Ilyenkor mi van? Nevtan kiküldte a vizsgálat eredményét. Különleges bánásmódot igénylő gyermek. Gyógypedagógiai fejlesztést nem igenyel. Szorongása miatt pszichológust igényel. De ezt nem tudják biztositani. Kódot nem kaptunk.

Hol laktok? Iskola érett?

Én hagynàm a nevtant. Nem csinàlnak semmit. Hàziorvos tud adni beutalót pszichológushoz. Oda el tudod vinni ingyen és kérsz szakvéleményt. Ugyanìgy tud gyógypedagógus, mozgàsterapeutához bàrhova adni. Ìgy intézném. Ez egyszerűbb, illetve legalàbb eredménye lesz.

Szia! Az elsőnek igaza van, próbáld meg TB-alapon a háziorvossal felíratni a pszichológust…

Bocs, hogy nem tudok okosat mondani, csak az együttérzésemet kifejezni, mert hasonló cipőben jártunk/járunk mi is, annyi különbséggel, hogy suli első osztályában kezdtünk visszatérő vendégek lenni a nevtanban. Minket mindig elküldtek végül, hogy nincs semmi „komoly gond”, talán a gyerek és a poroszos iskola nem passzol, adjuk át a helyet a valóban problémásoknak. Mi végül kifizettünk egy magán pszichológiai-fejlesztőpedagógia vizsgálatot – de ez is olyan „nesze semmi, fogd meg jól” lett, amiben viszont megerősített minket, hogy el kell vinnünk az iskolából máshová, mert amiatt szorong, hogy ott folyton alázzák őket… nagyon nehéz döntés volt, de végül váltottunk, és ez valóban

Nálatok mit jelent az, hogy „Különleges bánásmódot igénylő gyermek.”?

"Nálatok mit jelent az, hogy „Különleges bánásmódot igénylő gyermek.”?

"

ez csak szakmai kifejezés. mindenkit így hívnak, akikkel foglalkozik a pedagógiai szakszolgálat szakértő vizsgabizottsága.

rokonomékál van hasonló, ott sincs fejlesztésre kapacitás. az előírt terápiát, a konduktorok egyből felülírták és lefelezték, vagy egy másik gyerekkel egy időpontban adnak nekik időpontot..

a szenzonmotoros fejlesztést te is kivitelezhetnéd, ha tudnád mindenhova hordani, ilyen olyan játszóházba, ahol van lejtő, bújhat, mászhat, ugrálhat.

tsmt-sek is vállalnak, hogy otthonra írnak házit és nem kell hordani, hanem te csinálod otthon esetleg venni kell gimnasztikai labdát, stb

a mozgásfejlesztésnek amúgy nem a mozgás a lényege, hanem mozgással fejlődik a gyermekek idegrendszere és alakulnak az agyi idegpályák, amik mindent szabályoznak, még a gondolkodát is meghatározzák.

A nev.tan.-ban várólista van, de ha bejelentkezel és a szakvéleményre hivatkozva kéred a gyerek ellátását nem küldhetnek el. Ha megteszik, fordulj a fenntartóhoz.

Előbb-utóbb (tényleg lehet, hogy csak utóbb)fog kapni időpontot a gyerek. Akkor jön a nehezebb probléma, mert adott időben el is kell jutnod vele a helyszínre.

A szorongásterápia nem olyan, hogy ha az elhagyástól fél, akkor babaházazunk, ha meg a sötéttől, akkor festünk.

A pszichológusnak lehet, hogy már van elképzelése arról, miféle szorongás ez, de a terápia pont a gyerek érzéseinek megértéséről és közös játékban és más tevékenységekben való feldolgozásáról feloldásáról szól. Az alapdiagnosztikában addig jutnak, hogy a tüneteit legalább részben szorongás okozza, ami olyan fokú, hogy kezelést igényel.

Sokszor tesznek itt fel kérdést anyukák, hogy a gyerekkel van valami gond, és sokan egyből leírják, hogy hát vidd el a Nevtanba. Én meg amikor leírom, hogy ne vidd el oda, mert azon kívül, hogy leírják az iskolának, a világon semmi más nem történik, lehurrognak, lepontoznak. Pedig ugye látjátok ti is?

És nem, a Nevtan nem köteles ellátni, csak diagnosztizálnak, aztán továbbtolják az iskolára meg a szülőre a felelősséget. Az iskolában elvileg van fejlesztő pedagógus, logopédushoz már általában a szülőnek kell hordani munkaidőben, iskolaidőben a gyereket. De ha ki van írva, és a szülő nem viszi, még őt húzkodják meg. Az iskolapszichológus meg ritka, mint a fehér holló. Amúgy a lányomnak is ki van írva, és van is az iskolában. Hetente egy fél délutánt. Az idén már egyszer volt is nála a gyerek.

Egyébként szerény véleményem szerint semmit nem tud csinálni vele a pszichológus. Én mindkét gyerekemet hordtam, és többször bent is voltam velük, de semmit nem csinálnak!!! Megkérdezik a gyereket, hogy mi történt veled az iskolában, ő elmondja, a pszichológus meg hümmög. Mi már többnél is voltunk. Meg is kérdeztem, hogy most őszintén ennek mi értelme. 2 választ kaptam:

1. -Nekem itt őszintén elmondhat bármit, én meghallgatom, és nem ítélkezem.

Ha a gyereknek jó a kapcsolata a szülővel, neki is bármit elmond. Az én fiam amúgy bárkinek bármit elmond, benne aztán nincsenek ilyen gátlások. A lányom meg egy év után sem mondott el semmit a nőnek, mert félt tőle.

2. -Legalább itt játszik egy jót. De ha az iskolában nem jön ki jól a társaival, vagy a tanárnő nem tudja kezelni a helyzetet, akkor ezzel sokra nem megyünk. Csoportos helyzetet kéne teremteni, és a tanárnak is részt kéne venni a kezelésben, mert csak úgy lehetne eredményt elérni.

Ezt amúgy az állami intézményben mondta egy pasi, őszintén, persze, hiszen nem fizetek neki 15.000 FT-ot óránként, tehát nem akarja, hogy oda járjunk évekig, ha nem tud segíteni.

Egyáltalán semmit nem ér el vele a pszichológus, ha kétszemélyes helyzetben "kezeli" a gyereket, ha az iskolában szorong, hiszen ott vannak a társai, akik cikizik, idegesítik, a tanár meg még rátesz egy lapáttal. Itt nem az egyes gyereket kéne kezelni, hanem az egész csoportot.Azt meg leginkább a tanár tudná, ha akarná, vagy kapott volna olyan képzést.