Elvesztette kedvenc játékát, hogyan vigasztaljam?

Az én kislányom is 5 és fél éves és nekünk is plüsselefánt az alvó játéka, már baba kora óta. Át tudom érezni a gondodat. Egyszer már egyet elhagytunk úgy másfél éves korában. Az első éjszaka nehéz volt, másnap hozott az apa egy hasonlót, ugyanolyat nem talált, pedig az elsőt is ő vette. De szerencsére elfogadta az és azóta vele alszik.

A helyedben mindenképp megpróbálnám potólni valamilyen hasonlóval.

Egy ötlet amit én kipróbálnék: úgy tennék mintha érkezne egy nagy csomag mondjuk a "plüssállatországból" és benne volna egy kedves levél a lánynak és egy aranyos plüssállat. A levélbe írnék valamit, hogy miért kelet az elefántnak elköltőzni és hogy helyette addig itt marad a másik elefánt. Sajnálom a kicsit remélem sikerül valahogy kiengesztelni. Ne erőltesd hogy fogadjon el valamit, ha szüksége lesz rá előbb utóbb potólni akarja valamivel.

Jöhet a lepontozás, de szerintem NE HAZUDJ neki! Egy 6 éves gyerek nem hülye, nem hiszem, hogy beveszi. Az én lányom 3 éves volt, amikor el kellett altatni a póniját. Mi is hazudtunk - rájött. Nincs is rosszabb annál,amikor a szeretete tárgya elveszik és még a szülei szavahihetőségében is csalódnia kell - szerintem. Nálunk akkor enyhült a helyzet, amikor vele együtt sírtam, kimutattam a fájdalmamat és megmutattam, hogyan kell kezelni."Majd a mennyországban találkozunk! Addig Jézuska vigyáz rá."

Én 6 évesen veszítettem el a kedvenc játékkutyusom és nagyon vágytam arra, hogy anyukám velem együtt sajnálkozzon, de a reakciója ez volt : "Ne bőgjél, mint egy hülye, van még más játékod!" 34 éves vagyok és még mindig emlékszem rá...