Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Szorong és pánikrohamok...

Szorong és pánikrohamok gyötrik a kislányomat! Novemberben lesz 6 éves! SEGÍTSÉG! :' ( Valakinek tapasztalatok?

Figyelt kérdés

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Ez fent egy korábbi kérdésem, itt még nem tudtuk mi a baj.

Küzdünk nap mint nap ezzel a dologgal. Fel nem tudom fogni, hogy egy ilyen pici léleknél ez hogy alakulhatott ki!!?? Én voltam régen pánikbeteg 18-21 évesen, de kijöttem belőle, meggyógyultam, nekem egy nagy trauma váltotta ki, de hogy lehet ez egy ilyen kicsi gyermeknél? Enni sem akar, ezzel kezdődött az egész, és retteg és fél az óvodától, nem értem, mert az első években semmi gondja nem volt az oviban. Az óvónők szerint nem bántja senki, nincsenek problémák. 3x volt már kórházban infúzión a nem evése miatt. Próbálom higgadtan kezelni a helyzetet, nem esek pánikba, amikor ő épp pánikol, de összetörik a szívem minden rohamánál belül, mert tudom mit él át... :( Felkerestük az egyik legjobb pszichológus magánrendelését Budapesten, rengetek vélemény szerint ő a legjobb, és csodákat tett gyermekekkel, a lányom most hozzá jár, közben én itthon stabilizálom az állapotát, mindent megteszek! Stabilan, határozottan, és nyugtatóan kezelem a helyzetét, mert nem tehetek mást. Tegnap azt mondta nekem, hogy én vagyok a világ legnyugtatóbb anyukája! :) Mindene megvan a lányomnak, semmiben nem szenved hiányt, csodás szobácskája van, játékai, mindene megvan! Óriási szeretetben él, nincs balhé, veszekedés, verekedés! Az édesapjával/férjemmel együtt vagyunk szeretetben, és köztünk sincs gond. Ami néha konfliktust eredményez az az, hogy a szüleimmel élünk, de ezen is igyekszünk felülkerekedni, a mamája imádja, a papája is! Stabil, boldog gyermeknek kellene lennie, de mégsem az! Az egy dolog, hogy én hogy látom a világunkat, de ezek szerint nem minden úgy van, ahogy én gondolom, vagy látom. Szeretném tudni mi történt, vagy mi az, ami ennyire kikészíti, vagy ez lehet örökletes? De akkor is! Az ISTEN ÁLDJA MEG ilyen fiatalon??? Annyira szenvedek miatta, ezt az érzést senkinek nem kívánom, annyira fáj, az életemet adnám az ő lelkének épségéért, és boldogságáért, de az is kevés úgy érzem... :( Mitől van ez az egész???? Mi történik? (ui: A pszichológus megkérdezte tőle, hogy mi az álma, amire vágyik, nem játékra, hanem más dologra, erre a lányom azt válaszolta, hogy az az álma, hogy az óvónők normálisan viselkedjenek vele?) Ismerem mindkét óvónőt, de már elbizonytalanodtam! Bántja őt valaki??? Vagy mi történik? Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a kérdésem... :(


2016. okt. 20. 11:16
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
Egy kisgyerek nem az ujjából szopja ki,hogy nem bánnak vele normálisan az oviban. Szerintem lehet ott történt valami. Most is jár oviba? Lehet jobb lenne ha egy darabig nem menne...
2016. okt. 20. 11:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 A kérdező kommentje:
Erre is gondoltunk, mármint, hogy nem visszük, de a pszichológus és óvónők szerint ez elkerülés lenne, és erősítené a félelmeit, mert előbb utóbb nem az ovitól félne, hanem mondjuk az utcára menéstől, amit viszont már nem tudsz elkerülni, megszüntetni mint problémát. Nagyon nehéz... :(
2016. okt. 20. 11:37
 3/14 anonim ***** válasza:
Akkor irasd máshova! Ilyen nincs hogy ennyi mindenen keresztül menjen szegény kislány! Huuu én nem is tudom mit tennék a helyedbe de hogy jot nem állnek magamert az biztos! Rengeteg rosszat hallok az ovonökröl mostanába,hogy lehetnek ilyen gonoszak!!? Sogornöm most tanul egy szakot,tapasztalatszerzésként dadusnak állt hát amiket mesélt azt hittem menten megfulladok!! Kivánom legyen jol mihamarabb a kislányod és sok kitartást neketek!
2016. okt. 20. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
Ha máshová járna az is egy stressz lenne,ebben a helyzetben váltani. De ha mondjuk járhatna csak fél napot... Tanácstalan lennék én is a helyedben,de biztos,hogy megérné kutakodni az oviban. Ha eleinte ott sem volt gond, és hirtelen jött elő a nem evéssel,valami trauma kell legyen a háttérben, a gyerek nem lesz ilyen dacból,hisztiből,és nem kitalálja,hogy gubanc van az oviban... Lehet nem akarták szándékosan bántani az oviban,csak mondjuk valami miatt erélyesebben szóltak rá,a gyerek meg traumaként élte meg. Az ovónő meg persze nem fogja beismerni. (Mai napig emlékszem én egy taslit kaptam oviban az egyik ovónőtől,persze tagadta,én onnantól gyűlöltem,ha ő volt bent haza akartam menni mert fáj a hasam stb.) 1 voltam
2016. okt. 20. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 A kérdező kommentje:
A pszichológus felé külön kérésem volt, hogy derítse ki azt az 1 meghatározó történést, ami ezt kiválthatta. De lehet a probléma mondjuk összetett is! Nem tudom, de nagyon résen vagyok. Összehívtam már az óvónőket meg az igazgatónőt is, nem ítélkezem, de naiv sem vagyok, ha kiderül, hogy a gyerekemet bántják, vagy valaki terrorizálja, azt az embert az ovi előtt mások szeme láttára fogom szétverni, majd kihívom rá a mentőket és feladom magam a rendőrségen, ez biztos. Azt is mondja a lányom gyakran, hogy üvöltöznek vele, pontosan így fogalmaz, én erre kérdem, hogy a többi gyerekkel is üvöltöznek? Erre mondja, hogy nem csak vele, a többi gyerekre rászólnak, de vele üvöltöznek... Az óvónők azt mondják van, hogy meg kell emelni a hangjukat, mert csak 20 gyereket kell leállítani ha szükséges, de nem üvöltöznek... gondoltam még arra, hogy lehet kapni hangfelvevőt, ami olyan picike, hogy simán bele tudom varrni egy kötött gombocskába, vagy valami ruhácskára dísznek álcázva, erre is gondoltam, hogy a gyereket egy hétig bemikrofonozva viszem be! Vagy ez már üldözési mánia?
2016. okt. 20. 12:29
 6/14 anonim ***** válasza:

nincs olyan szülő akivel jóban vagy? és őt megkérhetnéd hogy kérdezze meg a gyerekét hogy a te lányoddal hogy viselkednek/beszélnek az ovőnők. hátha így megtudsz valamit


A kislányoddal beszélgettél már arról hogy szívesen menne-e át másik oviban..? mert ha van kedve,és ez megoldást nyújt neki akkor érdemes volna átíratni

2016. okt. 20. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
Elbeszélgetnék az óvónővel, átiratnám másik óvódába. Én pszichológus meg családterapeuta vagyok, de biztosan nincs ok nélkül...és ha valóban azt mondta, hogy az az álma, hogy normálisan viselkedjenek vele az óvónők, akkor tennék valamit, mert ez nem állapot. :(
2016. okt. 20. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
En nem voltam meg ilyen helyzetben. Van ket gyerekem, es el sem tudom kepzelni mit tennek azzal, aki bantani meri oket... Megertem a ketsegbe esesed., megkonnyeztem a soraidat. :( En amugy ovodat valtanek valoszinuleg. Sok kitartast neked, es kivanom, hogy mihamarabb rendbe jojjon a lanyod!
2016. okt. 20. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:

Mikor kèrdezted nap mint nap, hogy milyen volt az ovi végig hazudott, hogy jó volt?


Én is átiratnám másik oviba, de előtte, hogy ne tűnjön menekülésnek, a pszichológusi véleménnyel a kezemben a gyerekem előtt megmondanám az óvónőknek, hogy igyekezzenek normálisan viselkedni a gyerekekkel, mert súlyos károkat okozhatnak az egyébként okos ügyes gyerekeknek.


Remélhetőleg a kislány örülni fog, hogy az óvónők megkapták a magukét, és hogy nem kell visszamennie hozzájuk.


Egyébként szerintem jó ötlet a hangfelvétel.

2016. okt. 20. 14:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 A kérdező kommentje:
Éleződik a helyzet, ma több csoporttársával is beszéltem, akik egyértelműen és egyöntetűen kijelentették, hogy nagyon sokat bántották az óvónők a gyerekemet. Annyit kértem a gyerekektől, hogy "meséljenek a lányomról", mik történnek vele, és már mondták is, üvöltenek vele állandóan, most már nem annyira, de régebben folyamatosan üvöltöttek vele, továbbá hintázott a székkel és úgy akarták móresre tanítani, hogy hátrarántották őt a székkel, hogy tessék így jársz ha hintázol. Néhány perce beszéltem a pszichológussal, és hivatalosan megkértem, hogy írásban tájékoztasson a gyermekem állapotáról, mert ez kimeríti az érzelmi gyermekbántalmazás fogalmát, különös tekintettel arra, hogy a gyerekem pánikbeteg lett tőle, így jogi útra terelem az ügyet. Több gyermek és szülő szava áll az óvónőkkel szemben, szóval eddig tűrtem. Minden nap kérdezem a lányom, hogy mi volt az oviban, de mindig az volt a válasza, hogy semmi, vagy minden rendben volt. Már próbáltam taktikusan kérdezni, például azt kérdtem, mondja el mi volt a legrosszabb és a legjobb dolog a mai napban, válaszolgatott is, hol jót, hol rosszabbat. Tudom milyen a lányom, nagyon mély érzésű, érzékeny gyerek, és tény, néha nagyon dacos, ezért mikor azt panaszolta, hogy rászóltak, vagy kiabáltak, azt mondtam neki, hogy megértem amit mond, de próbáljon meg picit szófogadóbb lenni, és akkor talán nem lesznek mérgesek az óvónénik, de most azt látom, hogy a gyerekemet nem csak egy napi bünti, vagy hangos szó érte, hanem teljesen kikészítették lelkileg, ami nem fog következmény nélkül maradni, ebben egészen biztos lehet mindenki.
2016. okt. 20. 16:54
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!