Miért viselkedhetett így a kisfiam? Nem térek magamhoz a döbbenettől.

3 éves. Ma orvoshoz kellett vinni az öccsét, tudtam, hogy esetleg sokat kell majd várni, így készültem, vittem könyvet, játékot, elmagyaráztam neki, hogy várni kell majd, legyen türelmes, közben játszunk majd, hazafelé bemehetünk a játszótérre ha jó lesz. Úgy tűnt megérti, meg nem is aggódtam, mert különösebb gond nem szokott lenni vele, nem mondom, hogy sosem hisztizik, mert 3 éves, előfordul persze, meg türelmetlen ő is mint minden gyerek ha sokat kell várakozni, de általában kimerül a dolog egy kis nyafogásban, könnyű elterelni a figyelmét, lefoglalni, stb..

Na de ma... kritikán aluli volt ahogy a rendelőben viselkedett, én azt hittem elsüllyedek. 2 percig ült kb mellettem, nézegettük a könyvet. Ez után elkezdett rohangálni, kiabálni. Rászóltam, leültettem. Ült fél percig, aztán kirohangált a rendelő elé, ahol kb. 50 métert kell menni, és jönnek-mennek az autók, én rohantam utána, visszahoztam, megint kirohant, így ment egy darabig. A kicsi persze, akit eközben ott kellett hagynom sírt a babakocsiban, már én is majdnem... Aztán elkezdte, hogy wc-re kell mennie. Jó, elmentünk. Visszamentünk a váróba, megint közölte. Mondom hogy most voltál, akkor elkezdett hisztizni, de ilyen földhöz verősen, ahogy soha nem szokott. Ezt is eljátszotta párszor. Utána elkezdte kidobálni a pelenkázó táska tartalmát.. Mondtam neki, hogy felejtse el a játszóteret, így nem megyünk. Erre elkezdett torka szakadtából üvöltve sírni. Miután megnyugodott úgy döntött énekelni fog, marha hangosan... megint rászóltam, mondtam, hogy a délutáni mesét sem nézheti meg. Ekkor pedig, és ez volt az a szint, amit már végképp nem értek, elkezdett káromkodni, illetve csak azt kiabálta, hogy "bakker" amit komolyan nem értem, hogy honnan vett, mi ezt soha nem mondjuk, egyikünknek sem szavajárása, és nagyon odafigyelünk, hogy ne káromkodjunk előtte, a nagyszülők szintén nem szoktak.

Szó szerint mindenki minket nézett, gondolom már minden szépet gondoltak rólunk, én pedig értetlenül állok a dolog fölött, soha nem viselkedik így, ez számomra teljesen új... Amikor végeztünk és kijöttünk újra normális lett, mintha elfújták volna... komolyan, mintha direkt égetni akart volna az ott várakozók előtt. Nem mentünk be a játszóra, figyelmeztettem, hogy a viselkedése miatt... zokszó nélkül tudomásul vette, és jött tovább mint egy kis angyal. Hazajöttünk, megebédelt, most alszik... Én meg még mindig nem térek napirendre... akkor szoktam le a dohányzásról mielőtt vele terhes lettem, szóval több mint 4 éve, de most egy hajszál választ el, hogy kimenjek az udvarra rágyújtani... Mi a fene lehetett ez?????