Milyen érzések, gondolatok voltak bennetek mikor megszültetett a babátok és először megpillantottátok, kezetekbe vehettétek?

Nekem először ismeretlen volt. Ránéztem, csodáltam, de rádöbbentem, hogy basszus egy életért vagyok felelős. Este szültem, éjjel a csecsemősöknél volt, másnap reggel rettegve mentem be a szobájukba, hogy vajon felismerem-e majd a fiam. Persze felismertem :)

Nagyjából a második naptól éreztem azt, hogy te jó ég, van egy gyermekem és milyen szép!

Én megkönnyebbültem, mert a baba szívritmuszavara miatt volt a császár, sőt csak légúti leszívas után sírt fel.

Nekem végig hihetetlen volt, hogy tényleg egy kisbabám lesz, ismerősi körben volt ilyen terminus után meghalt magzatos szörnyűség. Szoval ott a műtőben csak ezt éreztem, hogy jé, minden mégis rendben van.

Sajnos nem adták oda nekem a légúti szívás miatt, de nekem az őrzőben vhogy nagyon jó kedvem volt, sütött a téli nap, meg vsz a fcsillapító miatt is egy kicsit belőve éreztem magam, tökre elengedtem ezt a "mért nem sikerült a hüvelyi szülés" és nagyon vártam, hogy megkaphassam a kisbabát.

Órákkal később 10 percre odahoztàk azzal hogy nem lehet megvigasztalni és annyira sírt olyan kis megközelíthetetlen volt, kétségbeesett, hogy én nagyon megsajnáltam és megszerettem.

Nekem az volt élmény, amikor este egy órára megkaptam dédelgettem és valahogy eltűnt belőle ez a zárkózottság. Meg másnap fél órára ott kellett hagyjam vizsgálatra és amikor mentem érte nagyon sírt, de ahogy fölvettem, megnyugodott.

Nekem ez hatja át az emlékeimet, hogy nagyon meggyötörtek minket és kb együtt vigasztalódtunk. Az osztályon nem kaptunk segítséget, párom napi 1-2 órát volt ott, szóval mi főleg ketten voltunk és egy kicdit ilyen felemelő az egész.

Meg hogy másnap hatalmas hó esett.

Nekem az volt az első gondolatom, hogy jajj de jó túléltem😂 mondtam a férjemnek szülés közbe hogy mindjárt meghalok😂

Úgyhogy elsőnek is magam miatt megkönnyebbülést éreztem. Nagyon jó érzés volt látni végre