Szeretnék nevelőszülő lenni, de a férjemnek nem tetszik az ötlet?

Szia! Egyetértek én is abban, hogy ha ő nem szeretné, akkor nem érdemes belemenned ebbe. A nevelőszülőség nem könnyű dolog, a legnagyobb nehézség benne, hogy alapvetően egy átmeneti állapot, bármikor elvihetik tőled a gyereket. Ennek tudatában kell beintegrálnod a családodba, elfogadtatnod a férjeddel, a vér szerinti gyerekeiddel, illetve vállalod vele azt is, hogy támogatod a gyerek és a vér szerinti szülei közti kapcsolattartást. Szerintem talán ez az utolsó lehet a legnehezebb, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az a vér szerinti szülő, aki nem tudja nevelni a gyerekét, de nem is mond le róla, hogy örökbeadhatóvá váljon, khm, szóval nem biztos, hogy túl intelligens. A gyerekvédelemben dolgozó ismerőseimtől sok olyan sztorit hallott, hogy egy-egy látogatáskor a vér szerinti szülő miket „sutyorog” a gyereke fülébe („itt nem bánnak veled elég jól, de majd én elviszlek egyszer, és minden más lesz”), és képzelhető, milyen érzés lehet egy gyereknek, hogy azzal áltatja az apja/anyja, hogy majd egyszer „megmenti”… és lehet, hogy erre éveket kell várnia, vagy soha nem jön el ez a helyzet.

Szóval felelősen vállalni ezt szerintem sem tudod egyedül.

(6. vagyok megint)

Ne értsen félre senki, nem nézem le a vér szerinti szülőket, rengetegféle élethelyzet van, csak egy nehezebbre kívántam példát hozni.

Én se nagyon lelkesedtem az ötletért, de a feleségemnek nem lehetett gyereke, szóval inkább az ő kedvéért mentem bele.

Életem legjobb döntése volt