Beilleszkedési problémánk van, mit tennétek a helyemben?

4 éves kislányom középsős. Tavalyi év végig betegségekkel telt el. Idén még nem volt beteg, folyamatosan mentünk az oviba. Pár hete kezdődött a probléma. Hetente egyszer minden előzmény nélkül hányik a lányom az oviban. Elküldtek kivizsgálásra hogy mi okozza, de teljesen egészséges. Na itt vált pokollá az életem. Az egyik óvónő megjegyezte hogy lehet pszichés dolog van mögötte. Ez teljesen mellbe vágott hisz addig minden jónak tűnt. Hozzá kell tennem, kislányomnak az ovi tabu téma, tehát sok mindent nem mesélt róla. Én ezt jeleztem is az óvónőknek, egy legyintéssel elintézték. Majd mikor ismét felhívtak hogyy azonnal menjek mert megint hányt, megkérdeztem de mégis mi okozza?? Mi volt az előzménye? Azt a választ kaptam hogy ide oda táncikál egész nap nem csinál semmit. Kérdeztem mióta? Válasz: hááát. Régen is volt ilyen? : nem tudom. Sírva mentem haza...Majd fél mondatokból sikerült összeraknom: Tulajdonképpen szeptember eleje óta nem csinál semmit, nem vesz részt a foglalkozásokban, nem játszik senkivel. Én ezt december elején tudtam meg!!! Otthon nem vettem észre semmit a kislányomon, boldog kiegyensúlyozott gyermek, sokat járunk közösségbe, mindenhol kezdeményező, barátkozós. Mintha nem egy gyerekről beszélnénk :( Kérdeztem miért nem szóltak, az volt a válasz hogy eddig figyelték. Megírják a Nevelési Tanácsadóba a papírt, vigyem el pszichológushoz. (papír azóta sincs megírva, de léptem ez ügyben, február végére van időpontunk) Azóta próbálok beszélni kislányommal, kezd megnyílni, de nem tudom mi a megoldás. Ő azt mondja nagyon fél. Mindentől. Tudni kell az agresszió nagy mértékben van jelen a csoportban, a megoldás: agresszióval kezelni. Ezt én a saját szememmel láttam. Én mindent bevetek, szakemberekhez fordultam, de választ még sehonnan nem kaptam. A lányom azóta is hányik az oviban, nem akar menni, minden reggel rosszul van. egyre jobban erősődik benne a félelem, nem tudom hogy segítsek rajta. Oviban nem látom hogy segítenének, a köszönést sem fogadja az óvónő...nem partnerek ebben, ők csak azt hajtogatják ezt azt is kéne tudni egy 4 évesnek. Szigor és követelőzés van. Mosolyt még nem láttam az arcukon mésfél év alatt. Itthon egyedül öltözik, ott nem, Itthon rajzol, gyurmázik, stb, ott nem. Megőrülök a bánatban, még 2 hónap a pszichológusig :( Én úgy látom kislányom mindent feladott, teljesen magányos, senihez nem közelít, de senki nem is megy oda hozzá. Egy kislány szokott vele játszani, de szinte mindig beteg, nincs ott. Szomorú vagyok, olyan érzésem van minden reggel hogy kivégzésre kell vinnem :( Azt olvastam az se jó ha átviszem másik oviba mert ezzel az élménnyel megy át, ott sem lesz jobb. De ha itt nem segítenek hogy oldjam meg egyedül?