Kisfiam elkezdett dadogni. Vajon kinövi?

Ez az élettani dadogás korszaka. Semmiképpen ne figyelmeztesd, ne szólj rá, és a többi családtagnak se engedd. Ha olyan a helyzet, segíthetsz neki befejezni a szót, ahol elakadt, vagy várj türelmesen. Amíg nagy közlésvággyal vidáman mondja a magáét, és időnként me-me- me-megakad és a ke-ke-kezdőszótagot ismételgeti, nem kell izgulni.

Ha viszont görcsössé válik a dadogás, úgy tűnik, hogy szinte a gyerek lélegzete is elakad, annyira kínlódik, hogy kimondjon egy-egy szókezdő hangot, akkor viszont logopédushoz kell fordulni. Vagy pszichológushoz, ha valami érzelmi megrázkódtatás sejthető a háttérben.

Szia!

Ugyanaz a véleményem, mint a többieké, az én kisfiam is dadogni kezdett 3 évesen, mikor óvodába került, és ahogy a tiéd is, egyébként nagyon beszédes. Pár hónap alatt abbahagyta, majd más tikkjei lettek (sokkal rémisztőbbek, mint a dadogás, pedig attól is megijedtem rendesen), aztán azokat is elhagyta, ahogy beilleszkedett. Később is visszatért néha-néha a dadogás nála, igazából nem tudtam konkrétumhoz kötni, mert nagy traumákat nem élt át szerencsére – persze nyilván egy sima ovikezdés is az lehet egy kissrácnak, ha olyan típus.

Nálunk a családban apai ágon mindenki dadogott gyerekként (van, aki még most is néha, és ő az említett „görcsös” dadogással ráadásul, ilyet még sosem láttam azelőtt), de a legtöbben „kinőtték”. Ez nagy segítség volt abban, hogy ne parázzak rá az ügyre teljesen.

Azért én is beszéltem logopédussal, mikor 3 éves volt, és azt mondta, amit te is írtál, hogy 5 éves korig nem kell vele foglalkozni, és nem szabad rászólni. Utána is pszichológus tudja kezelni ezt, mert a közhiedelemmel ellentétben ez nem logopédiai probléma, hanem pszichés. Persze megkérdeztem a logopédust, akkor miért van olyan gyerek, akit dadogással hozzá járatnak, mire mondta, hogy van, aki vállal ilyet (jó pénzért bármit, ugye), a szülőket megnyugtatja, így áttételesen lehet, hogy a gyereket is. :)

(Egyébként a férjemet is járatták logopédushoz anno, de semmit nem használt – ma már viszont semmi ilyen problémája nincs, ő maga mondta, hogy tök felesleges volt a logopédus.)

A férjem (és családja) tapasztalatai alapján azzal is tudlak biztatni, hogy még az sem a világ vége, ha egy gyerek iskolás korában dadog. Remekül beilleszkedtek, sok barátjuk van, minden rendben velük. Persze a tanítókon is sok múlik, apósom azt mondta, neki engedték, hogy írásban feleljen pl.

Átérzem a pánikod, engem a fentiek ellenére is rettentően tudott zavarni, hogy a gyerekem nem nem bírja kimondani, amit akar, de légy türelmes, nagy valószínűséggel nálatok sem marad ez így!