétek meg a szoksáos szendvicset egy parkban, vagy menjetek biciklizni, sétálni, együtt. Nem kerül minden pénzbe.

Szomorú, ahogy az életedről mesélsz, de ha minden így marad annak ellenére, hogy látod, hol a gond, az a te hibád. Nem másokat kell okolni, barátokat, férjed, anyagi körülményeket, hanem örülni kell annak, ami adatott, kevés barát, férj és kevés közös idő, amit el lehet tölteni értelmesen is, kesergés és nyavajgás helyett! Rajtatok áll, mit kezdetek vele!

Nem vagy egyedül, vannak gyerekeid, lehetőséged barátkozni, csak akarni kell!

Én erre ezt tudom neked mondani:

Terhesség alatt végig "otthon" feküdtem. Azért írom így, mert leköltöztem a páromhoz vidékre. Kiszakadtam a saját közegemből (Pest). Mindenkim itt van..

Megszületett a lányunk és nagyon durván depis lettem. Alig másztam ki belőle.

Mivel tervben volt, hogy haza költözünk (Pestre), így valamenynire ez is segített, de hosszútávon nem tudtam ebbe kapaszkodni.

1,5 éves volt a lányom, amikor már végre csomagoltam. Olyan boldog voltam, hogy le se lehetett lőni.

Már 3-4 napja itthon laktunk, amikor is észrevettem, hogy a lányom teljesen másképpen viselkedik.

Boldog, jó kedvű, kiegyensúlyozott. Akár csak én..

Én nagyon megértelek! Én is hasonló helyzetben vagyok.

6 éve itthon, 2 kigyerek (2 és 6 évesek), semmi szórakozás, barátok alig és nagyon ritkán futunk össze velük. Nem tudom ti anyagilag hogy vagytok, mert nálunk ez a fő gond! Sajnos mindenhez pénz kell. A kiránduláshoz, ahoz hogy kikapcsolódj (fodrász, kozmetikus, vásárlás...stb.), ahoz is, hogy barátokat hívj hozzátok (akár egy vacsi vagy ital..elvégre vendégül kell látni őket). Plussz mi vidéken élünk és már az pénz, hogy egy parkba bekocsikázzunk csak sétálni. Szóval a pénz nem boldogít, de a hiánya az boldogtalanná tesz!

Nekem az az egy szerencsém, hogy a párom segítőkész. Ha kell megfürdeti a két gyereket, játszik velük...vagy bármi. Nélküle (ha nem ilyen lenne) szerintem már megbolondultam volna. Valamit ki kell találnod, hogy kimássz a gödörből, ne engedd hogy még mélyebre ess!! Kitartást!!!

De igen, ez nagyon is rossz hatással van a kisfiaidra, mert nekik te vagy a viselkedésminta. Hiába jókedvűek, akkor is nyomot hagy bennük minden, ami velük történik, és várhatóan csak jóval később érezteti majd a hatását.

Jön a jó idő, biztos otthon vagy még velük, menjetek el otthonról amikor csak lehet, legalább a játszótérre de lehetőleg messzebbre is. Keress olcsó vagy ingyenes gyerekprogramokat, kiránduljatok. Jót fog tenni a te közérzetednek is a változatosság, a napfény, és remélem, hamar megismerkedsz más, kedves anyukákkal, akikkel tudsz majd beszélgetni. Szerezz barátokat! Társas lények vagyunk és ilyen értelemben a gyerekek egyáltalán nem helyettesítik a felnőtt társaságot, nem is ez a dolguk.

Ha fel tudsz töltődni, lesz erőd, hogy kezdeményezd a pozitív változást a párod felé. Ez egyfajta menekülés lenne, de előrefelé. Kívánom, hogy jobbra forduljanak a dolgaid!

Én is átmentem hasonlón, elég durva volt igazából, és a fenti recept a saját, kipróbált módszerem, ami sokat segített nekem. Nem állítom, hogy ettől megoldódnak az anyagi gondjaitok, mert nem, de ha jobban leszel tőle, és a gyerekeknek nem egy kiidegelt, hanem egy jókedvű, mosolygós anyukájuk lesz, akkor máris megérte.