A hiperaktív gyerekek általában sikeresek, vagy pedig igen kiszolgáltatottak az állapotuk miatt?
Más szülő is érzi úgy ilyen gyermekkel,hogy rendkívűl kiszolgáltatott egy ilyen gyermek,főleg ha nem áll mellette egy szülő aki néha közbelép ,segít(például óvodában,iskolában ) és a háttérből állandóan készenlétben áll.
Sokan azt hiszik,hogy ezek a gyerekek jókedvükben viselkednek úgy ahogy,holott nekik a legnehezebb ,hogy nem képesek szabályozni a viselkedésüket,százszor sírt már nekem a fiam emiatt,hogy ő nem akar rosszul viselkedni,de mégis mindig megtörténik...őszintén mondja ,ki van borulva saját maga miatt.
válasza:Szerintem változó,nem lehet kategórikusan kijelenteni,hogy sikeresek lesznek,vagy nem,átlag felleti az iqjuk,stb
nyilván függ ez még a gyerek személyiségétől (hajlamosak elfeljteni az emberek,hogy hiába a sok közös vonás,az állapotuk ellenére ők is ugyanúgy más más egyéniséggel,jellemvonásokkal rendelkezhetnek),a neveltetéstől (mint minden gyerek esetében),családi háttértől,és a gyerek egyéni állapotátol..meg nem tudom sikeres alatt mit értesz,de sikeresnek egy egészséges embernek sem könnyü lenni.
Persze később előnyt lehet kovácsolni a hiperaktivitás "maradványaibol",de nem állithato,hogy ezt mindenki meg is tudja tenni idősebb korára. Főleg,ha a szülei nem fejlesztik a gyereket folyamatosan,nem tanitják meg nekik a határokat,csak ráhagynak mindent mert "beteg szegény". Az én környezetemben sajnos vannak ilyen gyerekek,akiket emiatt a sajnálat miatt hagynak elkallódni a szüleik,és ha valaki hiperaktiv és mellé meg neveletlen is..nos annak felnőtt korában nagyon nagyon nehéz dolga lesz..
Hiperaktív és mellé neveletlen is...
elgondolkoztattál,hiszen általában másból nem áll egy hiperaktív gyeremeket nevelő szülő napja,mint a folyamatos nevelésből,fegyelmezésből a gyerek részéről pedig ezenek a határoknak a feszegetéséből.
Ezek a gyerekek ki is követelik,hogy állandóan velük legyen fogalakozva,hogy teheti meg a szülő,hogy nem foglalkozik velük ?Szerintem sehogy...néha már az embernek muszáj egy 10 percre leállni a fegyelmezéssel,mert azt nem lehet bírni idegileg,hogy egyfolytában csak mondod,mondod,mondod...
Például ha etetem az egy éves kistesót,arra az időre nem fogom felemeleni a hangom,igyekszem egy kicsit figyelmen kívűl hagyni a nagyobbat,holott a nagyobb hiperaktív direkt elkövet mindent,hogy ne etessem meg a kicsit nyugodtan.
Nagyon nehéz az ilyen gyerekek "nevelése"...csakis azok tudják akiknek van otthon egy ilyen gyerek,a külvilág persze ítélkezik.
válasza:Hát ezt nem itélkezésképp mondtam,mivel nekem is hiperaktív gyerekem van...............
De attól még az ismerős gyerekekre sok mindent ráhagynak,amit szerintem nem lenne szabad.Sjanálom ha támadásnak vetted,amit írtam.
válasza:"Hát ezt nem itélkezésképp mondtam,mivel nekem is hiperaktív gyerekem van......
De attól még az ismerős gyerekekre sok mindent ráhagynak,amit szerintem nem lenne szabad.Sjanálom ha támadásnak vetted,amit írtam"
Ha valakitől hiteles egy vélemény az TE vagy,mivel érintett vagy.
Talán abból amit írtam érezted te is,hogy én sajnálom,felmentem a gyereket sok helyzetben ,fogalmam sincs hogy hol az a határ amit még képes lenne uralni,de nem is akarja szemtelenségből és hol van az amiről panaszkodik,hogy képtelen volt kontrollálni magát.
Tanácstalan vagyok,nem szeretnék mégtöbbet ártani neki,de ha túlpátyolgatom azzal sokat ronthatok a helyzetén.
Gyakran úgy érzem nincs kibékülve saját magával és én vagyok kéznél ezért engem provokál...ilyenkor határozottan fellépek ez ellen,rendszerint el kezd sírni,hogy nem tudja mi a baja ,ő nem érti miért viselkedik úgy ahogy.Mondták már mások,hogy ezt azért csinálhatja,mert bevált már többször,hogy megsajnáltam ilyenkor,nekem mégis őszintének tűnik az elkeseredettsége a saját magával szembeni elégedetlensége.
Túl naív vagyok...?
Miket hagynak például rá az ismerős hiperaktív gyerekekre?
Lehet,hogy feladták ezek a szülők,belekeseredtek a vélt tehetetlenségbe ?
Én mindig azt mondom,hogy azzal lemondok a gyerekről,ha már meg sem próbálom nevelni.
22:12
Éppen erről írok én is,hogy egy kívülállónak úgy tűnik milyen jól el van egy ilyen gyermek a kis világában...de valójában hatalmas kudarcok érik őket .
Már az is nagyon nehéz nekik,ha a szülőn érzik,hogy nem tudnak megfelelni és a szülőt ez nagyon bántja.
válasza: válasza:Az én fiam is hiperaktív(hipekinetikus magatartásszavar van) de ő nem az a fajta , hogy kiborul, inkább puffog, csapkod, hisztizik kicsit, de kiadja magából feszültséget
alapjáraton egy optimista, jókedélyű gyerek, de érzékeny gyerek. Ami szívén az száján, nagy az igazságérzete.
Ó tanuló(4-es, 5-ös), tudja magáró, hogy jó agya van.És
A magataratása oylan amiylen, soha nem lesz "jó gyerek", de ezt ő már tudomásul vette.
Időnkétn kap intőt, fejmosát, tudomásul veszi , hogy akkor itthon nincs tv, szgép, de nem nagyon érdekli, Játszik vagy olvas.
Amúyg szorgalmas is sokszor, szorgalma az mindig 5-ös, ált megcsinálja a feladatokat, jelentkezik mindeféle dologre, szeret szerepelni.
Amwellet, hogy év végre van pár intője, van ugyanannyi dícsérete is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!