2 és 4 éves gyerekeimnek sok szabadságot adok?

Fiam 4 és fél éves lesz, lányom májusban volt 3 éves. Megyeszékhely kertvárosi részén lakunk, de nem engedem az utcában sem egyiket sem 200 m-re biciklizni tőlem, sajnos elég sok autó jár, elég gyorsan, pedig nem főút.

Játszótérre tuti nem engedném el a fiamat a 10 éves unokatesójával, pedig az utca elején van egy játszótér. Kicsire picit bízni, én nem lennék nyugodt.

Udvaron vannak kint egyedül, de mindig rájuk nézek és nem nagy az udvarunk, általában ugrálnak a trambulinban.

Lépcsővel nincs gond, az én gyerekeim is lépcsőztek 2 évesen, nekünk is van tetőtér és panelban is laktunk, ott is ügyesen ment a fiam, mikor 2 éves volt. Viszont a családi házban érte baleset, mikor a tetőtérről jött le, most 4 évesen, traumatológia lett a vége és sebragasztás:(

De, persze közlekedik a lépcsőn egyedül most is:) Már el is felejtette, néha kajlálkodik. A gyerekek képesek nagyon belemerülni 1-2 játékba és ha nincs gyors segítség, akkor nagy baj lehet, 9 éves nem tudja mit csináljon hirtelen, ha pl. elüti egy autó a 4 évest!

"azt akarom, hogy érezzék, bízok abban, hogy tudnak magukra vigyázni és így tényleg nem tesznek semmi veszélyeset."

ez tök jó és működhet is majd iskolás korban.

de egy 2 évesnek nem erre van szüksége, még egy 4 évesnek sem. ők nem akkor érzik jó esetben a bizalmat ha hátat fordítasz nekik, hanem ha mosolyogva figyeled a próbálkozásaikat.

minden szavaddal egyetértenék ha nem ilyen picikről írnál. 6-7 éves kortól tényleg kell a lazaság és a bizalom, ettől lesz önbizalmuk, de 2 évesen inkább ettől veszti el, hisz az akiben bízna, akire számíthatna, az nincs ott vele.

mondjuk én tanultam pszichológiát, sok tanulmányt olvastam, így talán kicsit másképp is látom ezeket.

Nézd Kérdező, nem tudom miért vagy ilyen erőszakos. Mint írtam a 4 éves fiam nem féltettem a lépcsőn, a panelban is sokszor megengedtem neki, hogy előre menjen a lépcsőn, míg én a tesót cipeltem babakocsiban, nem történ semmi baj. DE, egyszer megtörtén idén májusban, és nem volt kellemes élmény. Az akkor 3 hónapos kistesót tettem be az Adamo hintájába, 4 éves fiam úgy döntött lemegy, mikor a picit beraktam épp, hirtelen nagy, keserves sírás hallatszott a fiamtól, lerohantam, láttam, hogy a lépcső alján vércseppek voltak, a fiam a szobában ül, sír, fogja a fejét, tiszta vér az egész gyerek háta. Még én is nagyon megijedtem, rögtön tudtam, hogy mentő kell, be kell vinni, de ott volt a 3 éves lányom és a 3 hónapos fiam. Még meg kellett várjam, hogy anyukám hozzámérjen, szerencsére a fiam eszméleténél volt, kicsit szédült és csökkent a vérzés. Persze, ha eszméletét veszti, akkor azonnal mentő. Na, erre egy 9 éves nem tudom mit reagálna, mikor még én is megijedtem, mert sosem történt vele semmi, tényleg ügyesen lépcsőzik egész kicsi kora óta, de 4 évesen megtörtén vele ez és rosszabbul is végződhetett volna, mint 1 napos megfigyelés a gyermek ambulancián.

Tudom nem akartál rémtörténeteket, de annyira tökéletesnek hiszed magad, hogy bizony ez veled is megtörténhet, a te gyerekeddel. Azért nem akarsz ilyen sztorikat, mert tudod, hogy a te gyerekedet is érheti valami és nem akarsz vele szembesülni.

A másik, én a 80-as években voltam kisgyerek, hát, az akkori gyér autóforgalmat és nyugodt életet, nem akarom összehasonlítani a maival, mikor már a 10 éves gyerek is cigizik, meg drogozik, mert anyu úgy is megengedi, meg kit érdekel mit mond anyu, azt csinálok, amit akarok.

Nekünk sokkal nehezebb a helyzetünk, mint a szüleinknek volt a gyerekneveléssel kapcsolatban, nekünk már sokkal több mindenre kell őket megtanítani!

Én is örülnék, ha olyan laza lehetnék, mint az én szüleim voltak velem a 80-as, 90-es években, bár a 90-es évek vége felé már ők is aggódtak, már változott a világ, egyre több rossz jött be Nyugatról!

Tehát, 2014-et ne hasonlítsuk 1984-hez!