Milyen emlékeket őrzöl a szülésedről és mikor történt a nagy esemény?

Question

Nekem ugyan kimaradt az anyaság élménye, de az "apuka" jelentkezett utólag.

Válaszadó #6 · Accepted Answer

Hosszú vajúdás emlékét, végül császárt. Szenvedős volt, de vicces. Mint minden az életemben. 2024.08.20.🩵

Válaszadó #1 · Answer

A fizikai nyomait a mai napig magamon viselem, ezen kivul hanyingert, ha eszembe jut. Igen, eleg traumatikus volt es a mai napig nem tudtam feldolgozni, pedig mar 5 eve volt. A haloingek, amiket a korhazban hordtam, megvannak meg valahol, de ennyi. Az is csak azert, mert ugy volt kezdetben, hogy lesz meg baba es hatha kelleni fog, de valoszinuleg ez mar nem fog bekovetkezni sose.

Magat az anyasagot azt szeretem es a kisfiam eddigi eletebol mindig elraktam valami jatekot, ruhat, targyat, amit szeretett regen. Persze nem az osszeset, csak a szamara kulonlegeseket.

Válaszadó #2 · Answer

Kb. 3,5 éve történt, nagyrészt szép emlékeket őrzök (fejben). Azt a képet pl. sosem fogom elfelejteni, ahogy anyukámat "nézte" (ő volt benn velem, az ő kezébe adták, mikor megszületett).

Válaszadó #3 · Answer

2023.10.21.💙A lehető legsz@rabb emlékeket őrzöm arról a napról (sürgősségi császár), ezért nem is lesz több gyerek. De őt mindennél jobban imádom💙💙

Válaszadó #4 · Answer

2015 december. 33. hét,de 2 kg volt. Elvitték,meg sem mutatták, legalábbis nem emlékszem rá. Valamiért azonban azóta is nosztalgikus hangulatba kerülök ha eszembe jut az a 2 hét a PIC-en az inkubátorban, pedig volt aggódni valónk bőven, legalábbis nekem ezt adták be. Mert azóta láttam már 2 kiló 30 dekás babákat is hogy kórházban fotózták őket. Nem vették el az anyjától.

Válaszadó #5 · Answer

Mind a 2 szülésemre emlékszem elejétől a végéig.
2019 és 2021

Válaszadó #7 · Answer

Egy háromszor műtött gátsebet, egy kokárdát (koraszülés lett az ünnepség helyett) és egy 29 éves lánygyereket :)

Válaszadó #8 · Answer

2025.08.01. Indítottak a 41. -ik héten. Sok minden miatt volt brutál fájdalmas, kaptam oxitocint is, de végül sikerült megszülnöm. Igazság szerint a vajùdásra foszlányokban emklészem, de lehet jobb is. Az megmaradt bennem, hogy a férjem pròbál simogatni én meg rászòlok, hogy ne ne ne. Aztán mikor eljött a kitolás és megvolt már elfelejtettem azt a nagy fájdalmat amit akkor éreztem.

Válaszadó #9 · Answer

Az elsőnél (5 éve) a vajúdás legrosszabb óráira - szerencsére - nagyrészt homályosan emlékszem, a kitolás 2 órájára nem is igazán voltam már magamnál, csak azt maradt meg, hogy ül az orvos a kisszéken és biztat, hogy nyomjak. Még arra sem emlékszem, hogy felsírt-e a kicsi, ahogy megszületett. Szülés után a varrás: na, az emlékezetesen sz.r volt és hosszú, a rangidős orvos szabás-varrás tanfolyamot tartott a hüvelyemben. Még szerencse, hogy a gátam megúszta.
A második szülésemről (2 éve) azért van kevés emlékem, mert gyors volt: Jósló-szerű valamikből hirtelen tolófájások lettek, jött a mentő, bevittek, átkerültem a szülőágyra, két tolás, kint volt. Nála sem a kaparás, sem a varrás nem volt annyira rossz.
A testvérem mondta és van benne igazság, hogy ha nem lennének feledékeny nők, kihalt volna az emberiség. Ha nem halványul el az első szülésem rossz része, szerintem nincs második.

Milyen emlékeket őrzöl a szülésedről és mikor történt a nagy esemény?

Kapcsolódó kérdések: