Mikor mondtátok meg autista gyereketeknek, hogy mi a helyzet vele?

Nem vagyok szülő - de szerintem jobb is így (a szülők egészséges, "normális" gyereket szeretnének, és ha kell ennek érdekében teljesen vakok és süketek).

Amikor én annyi idős voltam, mint most a gyermeked, még nem volt olyan alacsony az óvónők, tanárnők 'ingerküszöbe', mint manapság - eleve '94-től datálható, hogy az Aspergerrel érdemben elkezdtek foglalkozni.

Az iskolában nálunk még kötelező volt az orosz... a pszichiátria kétkapus rendszer volt: a.) normális b.) zárt osztály ( c.) normális de politikai okokból zárt osztály :) )

Minden probléma miatt magamat hibáztattam, és fel sem tűnt, hogy "egyetlen" vagyok: az egyetlen furcsa szerzet - minden közegben.

Ha tudom miért, és azt is, hogy nem lehet változtatni (az ember agyszerkezete, génállománya ugye nem alakítható)

SOKKAL könnyebb lett volna.

Ha a saját határaim elérése a cél, az más helyzet, mint ha olyan akarok lenni, mint amilyen sosem lehetek - ez pedig igen frusztráló.

Tehát választhattok: Akkor mondjátok meg, amikor iskolai gondok jelentkeznek (tanulási nehézségek, gondok a közösséggel, furcsa viselkedés). Fognak jelentkezni ilyen problémák - és ezt nem gonoszságból mondom. Csak legyetek elég érzékenyek, hogy észrevegyétek őket. (Nem kell ahhoz 2 tárgyból bukásra állni, minden szünetben verekedni, magát szurkálni/vagdosni, az órán mászkálni, hogy a gyerkőc aspi legyen.)

Vagy már most közlitek vele. Ezzel persze nem sokat értek, annyit biztosan, hogy ha gondban van, nem akar elbújni, tudja hogy nem tehet a nehézségekről. Az az igazi, ha a tanárai is tudnak róla, és figyelik, segítik őt.

A fiúknál elég egyértelmű a kiközösítés, de a lányok is tudnak ilyet, csak ők sokkal sunyibban - ez lehet fel sem tűnik.

A válasz: mindenképp jobb ha ő is és a környezete is tudja. Azt ne várd ki, amíg kérdezi (Akkor leginkább erre várnál: "Anyu én aspergeres vagyok?", ez a kérdés pedig így ebben a formában kb 15 év múlva lenne esedékes :) )

Ha az instant megoldást választjátok, egy kiborulás, nehéz helyzet után érdemes megtenni.

Sziasztok! Elnézést, hogy nem a kérdésre válaszolok, hanem újra kérdezek.

Főképp az első válaszadótól, ha lehet, mert ő már felnőttként nyilván jól látja, mi volt vele a „gond” gyerekkorában. De természetesen mindenki válasza érdkel, a kérdezőé is!

Leírnátok, hogy mik a „gyanújelek”, amik asperger szindrómára vagy enyhébb autizmusa utalnak? Természetesen utánaolvastam már sok helyen, és bevallom, azért kérdem, mert az én gyerekem is kicsit „furcsának” tűnik.

Nem akarom túlreagálni a dolgot, a leírásokat túl általánosnak érzem, ezért lennék kíváncsi arra, milyen konkrét viselkedési formák merültek fel a kérdezőnél, hogy „rég óta sejtette” a diagnózist, és az első válaszolónál mik voltak a nehézségek, amiket átélt? Miben másak ezek a gyerekek?

#3:

Van a "kinövi" kategória, meg az az eset, amikor hátránya származik (majd) belőle. El kell döntened, hogy melyik eset áll fenn.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: megrögzött ragaszkodás bizonyos játékokhoz, helyekhez, szokásokhoz. A szokásostól eltérő viselkedés: gyerekcsoportoktól függetlenül szórakozás, mászókák kerülése, stb.

Ügyetlenség, egyensúlyproblémák. Túlzott érzékenység a zajra, fényre. Fájdalomra kevésbé-, vagy túlérzékeny.

Matatás valamivel. Állandó mozgolódás. Félénkség, szorongás, vagy épp túlzott aktivitás, és nyitottság/bátorság. (Én személy szerint elbújtam, ha idegen gyerek jött. :) )

Ha valamit a fejébe vesz, valami érdekli, attól nem lehet eltéríteni, nem felejti el. Elmerülés a belső világban - "merengés". Fejlett fantáziavilág, különös játékok. Kitalált szavak. Matatás valami aprósággal (esetleg szétszed és össze is rak bonyolult szerkezeteket.)

Koncentráció és alvásproblémák (a szokásostól eltérő bioritmus). Nehézkes barátkozás - kevés barát. Mozgalmas, hangos helyek után "lemerülés". Manapság is 10-15 percre le kell ülnöm és semmit se csinálni például egy nagybevásárlás után.

Ha voltak problémák a szülésnél, az eléggé meghatározó lehet (koraszülés, oxigénhiány, farfekvés).

Egyéb egészségügyi problémák: gerincferdülés, fejletlenség, allergia, gyakran beteg, fülgyulladás stb.

Összességében: rituálék/szabályok, szociális nehézségek - a külvilág nehézkes értelmezése, érzékszervi/érzékelési eltérések. + Járulékos dolgok, melyek nem kritériumok ugyan, de aspiknál gyakorta megvannak. Azt javaslom, ha érdekel a téma, inkább sztorikat olvass, ne "hivatalos" szövegeket. Én általában a személyes történeteket meg tudtam feleltetni saját dolgaimnak, és több szülő is a Különös gyerekek, vagy a Marslakó a játszótéren olvasása közben jött rá, hogy jé, tényleg!

Köszönöm a válaszod! Nem lettem ugyan tőle teljesen nyugodt, de úgy érzem, talán csak alulról súrolhatja a gyerekem az aspi kategóriát. A Marslakó a játszótérten című könyv, meg hogy írtad, hogy le kell ülnöd a nagybevásárlás után jót mosolyogtam, mert akkor lehet, hogy én is aspi vagyok: gyűlölöm a zajos helyeket, játszótérre szökőévben voltam hajlandó a gyerekkel elmenni, és egy kis idő után szinte rosszul leszek a bevásárlóközpontokban és egyéb nem természetes fénnyel felszerelt helyeken… és sosem értettem, hogy bírnak emberek napi 8-10 órában dolgozni egy ilyenben. De akkor nem ők a furák, hanem én. :)

Sok mindenből ráismertem a gyerekemre (aki egyébként már iskolás), pl. nehezen bírja a változást, még olyan helyre is nagyon körülményes elindulni vele, amiről tudjuk, hogy szereti; baromi önálló volt már óvodában is, mármint határozott érdeklődési köre volt, és a mai napig nem hatják meg a divatos játékok, viszont nem aszociális, egy idő után a többi gyerek, látván, hogy ő milyen lelkes és tájékozott a témában, elkezd érdeklődni, és tudom, hogy volt saját „csapata” óvodában pl.

A fájdalomra nagyon durván nem érzékeny – nincs szervi baja, érzi ő, de ha már mondja, hogy valamije fáj, akkor tudjuk, hogy tényleg nagyon nagy baj van.

Az iskolában sokat panaszkodnak rá, mert szerintük a „Holdon jár”, órán elábrándozik, nem csinálja a dolgokat, ha igen, akkor baromi lassan (egyébként a dolgozatait kitűnőre írja, szóval cseppet sem „hülye”), ettől frusztrált, sokszor mondja, hogy ő „butább” a többinél, amit mi nyilván igyekszünk neki cáfolni, pláne, hogy az ellenkezője igaz.

Nem bír nagy baráti körrel, és ő maga mondja, hogy a gyerekek „furának” tartják, mert nem az érdekli, ami őket. Viszont nagyon ügyenes kompenzálja ezt „agyból”, pl. ha a többiek ninjagoznak (ezek vmi harcos műanyagfigurák különféle fegyverekkel), kitalálja, hogy milyen igazságtalan, hogy mindegyiknek más-más fegyvere van – és készít gyurmából ugyanolyan fegyvereket, aminek persze a többi gyerek örül.

Szóval köszönöm a válaszod, találtam is egy fórumot a témában, azt fogom olvasgatni. Bár lehet, hogy csak magyar társadalommal van baj, hogy az óvó- és tanárnők furán néznek arra, akinek vannak saját gondolatai, és azt szeretnék, hogy minden gyerek egyforma legyen (egyforma sült halként üljön, és nézzen). :)

Én a lányommal akkor közöltem, amikor megvolt a hivatalos diagnózis (Vadaskertből). Akkor 5 és fél éves volt.

Ő Aspergeres, pontosan tudja magáról (a saját szintjén), hogy ez mit jelent, mik az előnyei, hátrányai, miben más, stb. El is tudja mondani másoknak.

Szerintem jó dolog, ha tudja magáról és meg tudja fogalmazni, hogy bizonyos dolgokban speciális "bánásmódot" igényel, ugyanakkor azt is tudja, hogy neki is meg kell tanulni alkalmazkodni az NT-khez.

6 éves, és büszke rá, hogy ő autista. Tényleg.

Szóval szépen, fokozatosan el lehet kezdeni adagolni. A környezete is tudja róla, elfogadták, megértették. Nincs ezzel semmi probléma.

Ja, és amióta ő is tudja magáról, és a környezete is tudja róla, azóta rengeteget fejlődött, szociális téren is. Most ott tartunk, hogy tökéletesen integrálódott az ovis csoportjába.

Sulink is megvan már, kaptunk befogadó nyilatkozatot, a leendő tanító nénivel nagyon jól kijönnek... Tudják róla a suliban, hogy auti, és azzal együtt fogadták el, alkalmazkodnak hozzá. Sőt, az iskolában - korábbi autis tapasztalatok alapján - külön felkészítik majd arra, hogy mire számítson a suliban. Szerintem jó, ha tudják!

Nézd meg ezt a videót, pont erről szól:

http://www.youtube.com/watch?v=3q2lAUgPA38