Van itt olyan anyuka aki úgy érzi ő mindent megtesz mégis az ő fia a legkezelhetetlenebb?
Egyszerűen néha szeretnék világgá menni olyan rossz a 3éves fiam.
Reggel 6kor kel kb este lefektetem fél 8 -8kor de fél 10 mire elalszik.Napközben már szinte nem hajlandó aludni,mégis esik össze.Van egy egy éves testvére akit folyamatosan bánt,ver,csíp ,mar.
Folytonos agresszivitás van benne.egyfolytában beszélgetek vele,hogy miért nem szabad,mindent elmagyarázok,mégsem javul.Az oviban is ezzel a problémával küszködünk.
Ma már olyan szinten vagyok,hogy legszívesebben elköltöznék.egyszerűen mintha minden anyai nevelő képességem csődbe ment volna azt érzem!
Sajnos nem tudom leírni ezt a fajta rossz kedvet és keserűséget amit érzek.Mintha folyamatosan ásnék egy gödröt amiben víz van amit ki szeretnék szedni ,de mindig vissza jön a víz bele..
Azt érzem sehova sem jutok.Nem tudok pihenni sem mellettük.Amikor a pici elalszik és leteszem a nagyot,felkölti,onnantól tiszta zizi a kicsi is..
egyszerűen nem tudom mit tegyek.segítségem nincs,nagyik messze laknak.Az apjuk még annyit sem ért hozzájuk mint én.A nagyobbik kicsi kora óta rossz alvó első perctől kezdve.Hihetetlen energia tombol benne...van valami ötletetek,mert már tökre el vagyok keseredve és nem ,hogy mosolyognék ,sírni van kedvem.
azt hittem az ovival megoldódik minden,de borzalmasan nehezen megy a beszoktatás,nem akar elszakadni tőlem,nekem meg már levegő kellene...
válasza:
válasza:Kedves Sorstárs!
Tanácsot nem tudok adni, csak annyit írok, hogy kitartás! Nekem is mindenki ezt mondja.
Az én fiam is 3 éves, és én is tisztára kivagyok a viselkedésétől. Ő nem verekszik, a 4 hónapos kistesóját sem bántja, de iszonyat hisztis, akaratos, dacos, önfejű, .... stb. Akármit kérek tőle, mintha süket lenne. Akármit mondok, semmi nem érdekli. Kérhetem én szépszóval, érvekkel, kiabálva, ordítva, semmi foganatja. Ma reggel eljutottam odáig, hogy a fejére kentem a "reggelit". Nem akart enni, csak joghurtot. Ő vette ki a hűtőből, és jó hangosan közölte, hogy epreset eszek. Egyél. Felbontja, majd közli, hogy nem szereti az epreset, adjak neki másikat. Nem adtam, hanem egy nagy kanállal a fejére kentem. Hiszti, majd megint, hogy neki ez nem kell. Még egy kanállal elkentem rajta, és láss csodát, megette a maradékot mielőtt azt is rá öntöttem volna. Aztán elmondta neki, egye meg amit főzött, vagyis ha Ő vette ki a hűtőből, akkor az vagy a pocakjában vagy a fején fogja végezni.
A másik, amikor nem tud szólni, hanem egyből el kezd visítani. "szöööörpööööt akaroook", "csokit akaroook", és társaik. Mintha a normális emberi hangnemet nem is ismerné.
Ő is most kezdte az ovit. Mondanom sem kell, hogy egyfolytában dicsérik, hogy milyen okos kisfiú, milyen ügyes kisfiú, bármit mondanak neki azonnal csinálja.
Próbálok kitartani, csak az idegeim már nehezen bírják.
válasza:Az én 3 és fél éves kisfiam is eleven, égetnivaló, és ha a szabályokról van szó, "alkalmi süket" is. A többi gyerek a közösségünkben általában szót fogad (legalábbis amíg a szülő látja), én vagyok az egyedüli, aki állandóan fut a gyereke után, aki folyton magyaráz, aki nem tud két szót beszélgetni a többi szülővel, mert folyamatosan a fiára kell, hogy figyeljen. Az én fiam a csapatban a "bajkeverő", mindig vele/általa történik valami, pedig hihetetlenül értelmes, okos kisfiú, és sok mindenben fejlettebb, mint a kortársai. Ráadásul a többi gyerek - akik ugyanúgy szeretnének időnként csibészkedni, csak éppen nem elég bátrak hozzá, vagy ha meg is teszik, letagadják, vagy rákenik az enyémre - folyamatosan beárulja, sőt, olyan is van, aki parancsolgatni próbál neki, amin ő csak mosolyog. Ez engem is nagyon zavar, a fiam azonban láthatólag mosolyog az egészen...
Tudom, hogy nehéz. Rengeteg türelem kell hozzá, és némi humorérzék. Nálunk sokat segítenek a tanmesék, amikor a főszereplő ugyanazokat a csibészségeket követi el, mint a fiam, és pórul jár. Ilyenkor a fiam mindig tudni szokta, hogy a mese szereplője mit csinált rosszul, és előfordul az is, hogy tanul belőle, és legközelebb nem követi el ugyanazt. Az is fontos, hogy érezze, azért vagyok mérges, amit elkövetett, de nem rá haragszom, hanem arra, amit csinált.
A következetesség is nagyon fontos. Amit nem szabad, azt sosem szabad, és ha kint vagyunk a játszón, ott is büntibe kell állnia, ha lökdösődik, vagy éppen csapkod. Ha ezután sem fejezi be, hazajövünk.
A másik dolog, amit megfigyeltem, hogy inkább a jutalom, a dicséret az, ami működik nálunk, mint a büntetés. Ha dicsérem, ha arról mesélek neki, hogy a nagyfiúk, a "szuperhősök" nem viselkednek így, hanem másképpen viselkednek, azt megérti, és aztán roppant büszke magára, ha ő is okosan viselkedik. Erősnek, határozottnak tűnik, valójában azonban sérülékeny, és érzékeny. Nem sír, ha beüti magát (így lett nevelve, sosem fújtuk fel a baleseteket), de ettől még fáj neki, és ugyanúgy vigaszra szorul, mint a másik, aki esetleg üvölt. Már most határozott véleménnyel van a világról, nagyon eredeti meglátásai vannak, egyedül a szabályok azok, amiket viszont csak akkor fogad el, ha látja az értelmüket.
Nálunk a sport, a mozgás is rengeteget segít, a hatalmas energiáit mi biciklizéssel vezetjük le, ugyanis az óriási akaratából hasznot is lehet kovácsolni, pl. úgy, hogy 3 évesen meg tudjuk tanítani pótkerék nélkül bicajozni. :) Addig gyakorolta, míg megtanulta. Nem kedvetlenítette el sem a sok leesés, sem a kudarcok. Pedig nem szaladtunk mellette... Ő ilyen, ilyennek kell elfogadni. Sosem fog egyedül eljátszani egy adag legoval, viszont ha akarja, már 18 évesen megmássza a Himaláját! :) A világot egyébként sem az otthon ülők viszik előre, hanem azok, akik hatalmas akarattal, és rengeteg energiával vannak ellátva.
Én azt szoktam mondani azoknak, akik kritizálják a fiamat: "Vidd el egy hétre, és bizonyítsd be, hogy te jobban meg tudnád nevelni!" (Egy nap múlva sírva hozná vissza. :)) A temperamentumot ugyanis legfeljebb terelgetni lehet, kinevelni nem. Őszintén: én nem is akarom. Lehet, hogy most kicsit nehezebb nekem, de előbb-utóbb a fiam is megkomolyodik, és akkor már könnyebb lesz az én életem is. Ő pedig sokat profitál majd belőle, hogy céltudatos, határozott, időnként kissé lázadó jelleme van. :)
válasza:Nem probáltad a szuper dada módszereket? A lifenetworkon megy magyarul.
válasza: válasza:14.05 nek írom.Vannak ilyen és olyan típusú gyerekek.Én hiába próbáltam minden féle módszerrel szokatni a gyerekemet első perctől fogva.Mire valahogy elaludt,nem volt 10-20 perc felkelt újra.Másfél éves koráig kb 20-30szor kelt éjjel fel.számtalanszor átraktuk az ágyát ,átrendeztük a szobáját,majd átköltöztettük egy másikba,borzalmas volt .Másfél éves koráig,utána véletlenül utazó ágyba tettük és egy hét után rendbe jött,így máig 3-5ször kel,de ez már nekünk megváltás .
senki nem akarta elhinni ,még anyukám sem mikor mondtam kisebb korában,addig amíg ő nem tapasztalta mikor nálunk volt..szval amostani alváa is borzalmas,de most már inkább az elalvással van a gond,mert napközben van,hogy egyákltalán nem tud elalduni,este meg van,hogy 1.5-2óra,és gondolhatod,hogy egész nap milyen fárasztó,mert ő folyamatosan megy,csinél ,épít stz. reggeltől estig,fél 8től ,de van,hogy 6től este 8ig,utána meg az ágyban pörgög.
a kicsi,meg teljesen az ellentétje.4hónapos koráig szinte észre sem vettük,hogy van.Evett és aludt .hihetetlen volt,hogy két gyerekünk van.Most ő 1éves és sajnos már érzem a sok behatást a nagytól,hogy amikor felkölti a kiságyban a kicsi is túlpörög,mert nem bír vissza aludni a nagy nem hagyja.Igen örülnék neki ha itt Mországon is lenne szuper dada éS megmutatná ilyenkor mit tegyek.Komolyan mondom megváltás lenne,mert egy egy évesnek még nem tudod úgy megmagyarázni,hogy márpedig feküdje le és maradj úgy..
Nah mindegy,bízom benne,hogy az ovitól könnyebb lesz,ma már sírás nélkül elváltunk.Remélem egy két héten belül ott fog aludni is és sokkal könnyebb lesz nekünk is.
Nincs olyan csatornánk,hogy lifenetwork:(
Láttam már pár részt belőle,mert régebben adták valamelyik magyaron,de az már régen volt..:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!