Van egy pár, van egy gyerekük. A pár elvált, a gyerek heti 1x láthatja az apját, de akkor is sírva megy oda, nem tudom miért, de nagyon nem szeret oda menni még heti 1x se. Ilyenkor mit lehet tenni, hogy a gyerek egyáltalán ne láthassa az apját?

Sajnos a szituáció ismerős.

A hugom kislánya kb 5évnyi rendszeres 2heti láthatás után novemberben úgy döntött hogy nem óhajt láthatásra menni,nem kiváncsi az apjára.Az apa nem alkesz,nem drogos,a novemberi láthatáson kiabált vele és ez lett a reakció.

November óta gyerekvédelem,sereg pszichológus vizsgálta jól rosszul,az eredmény változatlan,nem óhajt menni.

7 éves múlott,a koránál jóval fejlettebb értelmi képességű( 10évesnek simán megfelel).

Láthatási héten már retteg,ideges,hogy jön a szombat és mennie kellene,kéri az anyját hogy valamit találjon ki(beteg,nem jól van stb)

A gyerekvédelem és a gyámügy hajtja a szokásos frázist,hogy "az apának joga van",de megfeledkeznek a gyerekről,hogy a gyereknek is van döntése és ez felülirja az apa jogait.

Múlt héten én beszéltem az apjával,mondtam neki hogy talán fel kéne fognia hogy valamit eltolt a kislányánál novemberben és majd ha a kislánya úgy látja jónak akkor kiváncsi lesz rá.

Reakció: majd a biróságon!... megjegyzem van láthatási végzés,stb.

Ami felfoghatatlan,hogy az apa leszarja a gyereke döntését,mellette áll a gyámügy,gyerekvédelem,és képes lenne akár kötélen,láncon kivezettetni a gyerekét a láthatási napon.

Na ilyenkor elgondolkodik az ember hogy akkor kit véd a gyámügy?

Egy állatnak több joga van,de a gyerek véleményének,akaratának figyelmen kivűl hagyásával döntenek.

A gyámügyi "recept": "biztos az anya súlykolja bele hogy nem akarja látni az apját"

Hang és videofelvétel is van róla,a gyerek a gyámügyön is elmondta: "nem akarom látni apát!"

Nem tudjuk meddig megy még ez a cirkusz,hogy az apa képtelen elfogadni a saját gyereke döntését.