Mit tegyek? Kisfiam első osztályos, már egy hónapja tart a suli, de Ő még minden reggel sír, hány, nem akar menni, de amint beül az iskolapadba mintha elvágták volna.

Azt elmondja a kisfiad hogy miért nem akar menni? Nem vagyok a dolgok túldrámázásának a híve, de az indokaira érdemes odafigyelni. Az is jelzés értékű, ha nem akarja megmondani miért nem akar menni, pedig látod rajta hogy van valami. Ebből a szempontból tényleg segíthet a szakember.

Elég durva dolgokat hallottam már az általános iskolákban a kicsik "szivatásáról", a nagyok sokszor extrém dolgokat csinálnak "poénból". Szerencsétlen kicsik pedig nem mernek szólni. Ismerősöm családjában történt ilyen és csak későn derült ki, amikor már komoly fizikai és lelki sérülés lett a dologból.

Szóval én azt mondom nagyon oda kell figyelni, alaposan körül kell járni a témát. Inkább 100x feleslegesen, mint hogy egyszer ne vegyétek észre hogy tényleg baj van.

Én is mindig sírtam reggel... "Anyu fáj a hasam, a fejem a torkom" mindig volt valami, csak ne kelljen suliba menni. Persze egy idő után már gyanús volt anyunak, aztán maradt a sírás reggelre, hogy nem akarok menni. Az okom az volt, hogy az osztály legrosszabb gyerekét ültették mellém, és mindig piszkált, elvette a cuccaimat, meg amúgy is utáltam korán kelni. Anyu hiába kérte a tanítónéniket, 6.-ig a srác mellett ültem, volt is a szüleink között konfliktus emiatt. A tanárok szerint mellettem legalább kicsit visszafogta magát. Az nem számít, hogy én hogy indultam minden reggel iskolába, vagy hogy idegileg kikészülve mentem haza már 10 éves koromban is.

Mindenképpen járj utána a dolgoknak, annak is hogy kik nem hagyják békén, és ne hagyd annyiban.

Szegényke...nagyon sajnálom,meg téged is. Próbálj meg az Ő fejével gondolkodni,és mondd ki hangosan neki,hogy mit érezhet minden reggel. Pl.: tudom,hogy nagyon nem szeretsz iskolába menni,mert csúfolnak a társaid amiért sírtál az első napon. Remélhetőleg már senki nem emlékszik erre,csak neked rossz emlék ez. Próbáljunk meg reggelente nevetni,vidámnak és boldognak lenni,mert ezt a jókedvet észre veszik rajtad a többiek is,és többé nem kell már sírnod,félned,hogy kinevetnek.Meg hát Te is tudod,hogy mikor már ott vagy az iskolában,magától is elszáll a rosszkedved ..stb. stb.

Ezen kívül reggelente előzd meg,és kezdj el rögtön magadról beszélni hangosan mondjuk a férjednek ,de a gyerek füle hallatára,hogy " Jaj,annyira nincs kedvem ma bemenni dolgozni,mert múltkor mindenki rajtam nevetett amiért kiborítottam a kávémat az asztalra,és nagyon el voltam keseredve,szégyelltem magam. Na de mind1,remélem mára már el is felejtették,mert nincs más választásom,be kell mennem dolgozni."

Remélem valamelyik beválik:)

sok sikert,és kitartás!!!