Milyen gyakran van 2 év körüli gyereked a nagymamáknál?

20 hónapos a lányom. Anyukámmal elvan néhány órát (alvásidők között végig), de aludni csak velem hajlandó.

Anyósomra meg akkor sem bíznám rá, ha egyetlen ismerősöm sem tudna rá vigyázni - inkább fizetnék egy idegennek...mivel ő még életében nem szólt egy kedves szót sem az egyetlen unokájához - így a gyerek sem akar vele lenni (1 percet sem)

2 évesen gyakran vittem a mamákhoz, anyukámhoz és az anyóshoz is. 3-4 órát volt ott egyszerre, többet nem. (ebben van amikor a délutáni alvás is benne volt)

1-2 eset volt csak, amikor ott aludt éjszaka, és azóta is így van. 2 napnál többet (egy külön töltött éjszaka) soha nem töltött mással azóta sem, 3,5 éves. Kettőnk kapcsolatára nem éreztem hátrányosnak, viszont nagyon jól elvan a nagyszülőkkel. Mindenhol jól érzi magát.

Nekem egy ismerősöm mondta el azt a "szabályt", amikor még nekünk nem volt gyerekünk, ami megtetszett, ehhez tartjuk magunkat:

ahány éves a gyerek, annyi napra lehet egyedül hagyni. (hogy nagyival-e, vagy mással az mindegy, olyan személyre kell bízni, akit ismer és szeret a gyerek, és akiben mi szülők maximálisan megbízunk. Ez lehet családtag, vagy "idegen" is)

Tehát kér évesen két napra, egy éjszakával.

Amikor már több gyereket bíztunk másra, akkor az arány egy kicsit változott, 5 napra hagytuk a 4 és 6 évest is, együtt a kettőt, de ilyenkor sokat számít a testvér jelenléte, aki ugye amúgy is minden nap vele van.

A kapcsolatra olyan módon van kihatással, hogy a gyerek szerez tapasztalatot, hogy milyen máshol, más szabályokkal (hiába igyekszik valaki az én elveim szerint lenni a gyerekkel, mindig lesznek különbségek, ez természetes és jó is!), és néha "megzakkanva" kapom vissza őket, mindig kell egy-két nap (hosszabb távollétnél akár több is), amíg beáll az otthoni kerékvágás.

Én nagyon szeretem a viszontlátás pillanatát, a gyerekek odaözönlenek, puszilnak, ujjonganak, az egy éves pl. körtáncot jár, nagyon cuki. :)

A gyerekeknek szerintem ez egy megerősítés a szülői szeretetről, meg arról, hogy tudják, hová tartoznak, és hogy ami otthon történik, az nem magától értetődő.

20 hónapos a fiam! Most nyáron kb. 2-3 hetente egy éjjel valamelyik nagyi elkéri. Én pedig adom! Imádja őket, biztonságban van velük, mi pedig tudunk egy kicsit pihenni. Soha semmi baj nem volt még. Soha nem hagytam még ott sírva és soha nem mentem még érte úgy,hogy sírt!

8 hónapos volt,amikor egy lagzi miatt anyósomnál aludt, utána nemsokkal anyuéknál. Hétközben ha elmegyek tornázni heti kétszer másfél órát, akkor is velük van!

Mi tudatosan szoktattunk a nagyszülőkhöz. Nem akartam azt, hogy csak engem ill. minket szokjon meg, aztán ha valami olyan jön közbe, hogy tényleg a nagyikkal kell maradnia egy vagy két napot, akkor baj legyen belőle!

19 hónapos a fiam, és eddig háromszor aludt anyukámnál 1-1 éjszakát. Nem volt gond, imádja a nagyit, hiszem majdnem minden nap látja. Szerintem ez szoktatás kérdése. A másik nagyit, aki messze lakik tőlünk, és nagyon ritkán látja, nem is ismeri, így nála mostanában biztosan nem fog aludni.

Egyáltalán semmi probléma nem volt belőle, hogy nem velünk aludt. Első nap nem is hiányolt minket, a második nap már kérdezgette, hogy "Aja? Apa?"

jajj ez a "szoktatás" dolog egy baromság - már bocs!

Anyukámmal mindennap órákat játszik (21 hós kislány). Mikor meglátja Mamát, azt is elfelejti, hogy én a világon vagyok. Csak Mama adhat neki enni, inni, vele bilizik, ha kell csak ő öltözteti, DE mikor eljön az alvás idő, onnan csak én kellek neki, mert senki mással nem alszik el. Ez van. Nem szoktatás kérdése, gyerek függő! Így a legtöbb külön töltött idő max. fél nap.