Akiknek kicsi a korkülönbség a gyerekei között, hogy oldották meg a szoptatást? (bőv. Lent)

Én meséltem a nagynak közben, vangy verseltünk, nagyon szerette. 21 hónap van a lányom és a fiaim (ikrek) között, ők is anyatejesek (kis pótlás kellett az egyiknek 1-6 hónapig). És ők is cicin aludtak el mindig, még most is, pedig már 1 évesek lesznek 13-án. :-)

Folyt..de sírnak

Én így csinálom: A kicsi 4 hónapos, amikor már elszenderedik a cicin 5-10 perc után, akkor odaviszem az ágyához , de még a szájában a cici, beteszem az ágyába gyorsan hasra és általában igy alszik tovább , de hanyatt vagy oldalt nem alszik el , csak üvölt. Ha mégsem alszik , akkor ujra kiveszem vissza a cicire és pár perc mulva ujra leteszem hasra ,ekkor már biztosan nem szokott felébredni.

A nagy nálunk 22 hónapos és már tud várni , ha tudja , hogy szoptatás után rögtön megyek vele ahová akarja.

De sokszor leírtam már itt:)

Az újszülöttemet szoptattam a 22 hónaposom meg ott sírt az ágy mellett:(

Mi úgy oldottuk meg, hogy tandemben szoptattam őket.

Mindkettő addig cicizett, amíg akart:)

fú, nehéz volt, mert a nagy mindig akkor állt neki rendetlenkedni vagy ütni a kicsi fejét, amikor szoptattam. Totál biztonságossá próbáltam tenni a lakást, hogy ne csináljon addig bajt. )Tűzhelyzár, összes kulcs kivéve, ajtók bezárva, fiókzárak.

Sajnos a kicsi még így is kevesebb ideig szopott, idegbajos voltam a nagy miatt. Ha a nagy evett, a kicsi ordított, mert még őt is etetni kellett. A nagy meg annál lassabban evett.

17 hónap van a két kisebbik között, igény szerint szoptattam, azaz szinte állandóan... Napközben a nappaliban szopizott a kicsi, addig vagy odabújt a nagy is mellénk, vagy játszott a szőnyegen (mindig adtam neki vmi feladatot/játékot)... A végén már semmi gondot nem okozott az sem, ha szopi közben fel kellett állnom, mondjuk elkapni a nagyot, mert épp felmászott a kisszékre :D

És általában az evés is úgy szokott kinézni, hogy odakészítettem mindent, a nagyot etettem/próbálkozott enni egyedül az etetőszékben, a kicsi cicin lógott, közben én is próbáltam enni... másként nem ment, ha nem tudtam le én is az ebédet velük együtt, akkor kimaradtam! Elég körülményes, de az ember belejön.

Nekem gondot igazából nem maga a szoptatás okozott, sokkal inkább az esti fürdetés, ha épp egyedül kellett megoldanom, és a házimunka (főzés, mosogatás, mosás, takarítás) elvégzése a két gyerekkel, aztán megtanultam olyan kötéseket a hordozókendővel, amikkel hajolni is tudok, azóta ezt is megoldottam, illetve most már van "segítségem", 2 is, mert már a kicsi is elindult :D

Az első gyereknél akartam a szopit időre letudni, annyi minden mást csináltam volna... A másik kettőnél már nem hajtott ilyen, tanultam egy kis türelmet, nem szabad siettetni őket, ez az ő idejük, és ez nem fog visszajönni soha...