Mennyi ideig tartott feldolgozotok a tényt, hogy csak örökbefogadás útján lehettek szülők?

Figyelt kérdés
Gyorsan megbarátkoztatok a gondolattal, vagy nagyon sokáig tartott, és fájt elengedni a vér szerinti gyermek esélyét? Ha nehezen ment, mi lendített át ezen, volt-e egy bizonyos "fordulópontot" jelentő esemény, hirtelen bevillanó gondolat?
2018. febr. 14. 16:31
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

Tekintve, hogy fiatal felnőtt korom óta tudom, hogy nem szülhetek a betegségem miatt, így piszok hamar.


A páromnak is már a randijank elején megmondtam, mi a helyzet, tőlem nem lesz saját gyereke. Elfogadta.

2018. febr. 14. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
92%
Nekem 5 év sikertelen próbálkozás kellett hozzá, mire lélekben kész voltam az örökbefogadásra. Egyébként óvónő vagyok, tudtam, hogy fogom tudni úgy szeretni, mintha saját lenne. A férjem még vacillált, ő neki nem lett volna elég ennyi idő, így nem erőltettem, vártunk. Aztán tök váratlanul terhes lettem, így most épp nem téma, de bennem erősen motoszkál most is a gobdolat, hogy örökbefogadhatnánk.
2018. febr. 14. 17:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Hát nálunk 6 év lett sajnos.

Meddőség miatt.

Volt 4 donoros inszem ami nem sikerült.

Engem nem is vizsgáltak anno elkönyvelték férjem meddőségét azért kiderült nálam is baj van.

Az inszemek után felmerült az örökbefogadás de én nem akartam még nem voltam kész.

Jött a lombik.Több mint egy évig hitegettek,hogy lesz donoros lombikra tb támogatás de ha jól tudom mai napig nincs.

Kb 1 éve voltam a meddőségibe.A doktornő nem biztatott semmi jóval.Ez volt 2017 januárban

Február végén valami bekattant és mikor haza jött a férjem a munkából elmondtam neki,hogy indítsuk el az örökbefogadást.

Egyből bele is ment.

Van egy műsor a tévébe igaz nem Magyarországon van de szerintem az is közre játszott nálam.

Meg(lehet gyerekesen hangzik nem bánom ki mit mond erről de tényleg így történt)2016 decemberébe valaki bedobott hozzánk egy pár hetes cicát és úgy gondoskodtam(mai napig)mintha gyerekem lenne.

Valahol könnyebb volt elfogadni az örökbefogadást mert amúgy se lehet közös gyerekünk a meddőség miatt.

Lassú folyamat szerintem a feldolgozás,elfogadás.

Meg kell gyászolni a meg nem született gyereket.

Bocsánat hosszú lett

De a döntésünkbe biztosak vagyunk.És ez a lényeg.

Ha bármi kétely lett volna bennünk nem indítjuk el az örökbefogadást.

Öf.

2018. febr. 15. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat! :)


Én tinédzser korom óta tudom, hogy csak örökbefogadással lehetnék anyuka, de most így harminchoz közel kezd lecsapódni bennem az egész. Az egész egy nagy érzelmi hullámvasút, egyik pillanatban úgy érzem, szeretném, és azonnal belevágnék és lelkes vagyok, másik pillanatban elém kerül egy kudarcos történet vagy egy cikk a nehézségekről (a várakozási idő, az ilyen-olyan alkalmassági procedúra, stb.), ilyenkor elbizonytalanodom, és jön a dac, hogy jó, akkor nem is érdekel az egész, ha nem lehet vér szerinti, akkor nem kell semmilyen sem. Ilyenkor pedig elszégyellem magam, haragszom magamra és gonosznak érzem magam, amiért képtelen vagyok teljes szívvel elfogadni, belevágni, holott lett volna 10 évem beletörődni. :/ Azért tettem fel a kérdést, mert kíváncsi voltam, más is keresztülment-e hasonlón.

2018. febr. 15. 10:24
 5/7 anonim ***** válasza:

Én inkább akkor éreztem ezt a így mint te most amikor benne voltunk a meddőségibe.

Én főként a pszichológiai teszttől féltem nagyon.Féltem,hogy ott elbukok.Nem megyek át.

Az volt a gondolatom,hogy még erre se vagyok jó és alkalmas.

De meg van az alkalmasságink .

Amíg nem vagy biztos a döntésetekbe ne vágj bele.

Egyedülállóként akarsz belevágni?Vagy párkapcsolattal?

2018. febr. 15. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Elég korán kiderült, tudatosan döntöttem mellette. Amig azt éreztem, hogy ez az egyetlen lehetőségem, addiv nehéz volt. 2 évig dolgoztam a kérdésen, végig tudtam, hogy mi a helyzet, hogy így leszek anya. Akkor jelentkeztem csak, amikor már akartam a dolgot. Az alkalmasságitól ne félj, én sokkal inkább éltem meg segítségként, mint kötelező rosszként. Felkészítenek egy csomó helyzetre, egy csomó dologban segítenek eligazodni, segítenek látni a saját helyzeted jó oldalát. Én az első tegyeszes találkozó végén sírva jöttem ki és örömömben sírtam. Megnyugtató tud lenni, amikor el tudsz köteleződni mellette.
2018. febr. 15. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Nálunk a családban több örökbefogadas is volt, így mikor kiderült, hogy nem jön a vérszerinti babó, természetes volt, hogy ebbe az irányba nyitjnk mi is. :) Szerintem keresd fel a tegyeszest, akihez tartozol/tartoztok és beszéljetek. Lesz pszichológuai vizsgálat is, lehet, hogy a benned lévő érzesek teljesen természetesek, a folyamat része! Sok sikert! :)
2018. febr. 18. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!