Hogyan lehet egy 3 éves kisgyereket leszoktatni az ok nélküli kiabálásról, hangosan rohangászásról a lakában?

Rosszul tetted fel a kérdést.

Nem: "Hogyan lehet egy 3 éves kisgyereket leszoktatni az ok nélküli kiabálásról, hangosan rohangászásról a lakában?"

hanem: "Hogyan lehet rávenni egy 2 gyerekes anyát, hogy viselkedjen anyaként, és nevelje a gyerekeit, foglalkozzon velük?"

Ha ez nem sikerült a nagyszülőnek sem, akkor ott a hiba, mert ezt nem tanította meg a lányának, nem volt előtte példa és az ilyen egyes válaszoló típusok meg pont azok, akik segítség és tanács helyett még jobban lenyomják azokat, akiknek pont nem erre lenne szüksége.

Szabályokat kell felállítani, legyen ez a kezdő lépés és tudatosítani kell a következményt. Legyen ez közös családi feladat, mert még mindig egy család vagytok. Megbeszélni, hogy ha hangosan szaladgál, pedig éppen nem szabad, akkor az a büntetés, hogy nem rollerozhat például, de ezt mindenkinek be kell tartania.

Szia, egy 3 éves kisgyerekben rengeteg energia van, amit valahol le kell vezetnie. Erre a korra jellemző az ok nélküli, mérhetetlen hisztéria is, a mindenkit túlkiabálás is. A védőnő nekem is azt javasolta, hogyha hisztizik, ne figyeljek rá oda, nálunk ez működik szerencsére. Megtanulta, hogy hisztivel nem sokra megy, mert olyankor mindenki félrevonul. Nagyon nehéz ám egy 1 éves és egy 3 éves nevelése, teljesen más a szakirodalom és a való élet. Amikor a gyerek naponta hússzor teszi próbára az ember türelmét, folyamatosan feszegeti a határokat, rettentő idegőrlő ám. Következetesnek kell lenni, de az sem megoldás, hogy mindenért rá van szólva, semmit nem csinálhat. Egy 3 éves nagyon eleven. Pont akkor van nagy baj, ha egy ennyi idős gyerek csendben van egész nap és elvan magában, szóval ez egy ilyen időszak.

Nehéz megfelelni és jó anyukának lenni, az én anyám is mindig annyival intézi el, hogy amikor én hisztiztem gyerekként, kaptam a fenekemre. Még nagyobb koromban is kikaptam fakanállal és tudod lehet, hogy volt anyámnak tekintélye, de féltem is tőle. Ma meg már pont azon van a hangsúly, hogy a gyerek ne féljen a szüleitől, ne veréssel neveljék bele, hogy kell viselkedni, a mai gyerekek lelkileg sokkal közelebb állnak a szüleikhez, sokkal nagyobb a bizalom, mint 30 évvel ezelőtt.

Először is vezessen be az anyuka egy napirendet, ami rugalmas. Nem kell katonásan, de tudja a kisgyerek, hogy mikor mi következik. Ez a legjobb, amit lehet tenni egy picinek, hogy normális napirendje van. Ez működik.

Esetleg lepd meg a tesód egy könyvvel, ami talán segít neki kiigazodni, hogy lehet jól is csinálni: pl. [link] ezt le is tudja tölteni akár a telefonjára és olvasgatni