Fogadott orvosom van. Szerintetek érdemes szülésznőt is fogadni? Első babás kismama

Én nem adnék pénzt azért senkinek, mert végig velem van. Azért apás szülés. Mit tud csinálni, amit az orvos nem? Velem a doki is végig ott volt, igaz, mind a két szülésem megvolt 3 ill. 1,5 óra alatt. De ha 24 órát vajúdok, és ott ül és fogja a kezemet, attól mi lesz jobb? És ha baj van a babával, a szülésznő mit tud csinálni? Akkor jön az orvos.

Szóval én az orvost sokkal fontosabbnak tartom. Mindkettőnek pénzt adni meg felesleges. Mivel a doki, ha rendes, akkor ott van végig veled, a szülésznőnek nem sok dolga akad. Persze nem tudhatod, hogy mennyit fogsz vajúdni, én örültem, hogy nem fogadtam.

Én azt javasolom, első körben kérdezd meg az orvosodat, hogy ő mit mond. Sokan azért nem fogadnak szülésznőt, mert előfordulhat, hogy pont ledolgozott egy hosszú műszakot és akkor kell visszajönnie miattad. Na, velem pontosan ez történt. Végig azt éreztem, hogy idegesítem nagyon és már nagyon menne aludni. Még szerencse h az orvosom nagyon kitett magáért.

A legeslegfontosabb tanácsom az, hogy olvass el minden választ beszélj mindenkivel akinek adsz a véleményére, de a végén azt tegyed amit az ÖSZTÖNÖD DIKTÁL! Ez amúgy az egész anyaságra igaz. Könnyű szülést és sok boldogságot kívánok!

Szerintem fogadj, legalább azt a bábát is jól lesittelik basszus!

Miért nem mentek a dzsungelbe szülni, a bantu négerek perfekt megoldják a születést porban, sárban!

Otthon szülni meg nem több, mintha sz@rni mennénk, nem?

A gyerek véleményét ismered?

Akkor gratulálok!

Én ugyanígy voltam, mint te, aztán fogadtam szülésznőt is. De az élet teljesen felülírta a tervezgetéseimet.

A hetedik hónapban be kellett mennem az orvosom kórházába egy kis magnézium infúzióra, pár napra. Épp a szülésznővel való találkozást megelőző napon. Aztán onnan inkább átvittek egy másik kórházba, ahol jobb a koraszülött ellátás, ha netán megszületne. Tartottak ettől, mentővel vittek :(

Ott megismertem egy aranyos szülésznőt, aki épp műszakban volt, ő szurkált és gondoskodott rólam. Mikor elhárult a veszély, osztályra kerültem. Nem ismertem senkit itt. De nagyon foglalkoztatott ez a téma, nem akartam az a kismama lenni, akinek nincs "gazdája". Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem az eredeti elképzelések szerint fogok szülni. Megismertem több orvost és szülésznőt az itt töltött egy hónap alatt, hát szimpátia és ajánlások alapján próbáltam választani. Közbeszóltak a nyári szabadságok, az első jelöltek kiestek, majd másodiknak pont azt a szülésznőt ajánlották, akivel a legelső napomon találkoztam. Meg egy doktornőt. Sikerült mindkettővel megbeszélnem az ügyemet. Aztán kiszámíthatatlanul megindult a szülés a 35. héten, a szülésznő be is jött, a doktornő meg épp nem volt a városban. Így hát az ügyeletes orvos vágta fel a hasamat, mert császár volt (farfekvés miatt), de nagyon rendes volt, vizitről ismertem őt is. Annak ellenére, hogy a műtét miatt nem a szülésznő játszotta a fő szerepet, nagyon jó volt, hogy ott volt, hogy ő volt ott, és nem más. Amikor az ember iszonyúan fél (én legalábbis), nagyon jó érzés, hogy az az ember készít fel a műtétre, aki értem van ott. Szinte minden szülésznőt megismertem, és volt olyan, aki ugyan aranyos volt, de a szurkálásban ügyetlen/gyakorlatlan, és bizony volt 1-2 goromba nő is. Az enyém meg gyakorlott, és végtelenül empatikus is egyszerre. Ha lehetne, még egyszer megkérném. Csak sajnos nem vihetem más kórházba. Az eredeti orvosomhoz ugyanis visszatértem, tehát elvileg az ő kórházában kell szülni.

Remélem én is segítettem.