Farsangi csalódás máshol is volt? Nem tudom magam ezen túltenni olyan rosszul érzem magam.

"ha lehet saját készítésű jelmezek legyenek"

A "lehet", az egy lehetőség, nem kötelező. Mi mindig kölcsönöztük a jelmezt, nincs kézügyességem a készítéshez. Ha a lányom Elsa szeretett volna lenni, akkor nem tanulok meg Elsa jelmezt varrni, csak azért, hogy más Jucikája ne érezze magát rosszul.

Nem az volt inkább a fiad baja, hogy nem választhatta ki mi akar lenni? Miért ne lehetett volna ő is szuperhős?

Az én gyerekkoromban még nemigen volt jelmezkölcsönzés, a többség otthon csinálta meg, de én azt utáltam a legjobban, hogy a szüleim meg se kérdezték, mi szeretnék lenni, hanem eldöntötték, hogy akkor "ez", és persze az elkészült jelmezt meg pár napra rá ugyanúgy ráhúzták az öcsémre az ő farsangján. És én se örültem, hogy "nagymama" meg "zöldborsó" vagyok, szívesebben lettem volna kenguru vagy királylány. És nem zavart volna, ha van 5 másik királylány rajtam kívül, attól még én élveztem volna a szerepemet, hogy királylány lehetek pár órára. Attól, hogy én voltam az egyetlen "zöldborsó", a zöldborsó-szerep nem vált érdekessé.

Hiszem egyébként, hogy kis fantáziával szinte minden jelmez megoldható házilag, sőt be lehetne vonni a gyereket is, hogy milyen ötlete van a megvalósításra. Csak sajnos az én szüleim úgy voltak vele, hogy legyen meg olcsón, gyorsan, és idénre is le van tudva.

Nálunk vegyesen voltak, mindenki élvezte a farsangot.

Szerintem is az volt a baja, hogy nem dönthetett, mi akar lenni.

Nálunk, akinek házi jelmeze volt, az mindent beleadott. Pl anyuka varrt mozgatható angyalszárnyakat a gyereknek, a cicák arca teljesen ki volt festve, a kéményseprő arca korom fekete volt.

Szerintem is te rontottad el, de feledtesd el a gyerekkel egy másik élménnyel, ne legóval. Én elvinném egy fotózásra, ahol beöltözhet bárminek és kép is lesz róla.

Ebben a korban sokminden fugg a szulotol még. A te csalodasod ment at rajta nem az övé.

Az enyem sem volt szuperhős (mehecske), de itthon is rengeteget jatszottunk nevetve a jelmezében, igy eleve boldog izgalommal vette fel oviban is, a többi gyerekre is ragadt rá az öröme es nem nézték ki.

Es milyen hihetetlen, csak az ovonő egyedul volt az aki epést megjegyzest tett rá, amit a gyerekem hal eg nem értelmezett negativan.

A fiad is biztos szuperhős szeretett volna lenni, ezért volt csalódott, nem azért mert te varrtad. Hiszen te ragaszkodtál a pókhoz, azért lett az.

Attól még mert az óvónő megemlíti a saját készítésű jelmezt, nem fog mindenki otthon nekiállni varrni, főleg mert a legtöbb embernek erre nincs ideje/kedve sem. Nálunk semmit nem mondtak az óvónők, csak annyit hogy mindenki vigyen jelmezt.

Na most okuljatok az esetből és jövőre majd hadd válassza ki a gyerek mi akar lenni.