A gyereknek rossz, ha rosszban vagyunk a nagyszüleivel és csak ő találkozik velük? Vagy ez inkább semleges viszony lesz?

Anyukám és anyósom elviselhetetlenül viselkednek, mióta megszületett a gyerekünk. Eskü keresem magunkban a hibát, de nem találom.:/ Próbáltuk szépen, csúnyán, tudományosan, nem tudományosan, mindenhogy megbeszélni velük, miért káros, amit tesznek velünk.

Érthetetlen módon teljesen megváltoztak (első unoka), kifordultak magukból (60+osak). Az eddig kenyérre kenhető, normális anyám magából kikelve üvölt velem, mert nem táplálom hozzá a tápszeres gyereket, és megmondom normálisan, hogy miért nem. (3 hónapos amúgy) Anyósom felkapja a vizet azon és gúnyosan kiröhögte a férjem, hogy mondta neki, a terpeszpelenka kell a gyereknek, ne vegye le róla csak úgy.:/ De ez csak két kiragadott példa, egész napos szemétkedés megy már a kórház óta.

Sajnos a heti egy találkozás is tarthatatlanná vált velük, így azt csináltuk legutóbb, hogy elmentünk a férjemmel moziba (az utca végén van), amíg a nagyszülők (négyen) "vigyáztak" a kicsire, aki végig aludt. Kb. bruttó 2 óra volt a dolog, egy órás filmet néztünk meg. Aztán hazamentek. Így a gyerekkel is voltak, és nekem se szakadt fel idegességemben a császáros sebem.:)

De szerintetek ez tartható lesz örökre? A gyereknek ez nem lesz feltűnő vagy kínos?

(Nyilván az is nehezen feldolgozható, hogy 28 évesen már nincs többé közeli kapcsolatom az anyámmal, de én felnőtt vagyok, el tudom fogadni idővel. Sajnos apám is próbált már anyuval beszélni, de nem vált be, apósom ilyen szempontból nem segít nekünk.)