Mi okon adja egy szülő állami gondozásba gyermekét ?

Ennek rengeteg oka lehet.

Nem kívánt terhesség (akár erőszak miatt).

Nincs rá pénze, nem tudná felnevelni. A családja nem elfogadó. Egyedül maradna.

Beteg a gyermek és nemtudna vele mit kezdeni.

Vagy csak nincsen rá felkeszülve. Tényleg kismillió oka lehet. A jótól a kevésbé érthetőig.

Ha ismert az apa, mindkettejüknek le kell mondani a gyerekről, hisz ha csak az egyik mond le, automatikusan a másikhoz kerül (és fizethetnek egymásnak tartásdíjat), mert a két szülőnek ugyanolyan jogai vannak.

Újszülöttről általában azért szoktak lemondani, mert vagy nem kívánt terhesség (anyagi, párkapcsolati, lelki... stb. okok), vagy terhesen változnak az életkörülmények, vagy betegen születik a baba. A nagyjából egészséges újszülöttek szinte mindig örökbefogadásra kerülnek és nem állami gondozásba, mert nagyon nagy rájuk a túljelentkezés.

Aztán vannak gyerekek, akikről nem mondanak le, és elvileg átmenetileg kerülnek állami gondozásba, amíg a szülő kikerül a kórházból, börtönből vagy tud lakhatást, munkát szerezni. Ők általában hivatásos nevelőszülőkhöz kerülnek, de többé-kevésbé tartják a kapcsolatot a szüleikkel. És persze vannak nagyobb gyerekek, akikről teljesen lemondanak, ők szintén örökbe fogadhatóvá válnak, de érthetően minél idősebbek, annál kevésbé kapkodnak értük, tehát valószínűbben már nevelőszülőknél nőnek fel. De itt is, ha a gyereknek vannak rokonai, akik vállalják (tipikusan nagymama, nagynéni), akkor első körben az ún. családbafogadást próbálják nekik intézni (hisz az államnak sem érdeke eltartani, és a gyereknek is jobb a pszichológusok szerint, ha nem szakítják el a gyökereitől).

Àllami gondozàsba inkàbb vinni szoktàk a gyerekeket, ott azok vannak, akikről nem mondtak le. Meg azok, akik annyira sèrültek, hogy senki nem akarja örökbefogadni őket.

Azt, hogy mièrt mondanak le egyesek a gyerekükről, azt az előző vàlszolòk màr leìrtàk. Ilyenkor viszont a gyerek örökbeadhatò, ès egèszsèges újszülöttekre több èves vàrólista van.

A legritkább esetben fordul elő, hogy egy szülő állami gondozásba adja a gyerekét. Nagyon problémás kamaszokat néha be szoktak adni, amikor már nagyon nem bírnak velük, de egyáltalán nem ez a jellemző.

A kisebb gyerekeket inkább kiemelni szokták a családból, tehát nem a szülő adja be őket, hanem elveszik őket tőlük. Ennek általában összetett okai vannak: elhanyagolás, bántalmazás, drogfüggő/mentális beteg szülők, gyereknevelésre alkalmatlan környezet stb. (az esetek túlnyomó többségében ezek közül egyszerre több ok is fenn szokott állni.) A szülőnek ilyenkor van kapcsolattartási joga, ha azzal valamennyi ideig (azt hiszem, 3 hónap) nem él, örökbeadhatóvá válik a gyerek.

Van, hogy valaki nem tudja vállalni a babát, és már újszülöttként lemond róla, de ez nagyon ritka. Ilyenkor azonnal örökbefogadókhoz kerül a baba.