Mennyi pénzt támogat az állam a nevelőszülőknek?

Nem az anyagi oldalához szólok hozzá a kérdésnek, mert szeirntem fontos átgondolni néhány dolgot, és látni, miben más a nevelőszülőség, mint mondjuk bébiszitterkedés.

A gyermekvédelem célja a gyerekek érdekének érvényesítése mindenek felett. A gyerek egyik legfontosabb érdeke pedig az, hogy állandóság és biztonság vegye körül, illetve biztos kapcsolata alakulhasson ki valakivel/valakikkel.

Ami nagyon nem jó neki, ha ide-oda pakolásszák, folyton más emberek látják el.

A fentiekből következik, hogy a nevelőszülőség egy nehéz „munka”, mivel egyrészt meg kell adni a gyereknek a biztonságot, állandóságot, szeretetteli közelséget, ugyanakkor a végcél, hogy amennyiben örökbe adhatóvá válik, akkor saját családba kerüljön.

Ha tehát mondjuk nevelőszülőként kapsz egy 0–3 éves gyereket, aki örökbe adható is, tudhatod, hogy csak ideigenesen van nálad, az ilyen korúak örökbefogadására sokan várnak. Neked pedig segítened kell az örökbefogadók és a gyerek barátkozását – akkor is, ha megszeretted a gyereket, vagy úgy érzed, „könnyű” gyerek, szívesen elnevelgetnéd felnőtt koráig akár.

Ez nem hangzik bonyolultnak, viszont sokszor mégis elkezdenek a nevelőszülők kötődni a gyerekekhez, és nehezen akarnak megválni tőlük. Ezrét aztán előfordul olyan is, hogy bár a vér szerinti szülő láthatólag le***ja a gyereket, nem látogatja, a nevelőszülő felkeresi őt, és ráveszi a látogatásra, nehogy örökbeadhatóvá váljon a számára „kényelmes” gyerek, így nála maradhasson. Ilyenkor nyilván a gyerek érdeke ellen tesznek, hiszen számára az örökbefogadás jelentené a végleges, megnyugtató megoldást.

Ha idősebb gyereket nevelsz így, akkor viszont esélyes, hogy van nem válik már örökbefogadhatóvá, vagy ha mégis, nem lesznek rá jelentkezők – ezesetben a gyerek érdeke, hogy nálad, a nevelőszülőnél maradjon 18 éves koráig. Mert ugye itt is az volna a fontos, hogy állandóság vegye körül…

Szóval nevelőszülőnek lenni nem kispályás dolog, jó adag érzelmi intelligencia szükségeltetik hozzá. De legfőképpen az, hogy a gyerek érdekét tudd nézni, ne a sajátodat. És ha esetleg egy „nehezebben kezelhető” gyereket kapsz, akkor nem cseréled le… megjegyzem, az az élethelyzet, amelyben ezek a gyerekek vannak, önmagában indokolja, hogy sokszor nehezebben kezelhetők, így nem érdemes abból kiindulni, hogy majd te egy szobanövényként a sarokban kushadó szőke kislányt kapsz, akivel nincs gond…

"Bármikor felmondhatom, mint egy normális munkaviszonyt?"

Ha ilyen kérdésed van, akkor te a nevelőszülő kifejezésből a "szülő" fogalmával nem vagy tisztában.

Még egy kutyamenhelyen is ennél jóval nagyobb empátiával dolgoznak emberek...