Mit tennél, ha ilyesmi történne a 2-3-4 éves fiaddal?

Alapbol nem tennem ki a gyerekek ilyennek. Foleg nem annak, hogy a dedszulojet igy Lássa.

Eleg elmebeteg szülőkre utal ez a dolog.

Disznovagasnal meg nem nezetnem vele vegig az állat megkonzasat/oleset. Tavol tole próbálnak lefoglalni.

Mi falunk élünk, itt elkerülhetetlen, hogy lássa az állatok halálát. Nemcsak a természetes pusztulásra gondolok (pl. halott kismadár a fűben, elpusztult kisnyuszi stb.), hanem a vágást is. Én is láttam kiskoromban, semmi lelki törést nem szenvedtem, és a gyerekek is egészségesek agyilag, sose játszanak pl. disznóvágásosat. :) Más kérdés, hogy most, felnőtt fejjel a leölésnél elvonulok, nem bírom. A bontásnál már semmi baj.

A halálos ágyas sztori viszont durva. Azt nem engedném. Az állatoknál tudja, miért vágjuk le, de hogy egy szeretett ember halálánál jelen legyen, az nem fér bele.

Én falun nőttem fel, nálunk természetes volt, h a vasárnapi ebédhez szombatom Mama levágja a csirkét/tyúkot. Láttam fej nélkül is futkosni és számoltam a madárból kiszedett tojásokat. Akkor érdekes volt és nem hagyott bennem negatív elményt.

A halálos ágyas sztori is érthető vhol a számomra - sztem a kérdező nem húsz éves. Még az én gyerekkoromban is - 32 vagyok - falun szokás volt otthon felravatalozni a halottat, a halál az élet természetes része volt. Mikor a Mama 7 évvel ezelőtt meghalt, szeretett volna elbúcsúzni a fiamtól is. Tagadtam volna meg tőle? A tudata ép volt, nem nyáladzott, csak mozogni nem tudott már a végén. A fiammal később készült egy riport, ott azt mondta, h a Dédi fent van az égben és onnan nézi, h mit csinálunk (5 éves volt ekkor).

A halál sokkal nyomasztóbb a mai városi embernek, aki talán még életében nem látott haldoklót. Ha a családi kultúra része, amiről beszélnek nem tabu és a gyerek belenő, semmilyen kárt nem okoz.

Ugyanez vonatkozik a disznóvágásra. Annyi feltétellel, hogy a gyereket nem kényszeríteném annak a végignézésére, ha nem akarja. A felnőttek teszik a dolgukat, ő pedig jelen van. Játszik, vagy kérdez.

nekem négy éves fiam,van,már három disznóvágást látott.magát a leszúrást nem,de aztán az elpusztult állatot látta,amint perzseljük,feldolgozzuk.én is láttam ennyi idősen,és utána is jó párat.nem lettem lelki sérült tőle.A fiamat sem zaklatta fel,mert elmagyaráztam neki szépen a dolgokat.

a halál pedig az élet velejárója.Ha haldokolna valamelyik szeretett hozzátartozóm,és szeretne elbúcsúzni a fiamtól,akkor megtenném ezt neki