Ha idehaza létezne egy komoly, bentlakásos, katonai/rendvédelmi iskola, te beadnád oda a gyereked?

Értelmét nem látom, a bent lakásos vallási suliknak viszont igen.

Valahogy én csak olyanokba futottam eddig, akik ilyenekbe jártak és lett is belőlük valaki. És a legkevesebb köztük az orvos, meg hogy 2-3 nyelven beszélnek. (8 embert ismerek különböző sulikból, nem egy problémás volt gyerekként erősen amúgy)

Létezik ilyen itthon...

És csak akkor "adnám be", ha a gyerekem is azt szeretné!

Csakis a gyerekkel egyeztetve és ha ő is szeretné.

A legtöbb szülő-gyerek kapcsolat ott romlik meg, amikor a szülő erőszakkal irányítja a gyerekét és akarja megmondani, hogy mi legyen. Persze érthető, hogy jó jövőt akar és normális embert, de ezt nem az iskolában kell, hogy beleneveljék, hanem otthon kezdődik minden.

Ha otthon szeretetteljes a légkör és jól neveled, következetes vagy, sokkal jobb eséllyel indul bárhol az életben.

Ismerve a gyerekemet, akkor se ha ő szeretné, mert nem bírná sem a szigorú fegyelmet, sem a rideg közeget.

A nemzetközi diploma, nyelvtudás és jogsi meg megszerezhető másképp is.

Ha alkalmas lenne ilyen pályára, és évek óta masszívan kitartana mellette, hogy akarja, akkor igen.

De akkor egy teljesen más gyerekről beszélünk, nem az enyémről. :)

Mi az, hogy beadnám? Hány évesen?! Egyetemi oktatásra? Akkor majd ő eldönti, hogy ezt a hivatást szeretné-e vagy sem.

Középiskoláról van szó? Kizárólag akkor mennék bele ebbe, ha a gyermek eltökélt már ekkor, jó fizikumú, stabil pszichikailag és jó eséllyel ezen a pályán marad.

Ha felsőokatásról beszélünk, akkor furcsán hangzik a „beadnád”, hiszen már felnőtt ember lenne, mikor a suliba menne, így a saját döntése lenne ez.

Viszont én igyekeznék lebeszélni róla (bár szerencsére nem is tudom elképzelni, hogy ilyen megfordulna a fejében), mert nagyon nem értek egyet a militarista szellemmel.