Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Örökbeadás, örökbefogadás » Van más örökbeadó anyuka is...

Van más örökbeadó anyuka is ilyen helyzetben?

Figyelt kérdés

Nyáron lesz 4 éve hogy örökbeadtam a babámat, de nem gondoltam volna hogy ekkora megpróbáltatás lesz utána az élet. Nem bántam meg mert másnál jobb helye van, de nagyon hiányzik, és nem tudom őt "elfelejteni".

Megpróbálom összefoglalni a történetünket:

Egyedülálló voltam, kevés fizetésből éltem egyedül albérletben, a szüleimet kellett támogatnom mert a testvérem sérült, és nagy erőfeszítést igényel a gondozása ráadásul egy lepukkant, a testvérem számára akadályokkal teli házban élnek, ami nem könnyíti meg a helyzetüket, így a mai napig segítenem kell nekik bevásárolni, beszerezni a gyógyszereket mert a közgyógy kb semmire nem elég.

Amikor kiderült hogy terhes vagyok el akartam vetetni, de a 3 napos gondolkodási idő alatt meggondoltam magam, úgy döntöttem inkább örökbeadom.

Szülés után az első 6 hét pihenéssel telt el, megkönnyebbültem szülés után, eszembe sem jutott hogy meggondoljam magam amíg meg lehetett volna. Aztán nemsokára elérkezett a pozitív terhességi teszt évfordulója, na azóta már csak lefelé vezet az út. Minden vizsgálatra, időpontra jól emlékszem (még ma is benne vannak a telefonomban, ha kitörölném is emlékeznék rájuk), minden évfordulón a nosztalgiázásról szól a napom. A baba születésnapja a legsötétebb nap az éven. Ilyenkor tényleg nagyon rosszul érzem magam, nagyon hiányzik, hiába tartom szem előtt hogy ez az ő érdeke volt..

De a legrosszabb... a striák a hasamon. Nagyon fáj szembesülni vele minden nap, hogy életet adtam egy kisbabának aki az én hibámból nem lehet most velem. Nekem kéne ma este fürdetni, lefektetni... úgy készítenék neki kakaót, olvasnék neki mesét...

Beléptem Facebookon egy az örökbefogadással foglalkozó csoportba hátha majd találok sorstársakat, hát... nem könnyítette meg a helyzetem. Sőt... ott mondhatni csak örökbefogadó és örökbefogadásra váró szülők vannak, a nullához közeli empátiával az életet adó szülők felé. Fáj az a tudat is hogy a babám mást hív anyának, és mindig is őt fogja az anyjának tartani.

Annyi, de annyi gondolat, olyan sok kérdés, bizonytalanság van bennem, attól kezdve hogy vajon hogy van, mennyire szeretik, jól bánnak e vele, vajon hogy milyen kisgyerek, szeretik e eléggé, nem lesz e lelkisérült attól, hogy lemondtam róla, azon át hogy vajon mennyit gondol rám, mit gondol rólam, meg fog e keresni ha felnő...

Kértem lelki segítséget mert tudom hogy padlón vagyok, 8 ülésre mentem el aztán hagytam a francba mert már nem tudtam finanszírozni, a bánat pedig nem enyhült.

Azt még elfelejtettem, hogy azóta is egyedül élek ugyanott, ugyanúgy.

Tudom nem sok esély van rá, de van itt sorstárs? Ti mihez kezdenétek?


2021. ápr. 8. 19:22
1 2
 1/19 A kérdező kommentje:
Úgy szeretném ha tudná, hogy az hogy örökbeadtam, nem azt jelenti hogy nem szeretem
2021. ápr. 8. 19:26
 2/19 anonim ***** válasza:
100%

Kedves kérdező, nem tudom találsz-e itt sorstarsakat, de nagyon sajnálom, hogy így kellett történnie 😔

Vannak dolgok, amiket az ember nem tud sosem teljesen feldolgozni, csak még tud tanulni egyuttelni velük.

Szerintem jó, hogy kérted pszichológus segítségét. Nem vagyok Magyarországi, de nincs tb-által támogatott pszichológiai segítség? Nálunk Szlovákiában a barátnőm egy évig járt pszichológushoz, ingyen, a háziorvosi beutalo elég volt (viszont pl parterapiara is járt, az fizetős volt).


Szerintem folytatnod kéne a történtek feldolgozását, elengedeset segítséggel, de ez hosszú idobe telhet.

2021. ápr. 8. 19:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim ***** válasza:
100%

Jajj szívem, én nem vagyok sorstárs, de virtuális nagy ölelést küldök neked.

Keress pszichológust mindenképp, kérdezd meg a háziorvost hogy tbre van e..

❤️❤️ Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked ❤️❤️

2021. ápr. 8. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 anonim ***** válasza:
100%

Jaj! Én se vagyok sorstárs, de a szívem szakad meg. Nekem sajnos nincs gyerekem, de képtelen lennék örökbe adni a babám, bármilyen helyzetben is lennék. Nagyon erős nő vagy! Hidd el, ha az abortuszt választod, akkor is rosszul éreznéd most magad. Megtartani meg nem tudtad.😟Így legalább adtál neki egy esélyt, biztosan jó helyre került. Meg az örökbefogadóknak is nagy örömet okoztál. Nem mind olyan empátia nélküli, mint akiket láttál. Lehet, hogy nagyon jó emberek.

Szerintem ne gondolj arra, hogy soha nem fogtok találkozni. Ha tud róla, hogy örökbe fogadták (valószínű, mert már ezt javasolják), szinte biztos, hogy meg fog keresni. Lesznek kérdései. Hát, készülj fel rá! Írj naplót az érzéseidről, vagy akár írj neki levelet minden szülinapján, süss tortát, fényképezd le, bármi. Később ezeket odaadhatod neki, hogy lássa, mindig ott volt a szívedben, ha fizikailag nem is. Kitartást!🤗

2021. ápr. 8. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/19 anonim ***** válasza:
95%
Szívből átérzem a gondolataidat, érzéseidet. Igaz én nem önszántamból mondtam le a gyermekeimről hanem sajnos az élet döntött úgy, hogy születésük után angyalok legyenek. Nekem is minden évben fájdalom a születés és a haláluk napja is. Mindig felzaklat ha közeleg az időpont. Pont a napokban jutott eszembe, hogy ilyenkor már terhes voltam velük csak még nem tudtam, nemsokára csináltam a tesztet. Emlékszem, hogy mikor voltunk babamozin és milyen csodaszépek voltak. Nem egyszerű sajnos. Nekem szerencsére azóta született egy gyermekem aki tudja enyhíteni a fájdalmam de az az űr a szívemben örökre ott lesz. Kívánom neked, hogy találd meg a társadat, akivel gyermeked lehet és megnyugvást találj az életben. ❤
2021. ápr. 8. 21:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/19 anonim ***** válasza:
100%

Le a kalappal előtted hogy adtál egy esélyt a kicsinek az életbe❤

Isten áldjon meg 🙏🏼

2021. ápr. 8. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/19 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem is nagyon tiszteletreméltó döntést hoztál, nagyon tisztellek érte! Pont ezzel bizonyítottad, hogy mennyire szereted őt, hogy esélyt adtál neki az életre, és vállaltad ezt a nehéz utat ÉRTE <3 én egyébként pont a másik oldalon vagyok, évek óta szeretnénk kisbabát a férjemmel, és már az örökbefogadáson is gondolkodtunk. A mi utunk is elég fájdalmas eddig, én azt számolom, hogy hány éves lehetne, ha adott hónapban sikerült volna, sokszor annyira beleéltem magam, hogy biztosan sikerült, hogy már szinte kötődtem a nem létező babánkhoz, óvtam, hogy "el ne vetéljek", és elgyászoltam, amikor megjött. Már a neve is régóta megvan. Én is ürességet, és sok bánatot érzek, nagyon hiányzik az életünkből a gyerek, mindig nagy családot szerettem volna, szerettem volna fiatal anyuka lenni. Én mindig nagyon tiszteltem az örökbeadó anyákat, szerintem ez az igazi, önzetlen szeretet, és szerintem sokan gondolkoznak így az örökbefogadók közül, csak sokszor a rosszindulatú vélemények hangosabbak. :( én a munkám miatt sok örökbefogadott gyerekkel találkoztam, és az egyértelművé vált számomra, hogy mindig van egy különleges hely a szívükben a vér szerinti szülő számára. Ne aggódj, emiatt nem lesz lelkisérült, az örökbefogadott gyerekeknél inkább akkor szoktak nehézségek lenni, ha nem csecsemőkorban történik az örökbefogadás, hanem a vér szerinti családban bántották/elhanyagolták, és ezért kiemelték őket, majd a szülők nem tartották velük a kapcsolatot. Ezek a szegény gyerekek súlyos batyut cipelnek, és nem is csoda, ha nehézségeik vannak, de a te gyermeked rögtön szerető családba került. A lehető legjobbat tetted vele. Egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy pszichológus hasznos lehetne neked, érdemes volna utána nézni a tb-támogatott lehetőségeknek, de sajnos az eredmény időbe telik. Minden jót, sok erőt és boldogságot kívánok neked, és ismeretlenül is sok szeretetet küldök, megindított a történeted!
2021. ápr. 8. 22:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 anonim ***** válasza:
100%

Az még eszembe jutott, hogy hátha a Gólyahír Egyesületnél tudnak neked segíteni, azt olvastam a honlapjukon, hogy van egy ingyenesen hívható krízisvonaluk, ahol örökbeadó anyáknak segítenek, egy próbát talán megér, attól még, hogy neked 4 éve volt, még érintett vagy. Az is lehet, hogy a továbbirányításban tudnak segíteni, hogy hol tudsz ingyenesen segítséget kérni:

[link]


A Terhességi Tanácsadó Központnak is van egy krízisvonala, ez talán nem ingyenes, hanem sima szám. Ők a honlapon válságterhes, vetélésen és abortuszon átesett nőknek ajánlanak lelki segítséget, szerintem a te eseted is kapcsolódik ezekhez.

[link]


Még a Várva várt Alapítvány ugrott be, nekik ez a honlapjuk, ők is foglalkoznak krízisterhességgel és örökbefogadással is, hátha:

[link]

2021. ápr. 8. 23:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 anonim ***** válasza:
100%

Nem vagyok sorstárs, de megindító a történeted. Sok jót kívánok az életben!

Olyanokat tudnék tanácsolni, amit előttem is írtak. Írj neki veleleket és egyszer oda fogod tudni adni neki. 💕

2021. ápr. 9. 02:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/19 anonim ***** válasza:
100%

Én is jónak tartom a leveleket, sokat segít, ha kiírod. A striákra meg büszke lehetsz, mert a 9 hónapot és a szülést te szenvedted végig, hogy életet adj neki. Ezt más esetben sose írnám, mert az élet adás nem mindig sül el jól, sok embert ismerek, aki nem szeret élni. Neked most mégis ezt írom, mert 2x is életet adtál, egyszer a szüléssel, aztán a lemondással, hogy jó élete legyen.

Azonnal lemondtál róla, így 99%, hogy olyanoknál van, akik 5-6 évet vártak rá, vélhetően a legnagyobb baj vele, hogy elkényeztetik. :)

2021. ápr. 9. 06:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!