Létezik értelmes érv az óvodai vegyes csoportok mellett?

Előny: a kicsi tanul a nagyobbaktól

könnyebben szocializálódik

ahol nincs testvér még többet tesz, mert megtanul idősebb és fiatalabb gyerekekkel is együttműködni

a nagy tanul türelmesnek és elfogadónak lenni a kisebbekkel

vele egykorú, de olyan gyerekek csoportja, akikkel kevesebbet foglalkoznak, visszahúzhatja

ebben a korban fontos az ismétlés, még ha a nagyok játszanak is addig míg a kicsikkel foglalkoznak, azért hallja mi történik ott, jobban elmélyül benne az adott dolog

először is:

Le kell szögezni, hogy a tiszta csoport is működhet rosszul és a vegyes is jól, kizárólag a pedagóguson múlik minden! Az az óvónő és dajka, aki kellően gyakorlott, empatikus és "pályaalkalmas", meg tudja oldani a különböző életkori sajátosságokból fakadó esetleges problémákat és képes megfelelően differenciáltan foglalkozni a különböző korú gyerkőcökkel. Így aztán a kicsik és nagyon nekik me

gfelelő fejlesztésben részesülnek, anélkül, hogy ez a csoport vagy egyes kisemberek kárára válna. Jól szervez és jól irányít... és akkor a vegyes csoport előnyei akadálytalanul érvényesülhetnek.

pl

- Az idősebb gyerekek segítik, hajlamuk szerint akár dédelgetik a fiatalabbakat, a gyengébbeket. Mivel ezt az óvó-védő gyermekkapcsolatot már fiatalabb korukban ők is átélték, így ők is továbbadják a rászorultaknak és majd a kicsik is ha nagycsoportosok lesznek stb. Megértőbbé, elfogadóbbá, empatikusabbá válik a gyerek.

- Az idősebbek igyekeznek jó példával elől járni a fiatalabbak előtt, s megerősítik, elismerik, dicsérik társaikban az ilyen megnyilvánulásokat – pontosan úgy, mint ahogy azt az óvónőktől látták. A kicsiket helyes terelgetéssel motiválja és nem pedig visszahúzza az azonosulási vágy.

– az idősebb csoporttársak foglalkoztatása, sikerei, közvetlen és belátható távlatokat jelentenek a többi gyereknek, fokozza rokonszenvüket a fejlettebb csoporttársak iránt, és vonzalmukat az óvodai tevékenységek iránt. A nagyok közelsége, barátsága, vonzó perspektíváik, iskolavárásuk, ösztönzően hatnak a kisebbekre, azok szociális érzékenységére, közösségi beállítódásuk formálására.

- a fiatalabbak sokszor részt kívánnak venni azokon a tevékenységeken, amelyekre az idősebbek fogékonyak, így tudásszomjuk egyre nő. Egyszerűen kíváncsiak arra, mit tesznek a nagyobbak. Nagyon sok dalt, mondókát, amelyek évente előfordulnak, mire a kicsik megnőnek, már tudják is. Minden évben újra és újra hallanak valamit egy-egy adott témakörből, amit esetleg nem értenek ugyan, de ezek az információk elég alapot képezhetnek ahhoz, hogy óvodán kívüli élmények rakódjanak rá, és beérjenek. Így egyre tágul látókörük, egyre kíváncsibbá, érdeklődőbbé válnak. Ez a tény az idősebbek számára még inkább a kompetenciamotívumok dominanciáját hozzák előtérbe. Így a példák lassan átszármaztatódnak idősebbekről a fiatalabbakra, azokról is a még fiatalabbakra, hiszen a példa, a viselkedés vonzó számukra. Ha az óvodapedagógus ezeket az értékes tulajdonságokat kellő természetességgel megerősíti, akkor a gyermekek ezirányú késztetéseit támogatja meg, akik pedig ebben az irányban fejlődnek majd, hiszen ez jelent elismerést számukra.

- a játéknak kialakult hagyományai vannak. Vannak játékok, amelyeket évről évre játszanak a gyerekek, de mivel mindig jönnek a kialakult csoportba új gyermekek, minden évben új színezetet kaphat az a játék. Különösen a családjáték témája jelenik meg egyre változatosabb és gazdagabb tartalommal. Minden gyermek hozza a saját családja élményeit, miközben a különböző gyermekek fejlettségüknek megfelelő szinten élik meg a játékot. Van, aki szemlélődik, van, aki mintát követ, van, aki mintát ad, van, aki irányít, szervez, vannak, akik irányítottak, de egymás mellett játszanak, vagy együttes mozgásban vesznek részt.

- a vegyes csoportokban több együttes élmény átélésére van lehetőség, mert a csoportok élete érzelmileg telítettebb, a kommunikációs helyzetek árnyaltabbak. Ez az összetartozás, a családiasság érzését növeli, miközben beszédük választékosabbá, tagoltabbá válik, szókincsük pedig bővebbé. Beszédfejlődésük, kommunikációs képességeik fejlődése sokkal gyorsabb, mert nemcsak az óvónő példáját követhetik, hanem nagyobb társaikét is. Megjegyzendő az is, hogy a csúfolódás sem gyakori, inkább jó szándékkal kijavítják a kicsik beszédét. A másság elfogadása beépül a mindennapokba.

- A vegyes csoportban nevelkedő kicsikre jellemző, hogy önállóbbak, vonzzák őket a nagyobbak tevékenységei, előbb ügyesednek. Nem jelent majd később problémát akár a kötött tevékenységeken való részvétel sem, mert látják, hogy a nagyoknak olyan „teendőik” vannak, amin azok szívesen részt vesznek. Van idejük a kicsiknek „felkészülni” arra, hogy majd az ő életükben is eljön ez az idő, - de addig akkor vesznek részt benne, amikor késztetést éreznek erre.

- Hihetetlen nagy előnye a vegyességnek, hogy ritkán esik meg az, hogy a nagyobb gyermek bántalmazná a kisebbet. Elvétve fordul elő agresszió közöttük, ha mégis, akkor inkább két kicsi között, akik még nem láthattak elég példát arra, hogyan lehet másképpen megoldani a konfliktushelyzeteket. A vegyes csoportban a gyermekek megtanulják kezelni agressziójukat, hisz mindennapos példaként szolgálnak a nagyobbak.

- A saját korosztályában mindenki sokkal élesebben szembesül a hiányosságaival – különösen nálunk, ahol pontosan előírják, mit kell tudnia a gyereknek –, ami gyakran elmélyíti a csoport közepén és peremén lévő, illetve a pedagógus és a szerényebb képességű gyerek közti szakadékot. Az óriásira duzzasztott csoportokban a legjobb szándék mellett is elsikkad, aki képtelen felhívni magára a figyelmet, beül a sarokba, vagy halk szavú, visszahúzódó. A finommozgásban eltérő fejlettségi szintű három-, négy-, öt-, hatévesek közül bárkihez csatlakozhat a lassabban érő, ügyetlenebb kezű gyerek, és az önértékelése kevésbé sérül kudarcesetén is, mert az érvényesül, hogy "Ilyen vagyok, s ez nem feltétlenül jó vagy rossz, mert vannak hozzám hasonlóak, de őket sem hülyézik le".

- - Amelyik gyermeknek nincs otthon testvére, annak sokféle élményt nyújt a vegyes csoport, átélheti a testvérkapcsolatok megfigyelését, „mintaadónak tekintve testvért választ magának”. Vagy egy kisebb pajtását, vagy egy számára mintaadó

nagyobb gyermeket.

és még lehetne árnyalni, kiegészíteni stb.

de: csakis a pedagóguson múlik minden

másodszor:

mennyi ideje jár a gyerkőcöd ebbe a csoportba, kb egy hete? Ha picit visszahúzódóbb, vagy bizonytalanabb akkor örülhetsz, hogy ennyi ellenérzéssel és ellenkezéssel megússzátok a kezdeti időszakot.

Egyébként: a beszoktatás ideje alatt semmilyen rutinszerű napi foglalkozás nincsen, tehát pl a szőnyegen ülve mesehallgatás meg az udvari/szobai spontán vagy irányított játék még oké, de nincs kézművesfoglalkozás stb. TEhát elég erős túlzás lenne azt állítani, hogy egy 3 éves kijelenti neked, hogy zavar, hogy nem vagyok olyan ügyes SEMMIBEN mint a nagyok! Mert miben is, a játékban? Ha meg nem rajzol olyan szépen, mint a 6,5 éves Gizike, az teljesen normális, és NEKED kell megtanítanod arra ,hogy a kudarcot képes legyen elviselni. Az óvoda csiszolhat ezen, de ez pl a család feladata. Az megint más ,hogyha pl teszem azt ügyetlen kezű és a korosztályához képest is le van maradva mondjuk rajzolásban és kudarcélmény neki, hogy a 3 éves pistike meg az összes többi kicsi is szebben rajzol nála... ez megint csak nem a vegyes csoport hibája és elsősorban a szülő feladata és felelőssége ennek a kiküszöbölése.

Tehát miről is beszélünk konkrétan a Ti esetetekben amikor azt írod, hogy "nem olyan ügyes mint a nagyok"? Teljesen természetes, hogy "le van maradva" bizonyos téren, ennek is megvan az előnye, csak végig kell gondolni!

Harmadrészt: Meg kell tanulnia érvényesülni! Bizony, nélküled is, mások között is, és szocializálódnia stb, tanulja meg, hogyha kell neki az a nyavalyás hinta, akkor ne a sarokba bújva szipogjon miatta, hanem menjen oda az óvónénihez és mondja meg,hogy szeretne hintázni, és akkor pár perc múlva cserélhetnek... ennyi. Aki nem áll ki magáért, az nem jut semerre, ezzel bizonyára egyetértesz... és tiszta csoportban a hierarchia kialakulása sokkal labilisabb, veszélyesebb folyamat, valamint több veszélyt rejt az egyes egyénekre nézve, könnyebben sérül az éntudat példának okáért.

különben pedig: én azt javaslom, adj annak a szerencsétlen gyereknek egy kis időt! nem várhatod el, hogy egy hét után vidáman és dalolva megállja a helyét ebben az új helyzetben. Te pl egy új melóhelyen mennyi idő után éreznéd azt, hogy bedolgoztad magad a közegbe???? elárulom, nem egy hét után... adj időt neki, de addig is:

Ha zavar a fennálló helyzet, kérd meg az óvónéniket, hogy figyeljenek rá oda jobban, próbálják meg még inkább bevonni stb. Mondd el, hogy aggódsz, mert a gyerek visszajelzésiből eddig szinte csak negatívumokat vontál le, kérd a segítségüket, érezzék, hogy partner szeretnél lenni, nem ellenség és könyörgöm: próbálj meg kevésbé támadólag és lenézőleg hozzáállni az óvodai munkához, mint ahogy itt megmutattad.

És könyörgöm: egy hét után utálni az ovit ennyiért? a gyerekek ennél sokkal-de-sokkal rugalmasabbak. Ennyi amit írsz és ennyi rövid idő után nem elég az utálatukhoz.

És még valami:

nem írtad, volt-e bölcsis, de szerintem nem. Ha így van, (és akkor bocsi k,hogy elsiklottam felette) akkor most mindkettőtöknek fokozottan nehéz ez érzelmileg. De szükségszerű, hogy némiképp leváljon. Teljesen érthető minden aggodalmad, minden féltésed stb. De azt be kell látnod, hogy nagyban múlik a te hozzáállásodon is, hogy mennyire veszitek a lehetőségekhez mérten könnyedén vagy nehezen. A gyerek átérzi a te ki nem mondott szorongásaidat, az ellenérzéseidet, mindent! Hihetetlen antennáik vannak... adj időt magatoknak, és vegyél erőt magadon, ne pánikolj, ne duzzogj mert valami nem a szád íze szerint van, próbálj meg úgy hozzáállni, hogy ebből kell kihozni a lehető legjobbat!

Számtalan módon segítheted a kicsid beszokását, kérj tanácsot az óvónintől is, nem ellenség ő sem, de ha pl te eleve ellenszenvvel állsz hozzá meg az ovihoz/mindenhez, hamar eljuthattok oda, hogy utáljátok egymást ,az meg a gyereken fog csattanni végső soron. Nyilván te sem akarod.

a kisebbik nekem is most beszokós, a nagyobb pedig nagycsoportos (előszörre, mert évvesztes), vegyes csoportban vannak (és működik, nagyon is jól működik)

dolgoztam oviban és spec ált iskolában is, sok mindent láttam és tanultam ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ha van kérdésed, írj nyugodtan.

Nekem sem szimpatikus a vegyes csoport, nálunk szerencsére nincs, sőt az évvesztesek is együtt maradnak az utolsó 4. évre, nem vegyítik őket másokkal. Az udvaron meg szabadon játszhatnak bárkivel.

A másik óviban eddig vegyes csoportok voltak, de most szeptembertől visszaálltak a kis- középső- nagycsoportra, csak nem működött olyan jól ez a vegyesség, mint gondolták.

Nálunk szerencsére volt köztes megoldás, mert az 5 csoport közül volt egy olyan, ahonnan 16 gyerek ment el, 6 maradt a régiek közül, így egy viszonylag friss csoport jött létre. Ráadásul az 5 csoport közül itt a legjobbak az óvónők. Rajtuk valóban sok múlik.

Szerintem érthető, hogy a kislányod nem érzi jól magát, én is azt akartam, hogy minél több új gyerek közé kerüljön, de abba a csoportba, ahol rajta kívül egy gyereket vettek még fel, az ottani óvónő egyik ismerősének a kisfiát.

Nálunk a kerületben vannak olyan ovik, ahol tiszta csoportokat indítottak, de az általános már az, hogy vegyes csoportok vannak. Szerintem az erőviszonyok miatt nem feltétlenül igazságos, viszont ami szerintem az előnye, hogy évente jönnek új arcok, nem egy kis csapat megy végig 3 évig, ahol ugyanúgy előfordulhat, hogy egy kisgyerek nem tud beilleszkedni, nem nagyon tud barátkozni senkivel. A másik, hogy évvesztes gyereknél nem megy el minden csoporttársa iskolába, hanem folyamatosan vannak ott gyerekek, akiket ismer.

Mindenesetre szerintem nem a gyerekekre kell amiatt haragudni, hogy ilyen a csoport, mint írod, hanem az óvónőkkel van gond, az ő feladatuk (lenne), hogy minden kisgyerek megtalálja a helyét, szárnyaik alá vegyék a négy új kicsit, akik egyébként még kicsik, hogy egymással barátkozzanak. A régieket is úgy kéne terelgetniük, hogy fogadják be az újakat. De az is igaz, hogy még nagyon kevés idő telt el, ennyi idő alatt nem lehet még megmondani, hogy milyen lesz a helyzet 2-3 hónap múlva.