Amikor x okból rászólsz a gyerekedre, utána ha jön bújni puszilkodni akkor elzavarod ( tartod magad ahhoz amit mondtál neki ) vagy rögtön engedsz neki?

Ha fel is huzott, olyankor nem is tudok átmenni érzelgősbe, inkább racionálisan beszélgetek vele.

Pl nem azzal javitjuk ki a hibànkat ha sirunk, vagy ölelgetőzünk, hanem összeszedjük/feltakarítjuk/megjavitjuk. Az életben sem fog senki meghatodni ha pl kárt okozol aztán még te vársz vígaszt. Gyors megoldások ötletek kellenek.

Vagy: ne értsd félre, nem ellened irányul az ha valami bajt okoztal es anya kiakadt, attol anya szeret, de neki is rosszul esett, kell neki is idő. Haggy egy kicsit magamra.

Vihar elültével megbeszeljuk azt, hogy neha összezörrenünk ugyan, lehet anya is hibázott, de kikiabáltuk magunkat, most már szent a béke

Ha nem huzott fel, nem boritott ki, pl csak annyi hogy nem akar fogatmosni, nem haladunk, olyankor eldöntendő kerdesekkel manipulalom, nem bujas van meg etc, hanem pl vagy anya mossa meg a fogad, vagy te, melyiket valasztod.

Attól, hogy ölelés van nem jelenti, hogy engedsz.

Soha nem taszítanám el ha meg akar ölelni.

16 hónapos a fiam, ha olyat csinál, amit nem szabad rá szólok, megszidom, ha sírni kezd, mérges lesz elmondom neki, hogy teljesen rendben van, ahogy érez, de a szabály az szabály, amit nem szabad azt nem szabad, ha jön és bújik megölelem, megvígasztalom.

Ha egy pl 10 éves gyerekről lenne szó, aki mondjuk csúnyán beszélt velem és ezzel megbántott se hiszem, hogy elzavarnám ha jönne bújni. Ezzel csak arra tanítanám, hogy a bocsánatkérési, megbánási kísérlete elbukott, az elutasítás, haragtartás főleg a gyerekemmel szemben nem hiszem, hogy jó példa.

Attól, hogy x dolog miatt rászólok, még nem lököm el magamtól. Az sohasem szankció, hogy 1 napig nem szólok hozzád, vagy levegőnek nézlek.

Mindig valami tőlem független dolog a büntetés. És ha azt betartja, miért ne ölelném meg? Akkor még meg is tudjuk beszélni mi miért volt.

Nem lököm el, csak akkor, ha olyan dolgot csinált, amiért annyira pipa vagyok, hogy legszívesebben megütném idegállapotban. Ilyenkor mindig mondom neki, hogy szeretlek, de anyának idő kell, hogy lehiggadjon..Még nem érti nagyon, pedig 5 éves, rosszul esik neki, tudom, hogy nem is jó, de jobb, mintha idegből rácsapnék.

Ha valami apróságot csinált, eltört valamit vagy ilyesmi, akkor általában az első dolga hogy megijed, elnézést kér és bújik. Na ilyenkor mondom, hogy szeretlek, de mérges vagyok, mert szerettem azt a cserepet. Előfordul, szedjük össze, örülök, hogy bocsánatot kértél.

Az óvónők az oviban viszont nagyon durván büntetnek szeretet/figyelemmegvonással..(nem szólok hozzád, nem beszélek veled, nem hallak, nem segítek neked, szégyelld magad, maradj ott egyedül, megérdemled stb).. már annyira zavar, hogy szólni fogok érte legközelebb, hogy ezt tanulták e az egyetemen

Ha rászólok, és utána jön puszra, ölelésre, azzal nekem semmi bajom, ez nem jelenti azt, hogy engednék neki. Például rászólok, hogy ne szórja szét a legót, attól még ölelés után sem fogom neki megengedni. Ha nem hagyja abba, akkor elpakoljuk, eltesszük, ez nyilván nem szokott neki tetszeni, sírás van belőle, de utána ugyanúgy megpuszilom, megölelem, ha ezt szeretné, de ez sem jelenti azt, hogy visszaadom a legót azonnal.

Ha valamivel nagyon felidegel, akkor szoktam neki mondani, hogy ne haragudjon, de nekem most nem esne jól az ölelés, majd ha megnyugodtam, megölelem.