Mit csináljak a mostohafiammal?

Légy türelemmel. Egy ötéves érzelmein észérvekkel nemigen fogsz változtatni. Nem kell szeretnie, elég ha elvisel. Ti nevelitek, vagy csak látogatóban van nálatok? Az utóbbi esetben foglalkozzon vele az apja, a kettőtök közvetlen kontaktusát próbáljátok a minimumra csökkenteni. Nem úgy értem, hogy ne találkozzatok, de maradj mellékszereplő.

Idővel valószínűleg megkedvel, főleg, ha nem erőltetitek.

Sajnos az összes kommentet nem volt időm elolvasni, de szeretném megosztani veled az én tapasztalatomat.A páromnak két gyermeke van akik velünk élnek. Az első fél év nálunk is nehéz volt még a gyerekek megnyugodtak az anyjuk elvesztés után (elhagyta őket).

Főleg a kisebbnél volt gond aki akkor 7 éves volt. Kislány.

Dacos volt sokat hisztizett dobálózott a holmijával dühében stb... Sokszor az apjukkal is összevesztünk mert a gyerek miatt... Én megértelek mert ez nagyon nehéz időszak.

Az én kérdésem az lenne feléd, hogy a pároddal hogy viselkedtek a gyermek előtt?? Konkrétan a gyerek nem érezheti azt hg az apukája jobban szeret téged mint őt? Mert erre nagyon kell vigyáznotok hg a gyerek azt érezze hg apukájának még mindig ő az első!!! Bármennyire is rossz ez neked de akkor is ennek így kell lennie hg megmaradjon a gyermek lelki egyensúlya. Én azt csináltam hg amikor a párom átölelt és a kisebbik gyermek közénk furakodott "átengedtem" neki az apukáját. Szépen lassan minden elsimult a dolgok helyre álltak és a gyerekek nem simán elfogadtak hanem szeretnek! Már nincs hiszti (amit azért persze külön is kezelni kellett azzal hg nem vettem róla tudomást) Már nem próbálnak közénk furakodni meg ilyesmi...

Tehát lényegében azt figyeld meg hg a gyerek nem-e féltékenységből csinálja ezt... üdv. 25/N

Az én férjemnek is van egy fia az első házasságából, igaz, már nagyobb volt (12 éves), amikor mi összekerültünk. Ő az anyjával él, hozzánk 2 hetente jön. Eleinte kicsit döcögős volt a kapcsolatunk. Nekem az az alapelvem, hogy én nem nevelem a fiút, csak beszélgetek vele, ha igényli. Hagytam, hogy ő közelítsen felém, nem erőltettem vele a jópofizást. Ha valami gond volt vele, az apja dolga volt, hogy helyretegye, és igyekeztünk együtt klassz programokat csinálni, amikor nálunk volt. Azóta eltelt pár év, és úgy érzem, egész jól összerázódtunk. Nagyon fontos az is, hogy az anyjáról sosem beszéltünk a gyerek előtt, nehogy megbántsuk valamivel. Az anyuka utál engem, és ezt a gyerek előtt sem titkolja, de nem sikerült ellenem hangolnia.

Tudom, hogy a te eseted más, hiszen a fiú csak 5 éves, de szerintem az apjának kell kezébe vennie a dolgokat. Te csak a hátteret biztosítsd, és járj a srác kedvében, de ne erőlködj túlzottan. Ne veszekedjetek egymással előtte (sem), de azt se éreztessétek vele, hogy "összefogtatok ellene". Ha rosszalkodik, rászólás helyett először inkább kérdezd meg, miért csinálja, amit csinál.