Elítélendő, ha valaki egy jó házasság, megfelelő anyagi és életkörülmények ellenére úgy dönt, hogy örökbe adja a gyerekét?

Én nem ítélem el. Honnan tudjuk, hogy az illető mozgássérült-e, kerekesszékből elég nehéz gyermeket nevelni. Vagy , hogy nincs keze, lába, stb. az illetőnek. Akkor sem ítélem el, ha teljesen egészségesen adja örökbe. Az érzelmi éretlenségre utal. Jó eséllyel később jut el majd olyan érett szintre, hogy majd megbánja az örökbeadást.

Igen, mélyen elítélem. Ma már ezer féle módja van annak, hogy ha valaki nem akar gyereket, akkor ne is legyen neki. Én azt a gyereket sajnálom, akinek fájni fog a szíve, mikor megtudja, hogy nem kellett a szüleinek!

Nem ítélem el, csak nem értem. Egy egyszerű kis rutinműtét helyett kilenc hónapig kihordani, aztán kínok között megszülni, vállalva az összes egészségügyi kockázatot, ez számomra megmagyarázhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy az abortuszról nem tud senki, a terhességet meg a szülést viszont nem lehet eltitkolni. Utána lehet magyarázkodni a kíváncsiskodóknak, hova lett a gyerek.

Még mindig jobb, mint lenyomorítani érzelmileg azt a gyereket. Fel kellene már fognia az emberiségnek, hogy nem a vér és a dns teszi a családot családdá...

Aki nem akarta a gyereket, az nem is fog tudni neki megfelelő környezetet teremteni, tehát nem ítélem el, mert így is képes a gyerek javát nézni.