Megütöttem a párom kislányát. Nagyon szégyellem magam miatta, de nem tudom, mi mást tehettem volna. Hogyan kellett volna kezelni a helyzetet?
Röviden:
Babát várok, jövő hónap végére vagyok kiírva. A férjem hatéves kislánya sokat van nálunk, eddig nagyon ragaszkodott hozzám, és szépen felkészítettük a kistestvér érkezésére is. Eddig úgy tűnt, hogy örül a kistesónak és várja is, egész eddig semmi probléma nem volt a gyerekkel, jól nevelt, szófogadó kislánynak ismertem meg.
De most vasárnap délután minden előzmény nélkül teljesen kifodult magából. A férjem épp leszaladt a sarki boltba, én épp az ebédet főztem (amerikai konyhánk van, egy légtérben voltunk), a kiscsaj meg játszott, ugrándozott, a fél szemem közben rajta volt. Egyszer csak elcsúszott, megütötte magát, sírni kezdett. Odarohantam hozzá, és ahogy feküdt a földön, letérdeltem hozzá, megpusziltam és megpróbáltam megvigasztalni. Erre minden előzmény nélkül elkezdett velem üvölteni, hogy "te rohadt r.banc, én kiverem belőled azt a nyomorult gyereket", és közben elég nagy erővel elkezdte ütni, rúgni a hasamat. Rászóltam, hogy fejezze be, igyekeztem minél gyorsabban felállni és odébb menni, de ilyen nagy pocakkal ez már nem olyan egyszerű. Ő meg egyre jobban feldühödött, és egyre erősebben verte a hasamat. Amikor láttam, hogy se elmenekülni nem tudok, se a szép szó, se a kiabálás nem használ, lekevertem neki egy kisebb pofont. Azonnal abbahagyta a dühöngést, sírva fakadt és bevonult a szobájába. Ekkor ért haza a férjem, elmeséltem neki, mi történt. Ő azt mondta, jól tettem, és igazat adott nekem.
Ezután bementünk a kislányhoz, megbeszéltük vele hogy ilyet nem szabad csinálni, erre megint elkezdett ordítani, és megint meg akart ütni. A férjem ekkor fogta magát, és közölte a gyerekkel, hogy bár nagyon szereti őt, de most nagyon haragszik rá, és nem tudna vele szépen játszani, mintha mi sem történt volna, és ezért büntetésből most korábban hazaviszi az anyukájához.
Komolyan nem értem, mi volt ez a hirtelen dühkitörés, meg hogy hol hallhatott a gyerek ilyen csúnya beszédet, nálunk biztosan nem. És az anyukájánál sem.
Nagyon rosszul érzem magam a történtek miatt, nagyon bánom hogy megütöttem, de akkor nem láttam más megoldást, és most sem látok. Mit kellett volna tennem, ti mit tettetek volna?
válasza:Féltékeny. A közösség (iskola) jó hatással van rá...
Gondolom az anyuci nem hergeli ellenetek, de azért megkérdezném őt is, hogyan vélekedik a lánya a kis tesóról.
válasza:Én is lekevertem volna egy taslit. Ez semmiképp nem tolerálható, ejnye-bejnyével nem intézhető el.
Annyira furcsa... Pszicológust a gyereknek! Tuti, hogy vmi történt vele.
válasza: válasza:A gyerek anyukája teljesen jól kezeli a helyzetet. Normális a viszonyunk, néha átjön hozzánk ebédre vagy vacsorára a párjával. Ő is várja a picit, még gyerekruhákat is kaptunk tőle, biztosan nem miatta van ez az egész.
A párom szülei szintén alig várják az új unokát, ráadásul a volt feleséggel sosem szimpatizáltak, engem viszont a kezdetektől lányukként szeretnek, tehát őket is kizárnám.
A "másik nagyszülők" az én szüleim, akik a férjem lányát saját unokájukként szeretik, imádják, halálra kényeztetik. Az anyuka szülei pedig nem is ismerik a kislányt, talán arról sem tudnak hogy a világon van, mert a hölgy egyáltalán nem tartja a szüleivel a kapcsolatot 17 éves kora óta.
Az óvónők szerint az oviban semmi baj nincs a gyerekkel. Ma elvittük az óvodai pszichológushoz, de a gyerek egyetlen szót sem volt hajlandó váltani a pszichológussal, egyetlen szó nélkül ült bent nála egy órát. Rajzolni sem volt ott hajlandó, semmit sem tudott vele kezdeni a szakember.
Fogalmam sincs, mi történhetett, ki lehet a hunyó vagy hogy mit kellene csinálnunk. De nagyon megviselt az eset, és bár nem haragszom a gyerekre, de azóta szó szerint félek tőle. Tudom, hülyén hangzik, hogy rettegésben tart egy hatéves, de görcsbe rándul a gyomrom a gonolattól, hogy valamikor egyedül kell vele maradnom, vagy hogy később amikor megszületik a pici, mit fog művelni vele. Nem lehetek a gyerekem mellett minden pillanatban a nap 24 órájában.
válasza: válasza:Hát, az igazság az, hogy a kislány anyai nagyapja paranoid skizofrén volt, a gyógyszerek sem segítettek rajta, és végül öngyilkos lett még a kislány születése előtt. Épp ezért vittük el a gyereket rögtön az eset után pszichológushoz, hogy kizárjuk nála a betegséget, de egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele a szakember, mert egy árva szót sem szólt bent nála a gyerek. Az, hogy ott ült totál csendben, összeszorított szájjal egy órán keresztül, még sokkal ijesztőbb volt, mint a dühkitörése.
Fogalmam sincs, mit tehetnék, holnap este is jönnie kéne hozzánk, de én annyira rettegek, hogy azon gondolkozom, elköltözöm addig, amíg megszületik a baba.
Nagyon fáj nekem ez az egész, mert nagyon megszerettem az elmúlt 3 évben a kislányt, amióta ismerem, és eddig sosem csinált ilyet, sőt ő is nagyon szeretett engem. És most nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, nincs elég tapasztalatom és türelmem ahhoz, hogy kezelni tudjam ezt a szitut. Nem haragszom a gyerekre, de szabáyosan félek tőle, és tudom, hogy ezzel ártok a babának.
De a férjemet viszont nagyon szeretem, nem akarom kizárni az élményből, hogy velem lehessen a terhességem utolsó 6 hetében. Ugyanakkor a lányától sem szakíthatom el, nem kérhetem arra, hogy egy darabig ne hozza át ide.
Mit csináljak? Menjek vagy maradjak?
Ha valaki tud bármilyen tanácsot adni, nagyon megköszönném.
válasza:Te semmiképp se menj el, pont a férjed miatt.
Meg kell oldani, hogy máshol találkozzon a gyerekkel. Ha ennyire jó a viszony a kislány anyjával, akkor találkozzanak ott. Vigye el moziba, cukrászdába, állatkertbe, stb.
Nem az a megoldás (sztem az a legrosszabb), hogy elköltözöl.
Mit gondolsz, ebből mi jön le a kislánynak? Az, hogy bármit elér, hisz Téged, egy felnőttett is meg tud rémíteni, el tud üldözni. Pont azt kéne tudatosítani benne, hogy csak azt éri el, hogy megharagudtok rá, de nincs rátok hatással, nem ér el vele semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!