Autista gyermeket nevelő szülők, visszatekintve emlékeztek ilyesmire?

Az enyèmnek az ADHD mellè vannak autisztikus tünetei. Jòl kommunikàl, gyerektàrsasàgot nem mondig igènyli vagy elvezi, nem minden gyerekkel szeret jàtszani.

Nagyon gyors volt a nagymozgasok fejlődèse. Ritkàn sìrt. Fàjdalmat pl kevèsbè èrezte/ jelezte az àtlagnàl. De ha sìrt, akkor az nem àtlag babasiràs, hanem visìtàs volt. Ès ha kiborult, akkor egy òràn àt is tudott üvölteni. Kiskoràban nèhàny megijedt a sötèt ruhàban levő emberektől. Nagyobb (totyogó) koràban ha bàrki bejött a hàzba, üvöltött. A sajàt baràtait sem lehetett àthìvni, akikkel jòl eljàtszott a jàtszòtèren.

Visszagondolva bele lehet magyarázni, de akkor ott senki nem gondolt erre. Olyannyira, hogy konkrétan győzködtek a szakemberek, hogy minden problémát ki fog nőni, csak idegrendszeri éretlenség, ne gondoljunk többre (megkésett mozgásfejlődésű, megkésett beszédfejlődésű volt, emiatt jártunk folyamatosan orvoshoz). Nem is gondoltunk. Első gyerek, nem volt összehasonlítási alapunk.

Egyébként ami utólag "gyanús": nem volt differenciált a sírása. Nem volt külön éhség sírás, fájdalom sírás, álmos vagyok sírás. Ha sírt, akkor rögtön teli torokból, nem volt bevezető. Ennek ellenére könnyen megnyugtatható volt, de csak általunk. Más a közelébe se mehetett.

Fájdalomküszöbe extra magas volt. Kórházban hitetlenkedve nézték, hogy ha én ott vagyok, akkor egy nyikk nélkül tűrte a legkellemetlenebb beavatkozást is (fejen vénapreparálás). Amikor meg nem akartak beengedni, rögtön megbánták, mert négyen nem bírtak lefogni egy csecsemőt, annyira küzdött.

Otthon nehéz volt vele totyogóként. A legkisebb zajtól sírógörcsöt kapott. Makacs volt, mint egy öszvér. Nappali alvásigénye 0 már 2 évesen. Örökösen kint voltam vele, mert ott megkukult, "viselkedett", bárhova el tudtunk menni, de soha sehol nem "vegyült", csak megfigyelő volt és ha közelítettek hozzá, lefagyott.

Nagyon komoly tekintettel, átható pillantással nézett mindenkire, szinte soha nem mosolygott.

Egyébként a sztereotíp dolgokat nem hozta. Nem repkedett, nem lábujhegyezett, nem rendezett sorba dolgokat, soha nem volt rákattanva egy témára.

Későn is diagnosztizálták, 9 évesen pont azért, mert 1, folyamatosan fejlődött, egyre csak "nőtte ki" a furcsaságait; 2, korán maszkolt.

Visszagondolva látni a jeleket, de akkor eszünkbe se jutott. 2000-s évek közepéről beszélünk, akkor még közel se volt ennyire ismert dolog.

Beszédfejlődésével semmi baj nem volt, egy éves kora előtt már folyékonyan beszélt. Viszont a nagymozgásokkal (futás, ugrás stb.) voltak problémák, elég ügyetlenül ment illetve mindig sokkal gyengébb volt a kortársainál. A kúszás, mászás teljesen kimaradt, bár időben kezdett el járni. Megjelentek az ismétlődő mozgások (pl. kézrepkedés) és a lábujjhegyen járás is. Nem nagyon barátkozott, gyakran egyedül játszott oviban. Az ételekkel extrém válogatós volt, alig volt étel, amit hajlandó volt megenni. Voltak fura érdeklődési körei, amik az ő korában nem igazán jellemzőek, pl. már ovisként tudományos műsorokat nézett tv-ben fizikáról és biológiáról és korához képest nagy tudása volt, főleg az utóbbiból.