Szégyellem, hogy hagyományos úton szültem. Más is van ezzel így? Nem is szívesen mesélek senkinek a szülésemről.

Mindkét gyerekemet így szültem, ahogy írod. Annyi különbséggel,hogy a másodiknál nem szijazták ki a lábamat, de az elsőnél igen. Gátmetszés volt, mert gracilis alkatomhoz képest nagy babákat szültem. A másodiknál kérdezte az orvos, hogy nagyon ellenzem-e a vágást, vagy próbálkozzunk gátvédelemmel. Én mondtam, hogy ha szükségét látja vágjon nyugodtan, mert tudtam, hogy nem a világ vége és még mindig jobb, mint egy repedés.

DE: ettől függetlenül nekem szép szüléseim voltak, mert világra jöttek a gyerekeim. Mindegy, hogy milyen pózban, császárral, vagy hüvelyi úton, dúlával vagy anélkül. Számomra ez a fontos.

Gondolom azért ez az érzés, mert elterveztél valamit, és nem úgy jöttek össze a dolgok. De amikor az ember lánya szülési tervet ír, vagy fejben állít össze, mindig számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos pontokat, vagy akár az összeset felülírja majd az élet. (ugyanez a szoptatással, altatással, cumival, stb.) A babád így tudott a világra jönni. Van, aki könnyen szül, van, aki nehezebben, esetleg rásegítés kell, vagy császár. Egyik sem érdem, hanem adottság.

Nekem is van álomszülés-tervem, aztán mégsem voltam a közelében sem (gyanítom a következőnél sem lesz rá lehetőségem), ennek ellenére nem érzem magam rosszul, tudom, hogy így is nagyon nagy teljesítmény volt, ami ott történt-mindenki részéről. És a mai napig szép élmény, pedig az én lábamat is feldobták a kengyelbe (még jó, mert nem tudtam volna magam megtartani), és engem is vágtak. Itt szinte mindenkit, első szülésnél.

Egyszerűen van egy elvárásod magaddal szemben, amit szerinted nem tudtál teljesíteni. Holott ez nem azon múlik, hogy te mennyire akarod, vagy mennyi energiát fektetsz a dologba.

Érdekes, hogy csak beavatkozásokat írtál, arról semmit, hogy amúgy az orvosok, szülésznők, ápolók milyen modorral közelítettek hozzátok. Pedig szerintem ez is fontos tényező.

Szia!

Arrol,hogy a korhazban,aho szultel mire van lehrtoseg nem Te tehetsz.Nem mindenhol megoldhato a szules alternativ modszerekkel,de senki nem tobb attol ,mert mondjuk kadban szult,maxmum szerencsesebb,amiert megvalaszthatta,hogy hogyan kivanja vilagra hozni a babajat.

Szerintem senkinek nem kell szegyenkeznie a szulese miatt,sot,legyen buszke,amiert eletet adott egy gyermeknek.Nem szamit,ha kozben bekakilt,ha uvoltott,semmi,csak az a fontos ,hogy megszute a kisbabajat.

Ha valaki lenez mast azert,hogy hogy szult,az sajat magarol allit ki szegemysegi bizonyitvanyt.

En a szulesnel vegig csendben voltam,egyszer viszont elszakadt a cerna es sikitottam egyet.Miklr visszanyertem az onuramam elkezdtem dzabadkozni,mert borzasztoan cikinek ereztem,hogy igy kivetkoztem magambol,de az ugyeletes szuleszno megnyigtatott,hogy szulesnel ez nem gaz,azt mondta,ha az esik jol akar orditva karomkodhatok is,az sem baj,mert itt nem azzal kell foglalkozni,hogy mit illik es mit nem.

Es igy utolag tenyleg azt tudom mondani,hogy ne erezd magad kinosan,,orulj a babadnak es az elottetek allo boldog eveknek.

2 hetes kislany anyukaja

U.i.: bocsi a sok hibaert,de telefonrol irtam

Nos, először is nem végeztem közvéleménykutatást, vagy esettanulmányokat, de szerintem Magyarország tb által finanszírozott kórházaiban a legritkább esetben van lehetőség alternatív szülésre. Javítson ki, aki tapasztalt hasonlót.

A mi megyeszékhelyünkön se kád, se epidurális meg bármilyen érzéstelenítés nincs,(csak ha biztosítod magadnak az aneszteziológust), szóval a körülményeid szerintem átlagosak voltak a mai magyar viszonylatban.

A gátmetszés teljesen megszokott dolog, tudom manapság trendi a gátvédelem, de én az első gyereknél kifejezetten kértem az orvost, hogy ha szükségét látja vágjon. Inkább, mint, hogy repedjen, és a baba fejének is könnyebb, ha nem olyan pici résen kell átpréselnie magát. (anyukám azért lett egyke, mert a mamámnál repedt a gát, és ő azt mondta, soha többet az életben nem szül)

Csak a saját véleményem, de gondolom mindenkinek a lábát leszíjjazzák, nehogy egy hirtelen fájás hatására rúgjon, az enyémmel is ez történt. Az orvos mellesleg rákönyökölt a hasamra, amit észre sem vettem, mert csukva volt a szemem. A férjem mesélte utólag.

A nyomásnál valami furcsa hörgő-morgó hang jött ki belőlem, amit nem tudtam kontrollálni, szerencsére se előtte, se utána nem adtam még ki hasonlót:)

Viszont én is gyorsan, zökkenőmentesen szültem.

Semmivel sem érzem magam kevesebbnek bárki másnál. Én pozitívan éltem meg a szülést. Szerintem te is próbáld meg így felfogni.

Az a baj, hogy benned valami olyan kép él, hogy az ember ellazul egy fürdőkádban, egy hang nélkül végigvajúdja az egészet, sértetlen gáttal, aztán széles mosollyal távozik a szülőszobáról. Hát szerintem ez a legritkábban van így.

Nincs az égvilágon semmi, ami miatt szégyellned kellene magadat. Örülj, hogy te is és a pici is egészségesek vagytok.