Ha gyermekedről kiderült, hogy valamilyen komoly, tartós betegsége van: hogy érintett téged?

Pontositsd kerlek, nem mind1 hogy asztma vagy autizmus.. :ss

A fizikai problemakat sokkal konnyebbel tudnam fogadni, mint a szellemi fogyatekossagot.

Kisfiamnak 3 és fél évesen feldagadtak a térdei.Gyulladáscsökkentőre sem múltak,jött a diagnózis pár hét után,hogy gyermekkori krónikus izületi gyulladás(JIA),autoimmun jellegű betegség.

Nehéz feldolgozni,talán nem is lehet.Élhet normálishoz hasonló életet,de időszakosan mindig visszatérhet a fájdalom.Szed komoly gyógyszert rá,most pl 1 év után ismét visszatért valamennyire gyógyszer mellett a gyulladás és nurofent kell neki adnom 4 hétig.Nem beszélve arról,hogy havonta vérvétel,negyed évente szemészet.Ezen kívül kruppos néha,meg mindig van valami

Úgy tudom "elfogadni" a helyzetet,hogy ugyanilyen betegséggel sokkal rosszabb tűnetek is lehetnének,de neki szteroid sem kell,meg egyenlőre mást nem okozott nála a betegség.Ha komolyabb lenne,csak azt tudnám csinálni(úgy mint most),hogy mindent megteszek a gyógyulása érdekében,meg minél kevesebb fájdalma legyen,rendszeresen viszem a kontrollokra,meg mellette vagyok a bajban is!Nálatok mi a probléma?

A kisfiam integrált oviba jár. Pont a mellettünk lévő csoportban vannak a problémás gyerekek. Van közöttük autista, van súlyosan figyelemzavaros, oxigénhiánnyal született, stb. Beszélgettem az egyik anyukával sokat, általában egyszerre vittük a gyerekeket. Egyszer elkezdett mesélni a fia betegségéről. Tudod mit mondott? Hogy tulajdonképpen a kezdeti időszak volt nehéz, amíg feldolgozta a kezdeti sokkot. Viszont utána kutya kötelességének érezte, hogy a legjobbat hozza ki a dolgokból, így speciális tornára és fejlesztésekre hordja a gyereket. Azt mondta az elején rá kellett kényszeríteni magát, hogy örüljön a gyerek sikereinek, mert bizony voltak, csak tudta, nem elég. De a legfontoaabb változást az hozta, hogy kizárta azokat az ismerősöket, sőt családtagokat az életükből, akik szánalommal fordultak feléjük. Azt mondta, hogy ő sokkal.nehezebben viselte a dolgokat akkor, amikor a rokonok folyton azt mondták, hogy jahj most mi lesz, kint akkor, mikor már csak olyan emberek vették őket körül, akik úgy viselkedtek a gyerekkel, mint egy egészségessel.

Mondjuk a gyerkőcének valamilyen neurológiai problémája volt, de talán mindegy is. Ő azt mondta sokat bwfolyásol ilyenkor, hohy a kezdeti sokk után tudsz e előre nézni, illetve hogy a számodra fontos emberek hogy visuonyulnak a helyzethez.

Egyébként figyelemre méltóan pozitív hozzáállású anyuka.