Hogy lehet lekötni egy másféléves örökmozgót?

Nálunk is volt egy ilyen időszak. Sokat olvastam a témában, gondolkodtunk, mit kéne tenni. Aztán döntöttem, hogy kipróbálom: jelen vagyok, adott szobában, de nem szórakoztatom, teszem a dolgom. 10-15 perc hisztis ténfergés és gatyarángatás után feltálálta magát. Igen, 5-10 percenként abbahagyta, amit épp tett, de mindig feltalálta magát, keresett mást, ami esetleg érdekli. Meglepő volt látni, hogy milyen ötletei támadtak, és hogyan próbálta maga megoldani a helyzetet, mikor látta, hogy elmélyülten teszem a dolgom, és nem fogok vele foglalkozni, neki kell megoldania. Sorbatette a pultról lehalászott műanyag dobozokat, befogta a szemét és úgy sétálgatott fel-alá, behordta a szobájából kislabdákat a műanyag dobozokba, berakta-kirakta, megpróbálta a konyhából bedobni a nappaliba, és amikor sikerült még a kis kezét is a magasba emelte és berohant a labdáért,h ogy megpróbálja újra. Az a gyerek, aki előtte hetekig sírva rángatott, hogy most ezt csináljuk, most azt csináljuk. Meg kellett adni neki a szabadságot, hogy esélye legyen improvizálni. Eleinte nehéz volt, többször jött, de ma már egy nagyon önálló két éves lett, aki tényleg eljátszik, ha szükséges. PErsze, ez nme jelenti, hogy soha többé nem játszottam vele, de meglátja, hogy épp házimunkázom, és már nem is próbálkozik, tiszteletben tartja, hogy akkor ez most "különidő".

Nálunk fix a napirend, pontosan ugyanakkor takarítok és ugyanakkor megyünk le sétálni. 8-10ig reggel lent vagyunk, fut, játszik kint a szabad levegőn, és 10-11 között takarítok itthon, ebben benne van minden, a mosógép, mosogatás, porszívó is. Ekkor tudja, hogy ebben az egy órában nem fogok játszani. Eleinte igen, hisztizett, de én azon túl, hogy leguggoltam hozzá egyszer az elején és elmondtam, hogy most nem, mert takarítani fogok, aztán tettem a dolgom, nem mondtam semmi mást. Ha arra jártam, megsimiztem a fejét, és ennyi. Éreztettem, hogy ott vagyok, jelen vagyok, csak nem érek rá. Kb. egy hét alatt beállt erre, és az az egy óra bőven elég, ha napi szinten megvan, hogy végigérjek a legfontosabbakkal. A nagyobb takarítást (kádsúrolás, vagy pepecselősebb takarítás) marad hétvégére, amikor apukájuk is ráér. Nem azt mondom, hogy kegyetlenkedj, és hagyd sírni egy órát, de finoman, és következetesen szerintem lehet (és néha kell is) nemet mondani a gyerekeknek. Ettől baja nem esik. Csak legyen meg a rendszer, és ne érje minden nap derült égből villámcsapásként, hogy MOST azonnal nemn foglalkozol vele. Nézz ki egy időpontot, ami a másik gyermeknek is beleillik a rendszerébe, és akkor következetesen mindig akkor ne érj rá. Ilyen nálunk 3 naponta fél óra, fél8-8ig, amikor hajat mosok. Akkor már amikor bemászok a kádba tudja, hogy most fél óráig hajat fogok mosni. Hozza a kis kockáit dobozban, és leül a fürdővel szemben az előszobába és nézi ahogy hajat mosok, és játszik egyedül. A hajszárítót megnézi, hogy "mejeg" meg mutogat rá :) aztán megy tovább. Ezt is megszokta, pedig korábban fél kézzel őt fogtam, másikkal a hajam sikáltam, és még így is üvöltött, rémálom volt. Nagyon fáj, amikor szomorú, nehezen léptem túl azon, hogy ne ugorjak, ahogy csak megnyikkan. De rájöttem, hogy így neki sem jó, nekem sem jó, és hosszú távon élhetetlen a dolog. Szóval most így vagyunk :)))) Próbáld meg, hátha neked is sikerül! Nem egyetemes jótanács, csak nekem bejött.

2.5 éves a fiam, nálunk is volt ilyen időszak.... Azt hittem, hogy megőrülök.... aztán próbáltam lenyugodni és kezdeni valamit a helyzettel. Vittem magammal szobáról szobára... segíteni nem tudott, de elnézegette ahogy dolgozom. Mondtam neki hogy hozzon autót, tologassa itt, tologassa ott. Ha hisztizett, hagytam... megmondtam neki hogy nagyon szeretem, de nem tudom a nap 24 órájának minden percét vele tölteni. El kell mosogatni stb... pl amíg mosogattam kapott száraztésztát amit rakosgathatott kis edényből kis edénybe.... ez pont lekötötte arra a 10 percre....

1 és 2. vagyok: nálunk még a főzés nem megoldott, mert mindig felnyúlkál, amikor főznék, és nem merem bekapcsolni a gáztűzhelyet. Most tervezem, hogy legyen egy kis babakonyha a konyha másik sarkában, és pont ez a száraztészta, és egyéb ártalmatlan dolgok főzicskézése jutott nekem is eszembe, hogy talán ha "együtt főzünk", sikerülne főznöm is napközben :))))