Szent Borbála szülészeti osztályáról tapasztalatok? Tatabányai

Sziasztok!

Ugyan régi a kérdés, de a mostanában szülőknek ugyanúgy aktuális lehet. Én 2016 nyarán szültem ott.

Betöltött 39. hét után pár nappal született meg a kisfiam közel sem könnyű kicsit több, mint egy nap után.

A szülésznő, aki fogadott, mikor beértem (Egy idős, rövid, ősz hajú nő.) rettenetesen mogorva volt, látszott hogy mérhetetlenül zavarom, és nem hiszi el, hogy szülök, csak mert nem folyt el a vizem. Ő állapította meg, hogy: "Addig itt senki sem szül, amíg a ctg nem mutatja!" Itt jegyezném meg, hogy nekem az utolsó pillanatig sem mutatott egy kanyi fájást sem a gép a hasamon lévő fölösleg miatt. Ráadásul végül burokrepesztéssel szültem, szóval a vízre is várhattam volna.

A fogadott orvosomban (Málik) nagyot csalódtam. A terhesgondozás alatt negédes, viccelődő, törődő orvosnak nyoma sem volt. Egy percig sem volt együttérző vagy közreműködő. Sosem hittem volna hogy mikor 26 évesen szülök, az édesapámnak kell a fizetett(!) orvosomra ráparancsolnia, hogy végezze a dolgát.

Az egyetlen személy, aki a kórházi személyzet részéről pozitív benyomást keltett, az az a kedves, fiatal, barna hajú szülésznő volt, aki végül a szülés során közreműködött. Az osztályon Jucus-ként emlegették. Neki ennyi idő múltán is nagyon szépen​ köszönöm.

A kevés pozitívum egyike volt, hogy a férjem végig bent lehetett velem és legalább születése után láthatta élőben a fiát. Merthogy onnantól kezdve csak képernyőn keresztül.

Kifejezetten ellenszenves számomra, hogy a hozzátartozók nem jöhetnek be az osztályra, az anyukák pedig csak akkor mehetnek ki a váróba, büfébe, mosdóba, ha a gyerkőcöt valakire rá tudják bízni. Ez alól kivétel a látogatási idő alatti egy óra, mikor a kicsiket a TV-n keresztül mutogatják.

Az úgynevezett "arany órák"-at hírből sem tisztelő eljárás, hogy szülés után fotó, majd öt perc a gyerekkel és már viszik is a csecsemő osztályra, vérlázító. Hát még az, hogy utána dunsztjuk sincs, mikor hozzák ki az anyukához a gyermekét. "Majd ha ráérünk. Sok a dolog."- a válasz, ha az anyuka rákérdez.

A gátmetszés utáni sebkezelés inkább nincs, mint van. Amikor rákérdeztünk, hogy lesz-e a nővérek közölték, hogy sokan​ szültek, nem érnek rá. Egy középkorú​, kicsit teltebb alkatú, mosolygós, barna hajú nővér volt, aki azt a 2 kezelést megtartotta, ami az ő szakjába esett. Más sajnos nem ért rá. Megoldottuk magunknak.

Rooming in-ben voltam, fizetett egy ágyas szobában. Koszos volt, a padló ragadt, a fürdőszobába -mivel az nem a szobából nyílt, hanem a folyosóról- mindenki bejárkált, a külön hűtő -ami szintén a folyosón kapott helyet- szintén mások holmijával volt tele.

A nővérek a közel 40 fok mellett becsukatták az ablakokat, mert zavarta őket az a kis légmozgás, amiért mi mindenünket odaadtuk volna.

A főtt étel minősíthetetlen volt. A prímet mégis a gyümölcs gyanánt kapott félig rohadt almák vitték.

A csecsemős nővérek egy része még a köszöntést is nehéznek érezte, és külön fájdalom volt nekik, ha az embernek kérdése volt. Egy nagyon rendes, középkorú, vékony, fekete rövid hajú hölgy volt csak köztük, aki szívesen válaszolt minden kérdésemre.

A négy napos bentlét alatt mindössze egyszer jöttek megfürdetni a kicsiket, bár két naponta kellett volna - saját bevallásuk szerint.

Távozáskor kb. 3 órát kellett várni, hogy a zárójelentésemre egy pecsét rákerüljön, és sikerült a kiadott igazolásokat hiányosan kitölteni, ami a csed/gyed igénylés közben derült ki. Ezért szegény férjem rohangálhatott vissza hiánypótlásért.

A ctg-t szentként tisztelő szülésznő, és a beteget messziről kerülő, "majd akkor szülünk, amikor én mondom" orvos miatti folyamatos idegeskedés, valamint a nehéz szülés miatti traumatikus szülés élmény következtében a tejem sosem indult meg, és még most, egy évvel később is komolyan rettegek egy második szüléstől, pedig nem is olyan sokára kistestvért szeretnénk a gyerkőcnek.

Egy szó, mint száz, oda SOHA többet be nem teszem a lábam.