Hogy éltétek meg az elválasztódást?

az enyém is hipphopp lemondott a ciciről most már 2éves, de még mindig bújós ha olyanja van (1évet szopizott)

De az esti alvás előtt a mese, az ébredéskor az ivás mindig az ölemben történik!

Én természetes folyamatnak próbáltam elfogadni, de mamár nosztalgiával gondolok rá!

inkább nézd te is milyen ügyes, mennyi mindent tud már és ha megunat az önálló felfedezést úgyis a te karodban keres menedéket! neki most izgalmas és új a világ, a megszokott dolgok kevésbé érdekesek.

Mi is épp itt tartunk, napközben egyáltalán nem hajlandó szopizni, pedig látszik rajta, hogy hiányzik neki. Sokszor felkéretőzik, de amikor előkerül a cici, szinte menekül az ölemből. Ez az önállóság első jele, jobb ha idejekorán megtanuljuk elengedni őket, hiszen mindenkinek az a legjobb. Nem tudom, nálatok hogy van, de nálunk ezzel párhuzamosan igyekszik mindent egyedül csinálni: felfedezi a szobát, a szabályokat, a veszélyeket. Esik, kel, kúszik, mászik, sikongat, stb.

Nehéz volt, frusztrált voltam én is egy ideig. De rájöttem, hogy nem rám haragszik, hanem nem hajlandó öt percet sem elveszteni a világból, állandóan figyelnie kell, mindenre reagálnia kell. Sajnos emellett az esti szopizások megmaradtak.

Eddig ő sem volt különösebben bújós, de amióta nem szopizik, gyakran előfordul, hogy csak úgy jön, és bújik, simogat és puszit küld.

Ne izgulj, mindenki átesik ezen, és szerintem ez könnyebb, mint a hosszas cívódás a ciciről való leszoktatással. Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatjuk magunkat