Miért vállalnak olyan emberek 3-4 gyereket, akik egyet is alig tudnának normálisan felnevelni?

Ezeken kívül talán másképp gondolja, mi az amit biztosítani kell a gyereknek. Másak az igények.

Boldog gyerekkor... Ez annyira relatív. Ezt a legfelkészültebb és legtudatosabb szülők sem biztos, hogy meg tudják valósítani. És majd csak ha a gyerek felnőtt derül csak ki, valóban boldog volt e a gyerekkora.

Anyagiakra és alapvető dolgokra nem térek ki, mert ez is annyira változó kinek mit jelent. Van aki egy 60 ezer forintos rezgő pihenő széket tart alapnak, a másik egy 10 erer forintos kiságyat is megfelelőnek talál. És kinek van joga eldönteni, melyiknek van igaza?

Az anyagiakon kár is rúgózni, hacsak nem nagyon szélsőséges dologról van szó.

Az átlag magyar ember nem él nagylábon, akkor ne vállaljon gyereket? Bármelyik társadalmi rétegről legyen is szó, bizony a szülők nevelhetnek egy lelki roncsot, vagy egy kiegyensúlyozott felnőttet a gyerekből.

Az anyagi megfontolások nem indokolják az alacsony gyerekszámot, hiszen az elmúlt pár ezer évben soha nem volt ilyen szintű jómód, mint itt a fejlett világban.

Ha a dédszüleimnek 6 gyerekük volt a nagy nincstelenségben, és mindet fel tudták nevelni, akkor én a relatív jómódban 10 gyereket is kényelmesen fel tudnék nevelni, de ehelyett csak egyet vállalok.

Érdemes megnézni világviszonylatban, akár országokra levetítve is, hogy a legszegényebbek vállalnak sok gyereket, a leggazdagabbak pedig minimálisat. Ez ellentmondásosnak tűnik, hiszen fordítottan arányos a jómód és a gyerekszám, miközben a jómódúak elsősorban anyagi megfontolásokra hivatkoznak.

Ha te azt gondolod, hogy sokkal jobb gyerekkorod lett volna, ha a testvéreid meg sem születnek, mert akkor neked több és jobb jutott volna mindenből, akkor te valószínűleg már nem fogsz 3 gyereket vállalni, akkor sem, ha közben multimiliomos leszel.

Anygi okok helyett, inkább olyan emberi tulajdonságok akadályozzák a gyerekvállalást, mint a lustaság, nagyravágyás, egoizmus, és a félelmek különböző fajtái.