Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Ahogy egyre közelebb van a...

Ahogy egyre közelebb van a szülés, úgy jönnek elő a félelmeim, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Sziasztok! 35 hetes kismama vagyok. Az utóbbi hetekben, napokban egyre többet gondolok a szülésre. Előfordult néhányszor hogy éjszaka álmomból felriadtam teljesen bepánikolva. Eszembe jutott hogy lassan eljön a nap amikor érzem, beindult a szülés és megkezdődik az órákon át tartó gyötrelmes vajúdás. Félek hogy nem fogom bírni a fájdalmat, és hogy sokkal rosszabb lesz annál is mint amilyennek képzelem. A komplikációktól is tartok, ha ne adj Isten velem vagy a babával történne valami, ha úgy adódna hogy magára maradna a férjem. Tudom nem szabad ilyesmiken gondolkodni, és nappal el is terelem a figyelmem, de éjszaka jönnek a rémálmok és a félelmek. Eddig egyszer sem jutott eszembe a terhességem alatt, hogy ne lennék képes majd megfelelően ellátni a picinket, de most még ettől is elkezdtem parázni. Egy szempillantás alatt repült el ez a 35 hét, el sem hiszem hogy nemsokára már itt lesz velünk örökké ez a kis csöppség és felelős leszek érte és aggódni fogok érte amíg világ a világ. Akkora változás ez, biztosan nem én vagyok az egyetlen aki a vége felé bepánikol, de mégis, tudnátok valami tanácsot adni hogy hogyan tudnám legyőzni ezeket a félelmeimet? Vagy ez olyan mint egy nagy vizsga, hogy igazából csak akkor fogok megkönnyebbülni ha már túl leszek rajta?

Velem hasonló korú kismamák, ti hogy vagytok lelkileg?



nov. 22. 19:47
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%
Nem tudsz mit tenni. Most ez az érzés van, amikor beindul, akkor majd haladsz az eseményekkel, ott nem lesz időd gondolkodni. Miután pedig veletek lesz, végképp semmi időd nem lesz gondolkodni. Aggódni viszont mostantól halálodig fogsz. Mit evett, mennyit, hány kiló, foga, kakija, mozgása, szavai, barátai, tanulás, továbbtanulás, pasi, nő, férje, felesége, gyerekei, stb. stb. Sosem múlik el. Ilyen az anyák élete.
nov. 22. 19:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
100%
Én most 16 hetes vagyok (vagy 17? 😅 Sosem tudom pontosan), ő lesz a harmadik tervezett babám. És képzeld a második babám szülése előtt engem is elöntött a pánik. Úristen, nagyon fog fájni, jaj, megint hogy fogom bírni. De a megfelelő légzési gyakorlatok és az, hogy hallgattam az ügyeletes szülésznő szavaira, plusz a szülésfelkészítő bátorító mondatai, miszerint "minden fájdalommal közelebb van a babám születése" erőt adnak. Mondhatnám, hogy nem kell félni, mert falra hányt borsó lenne. De ügyes leszel és megcsinálod!
nov. 22. 20:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:

:D igen pontosan így képzeltem el, és ez most hirtelen olyan ijesztővé vált. Illetve az hogy már ez a folyamat elkezdődött amikor ő megfogant, amióta itt dobog a kis szíve az én szívem alatt, azóta egyre jobban szeretem. Ha meg már itt lesz velünk biztosan még ennél is jobban fogom szeretni, el sem tudom képzelni hogy mennyire. És ez az örökös aggódás biztos hogy az anyukák sorsa. Hát, ezennel hivatalosan is vége a "gyerekkoromnak". :)

Remélem hogy jó anyukája tudok majd lenni. Ehhez pedig az kell hogy lelkileg is rendben legyek, remélem ez a szülés előtti kis pánik csak átmeneti állapot és ha itt lesz velünk a kislányunk akkor majd minden értelmet fog újra nyerni :)

nov. 22. 20:18
 4/11 anonim ***** válasza:
100%
Nagyjából mindenkinél előjönnek hasonló érzések a vége felé. Van akinek jobban és van akinek kevésbé. Csak arra gondolj, hogy minden rendben lesz.
nov. 22. 21:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
100%

Legjobb jóindulattal mondom hogy érdemes ezeket vagy kibeszélni magadból ha tudod valakivel (anya, nővér, stb.), vagy meditálni, feloldani valahogy.

Nem azért, mert ne lenne természetes a félelem, vagy a kétely, de ilyen mértékű szorongásnál már keresztbe teszel a szülés folyamatának is sajnos - ez nem kitaláció, sajnos az összes szülésfelkészítőn ezt hallottam dokiktól, szülésznőktől, sőt barátnőktől is akik szültek (egyik konkrétan azt tanácsolta: ne szorongjak hogy jön a kaki is, ez természetes, és úgy érzi ha ő nem feszült volna be ezen, sokkal könnyebben ment volna).


Ha tényleg borzalmas szorongásod van, még nem késő elmenni egy (valószínűleg magán) pszichológushoz, aki tud neked szakmai ajánlást adni a császárhoz, amivel állami kórházban is megcsászároznak. De az se lesz kéjutazás, lehet hogy megnehezíti a baba ellátását a felépülés, szóval nincs garantált jobb vagy rosszabb út.


Én 38 hetes vagyok. Kb 27. hétig féltem a természetes szüléstől én is. Szülésfelkészítőn (egyébként YTon is van sok szülésznős videó, ingyen) megtudtam, honnan tudják, ha gond van a babával, mi az egésznek a menete, az sokat segített feldolgozni.

Na meg a tudat, az elfogadás, hogy - igen, pokolian, rohadtul fog valószínűleg fájni, de hát ez most ilyen, másrészt meg hogy benn nem maradhat, valahogy ki kell jönnie.

Aztán lehet szerencsénk lesz és gyors szülésünk lesz, mert azért abból sincs hiány. De tényleg érdemes lenne oldani magadban a szorongást a következő hetekben, vagy elintézni a szakorvosi javaslatot, ha tényleg annyira rossz a helyzet.

nov. 22. 21:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:
Semmiképp sem szeretnék császárt, hogyha nem muszáj, inkább természetesen szeretnék szülni. Ennek úgy meg is békéltem a gondolatával, a pokoli fájdalom az amitől eléggé félek. Sosem volt még nagy fájdalmam, nem tudom mennyit bírok el , kórházban sem voltam soha. A férjemmel sokat beszélgetünk az érzéseinkről, ez úgy érzem hogy segít. Viszont érdekelt az is hogy más kismamák hogy élik ezt meg. :) most még nem gondolnám hogy pszichológushoz fordulok ezzel, mert kb az elmúlt 1-masfél hétben vannak ezek a negativabb érzéseim, bízom benne hogy sikerül legyőznöm. Persze ha úgy érzem hogy rosszabbodik a helyzet vagy esetleg pszichésen gátolhatnám vele a szülést, akkor mindenképp szakemberhez fordulnék ezzel. Még egy kicsit kívárok, hátha csak ilyen kis múló pánik ez, illetve próbálom magammal és a babával is megbeszélni a dolgokat :P köszi a válaszokat
nov. 22. 21:48
 7/11 anonim ***** válasza:
Nagyon normális kérdező.te leszel legjobb anya a gyermekednek!szülésnél meg ügyes leszel,erős bátor.ha hirtelen történik minden,gondolkdoni se lesz időd
nov. 23. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:
Jaj de kedves vagy! Köszönöm szépen :)
nov. 23. 15:18
 9/11 anonim ***** válasza:
100%

Nyáron született az első gyermekem, most 4 hónapos. Minden megfordult az én fejemben is amiket leírtál, hasonlóképpen nem tudtam éjszaka aludni és akkor jött a gondolkodás, fèlelmek, jaj mi lesz ha ez vagy az történik. Tudtam, hogy császárt nem akarok, de attól még nagyon féltem. Azelőtt én sem voltam soha kórházban, nem voltak fájdalmas menstruációim, nem is tudtam mire számíthatok. Végig azt tudatosítottam magamban, hogy rendben lesz minden, tudja a pici babám mit kell tennie, a testem szintén. Végül amikor betöltöttem a 39. Hetet este elkezdtem görcsölni, de azt hittem jósló. Másnap kora d.u megszületett a kisfiam. :)

Bízz magatokban, ez a legfontosabb! Én sokkal nagyobb fájdalomra készültem, kérdeztem is közben a szülésznőt, hogy mikor fog jobban fájni. Azt mondja semmikor, 5 perc és lehet nyomni. :) (igaz spontán indult, nem kaptam se oxit se semmit, azt mondják akkor sokkal jobban fáj)

Közben már nem lesz időd mindenen aggódni, csak sodródsz az árral. Nagyon figyelj majd oda mit mondanak a körülötted lévők. Ha a férjed ott lesz akkor ő is egy plusz támasz lehet, tudsz majd bele is kapaszkodni fizikailag és lelkileg is :D velem nem volt ott, de őszintén nem is nagyon hiányzott, pörögtek az esemènyek. Nagyon fog fájni, igen, de nem kibírhatatlan.

A baba gondozásáról pedig: én a szülés előtt pár nappal sírtam a férjemnek, hogy mi lesz ha nem tudom majd ellátni mert ügyetlen leszek. Nos, ez nem fordult elő :D tudni fogod ösztönösen mit kell tenned, ezen ne parázz.

Mègegyszer így a végére: A legfontosabb, hogy bízz magatokban!

nov. 23. 18:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 A kérdező kommentje:
O ez egy nagyon szép szüléstörténet, ha kívánni lehetne ilyet kívánnék magunknak!:) Megpróbalok erre összpontosítani mostantól. Most néztem szülésfelkészítő videókat és ami így szerintem lelkileg segít hogy tudatosítsam magamban, hogy minden egyes fájással egyre közelebb vagyunk ahhoz hogy megszülessen a pici, tehát ez az a fájdalom ami nem értelmetlen, van miért kibírni és küzdeni! :) köszi a választ! Minden jót neked és a babádnak!
nov. 23. 19:39
1 2

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!