Császárral fogok szülni valószínűleg. Meséljetek, aki túl van! Fájt? Hogy jobb a babának, császárral vagy természetes úton? Hogy gyógyul a seb? Kímélni kell utána a hasat? Minden érdekel!

Természetes úton szültem, pedig császárra voltam kiírva. (Egészségügyi problémák miatt meg volt beszélve az orvossal.) Én egyébként is császáros akartam lenni. A sebet illetően is elviselhetőbb, mint ahogy a gátmetszést mesélték. A babának sem olyan megerőltető, nem szenvedsz vele órákig. A hasat természetesen kímélni kell, figyelni, nehogy felszakadjon a seb, értelemszerűen óvatosan az emelgetéssel. A sógornőmnek 1 hónap alatt hibátlanul, komplikáció mentesen gyógyult be a sebe, ami most (1.5 évvel a szülés után) nem is látszik, tökéletes az alakja. Szóval ne aggódj, nem lesz semmi baj!

Én ha újra kezdhetném biztos császárral szülnék. (Egyébként azért nem szültem császárral, mert előbb indult be a szülés és olyan gyors volt, hogy csak problémát okozott volna a császár)

örülök hogy császáros voltam. Nem vágytam arra a bizonyos "természetes úton akarok szülni" dologra. Tudtam milyen lesz, eleget olvastam, meg hallottam róla, tudtam hogy én ezt nem bírnám. Így is volt. Igaz a császár seb állítólag tovább fáj (nincs összehasonlítási alapom), de én örülök hogy így lett. Altatásban csinálták, szóval nem fájt, csak utána mikor felébredtem, akkor napokig nagyon égett, alig bírtam mozogni. De napról napra jobb, aztán egyszer csak megszűnik a fájdalom. Én nagyon féltem a gátmetszéstől, meg mi lesz majd az együttlétkor... így nem változott a szex sem, nem voltak fájdalamaim közben.

Ha vigyázol magadra, én nem erölteted túl magad (bár ez elég nehéz mikor a gyerekeddel kell foglalkoznod), meggyógyul a 6 hét kontrollra. Sokat segít szorítóbugyi, fűző. NEkem már hamarabb meggyógyult. Persze a mai napig érzékeny, néha viszket, de nem látszik, bikini alatt vágtak, kb. 15 cm hosszú a seb. Szépen begyógyult halvány rózsaszín csík van csak. (6 hónapja szültem).

Ne félj! Ide válaszoltam, a 17:17-es válaszoló vagyok.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

Azt nem írtam hogy a császár után felkerültem az őrzőbe, közben kaptam infúzión az oxitocint és elvileg még fájdalomcsillapítót is. Nem mondom hogy nem fájt, mert ugye az oxitocin méhösszehúzó... 6 óra után fel kellett kelni. Na az maga a pokol volt, én azt hittem szétszakad a sebem, egyedül a lányomra gondoltam, hogy el kell majd látni és iszonyat nehezen, de felkeltem. Egy nővér segített után kimenni a fürdőbe és zuhanyozni, azaz mosakodni. Vissza feküdni sem volt egyszerű! Majd reggelig úgy voltunk. Akkor kaptam inni. Már rettentő szomjas voltam, hiszen előző nap éjféltől nem ihattam, délelőtt 10:35-kor emelték ki a babám...szóval jó volt végre inni.

Aztán mikor már nem adták az oxitocint, és nem görcsölt a hasam, tudtam aludni is. Másnap reggel ismét felkelni, szörnyű volt, de már egyedül mentem mosakodni. Aztán 9 felé lementünk a gyermekágyra. Ahogy lehetett már mentem is a lányomért és onnantól végig velem volt, bár én estére betoltam hogy tudjak aludni egy kicsit. Na onnantól hogy lent voltam, estig max leültem az ágyra, de nem feküdtem le, jöttem-mentem egész nap, és másnap... Úgy voltam vele, hogy egyrészt így gyorsabban gyógyul a seb (és kihúzva közlekedtem!) másrészt ha lefekszem, tuti nem kelek fel! A 3. nap már egész jó volt, és ma már semmit nem érzek a műtétből. 19 napja volt.

Ha van kérdésed írj nyugodtan!

Nálam sima szülésnek indult, de sürgősségi császár lett belőle.

Altattak, így a műtétből semmit sem éreztem. De amikor felkeltettek, azt hittem, a pokolban ébredtem fel...Nagyon kómás voltam, és szerettem volna még kicsit aludni, de annyira fájt a hasam,h. nem bírtam. Ráadásul ki volt száradva a torkom és egyfolytában köhögnöm kellett volna, de nem mertem. Ugyanúgy, amikor először kihozták a kisfiamat, csak azért nem sírtam el magam, mert tudtam, akkor szétszakadok.

Fájt eléggé, de a 3. napon már elég jól tudtam sétálni, aztán varratszedés után már egész elviselhető lett.

Az,h. melyik jobb a babának...elvileg a természetes szülést nem véletlenül illetik ezzel a jelzővel, de a műtét pedig a baba érdekeit szolgálja. Az biztos, ha engem azonnal nem műtenek meg...nem szeretném részletezni, mi történhetett volna.

A hasat mindenképpen kímélni kell, ami persze nem könnyű egy pici baba mellett, így ha meg tudod oldani, az első hetekben kérj segítséget.

Kisfiam most 7 hónapos és nagyon szép a hegem (már ha lehet ilyet mondani), csak egy halvány rózsaszín kis vonal látszik.

Szia. Most hogy olvasgatom vissza a megválaszolt kérdéseimet, ráakadtam erre is.

Milyen volt a császár? Végül az lett? Hogy vagy? 16:16-os vagyok.

Maga a műtét nem fáj, én végig beszélgettem az orvosokkal és a segítőkkel, ez megnyugtatott. Viszont nekem utána kegyetlenül fájt. Sokat vajúdtam a császár előtt, mert nagyon szerettem volna természetesen szülni,még oxitocint is kaptam, de az egés kutyafüle nem volt a császáros fájdalomhoz. De akárhogy is fáj egyeószerűen nem érdekel. Ott van a picibabád és egyszerűen semmi nem érdekel, csak ő.

Nekem nem volt alkalmam kímélni magam és pihengetni, mert segítségem nem volt, csak a párom lett volna, de ő másfél hétre kórházba került, miután hazamentünk. Ennek most még nem érzem hátrányát, remélem később sem fogom.

Viszont van, aki azt mondja, hogy semmi baja nem volt a műtét után, 2. naptól jött-ment, csinált mindent. Tehát nem vagyunk egyformák.

Úgyhogy ne félj. Az a pillanat, mikor először látod meg a babádat és ahogy felsír egyszerűen elmondhatatlanul jó. A többiről nem is beszélve:)

Minden jót kívánok Neked!

Szia!

Én szombaton múltam 6 hetes. Nem fájt a lábra állás mondjuk én nagyon rosszra számítottam és sokkal jobbat kaptam. Első nap délutánján az orvosom kergetett vissza mindig a szobámba hogy elég a sétából és ne korzózzak a folyosókon kétszer vissza kísért harmadszorra nem érdekeltem már. Ami fáj az a derekam az epiduráltól de az nagyon ja és a napi 2 oxitocyn injekció ami után fetrengtem olyan menstruációs görcseim voltak leizzadtam szédültem csengett a fülem stb... Óriás babát jósoltak 4660 ra mérték 10 napot hordtam túl utolsó 6 a kórházban volt mert már veszélyeztetett lett a terhesség. Síma szülésnek indult Reggel 8 kor kezdték a méhszáj tágítást labdával délre 2 ujjnyi voltam leesett a labda 3 kor burkot repesztettek, este 8 kor már nem járkálhattam 11 kor síkítoztam a fájdalomtól amiért hülyének néztek mert fájást nem mért a gép. Nekem nem voltak fájásaim szülés alatt az oxitocyntól sem csak attól hogy a Fiam feje nem fért be a szemérem csont alá és repedtem, 2 szer a lábán és egyszer a nyakán volt a köldökzsinór úgyhogy esélyem sem volt sima szülésre éjfélkor megvizsgáltak már csak szűk 2 ujjnyi voltam amit nem tudom hogy csináltam de elkezdett összezárni a méhszáj, döntöttek hogy műtét 0 óra 18 kor megszületett. Azért jó volt mert már első perctől gyönyörű nekem az újszülött babák nem igazán tetszenek aranyosak meg minden csak azt nem lehet mondani rájuk hogy szépek, nagyon eltorzulnak ahogy haladnak a szülőcsatornán és kis békák lesznek. A sima szülés nekem jobb lett volna én nem akartam hagyni a császárt annak ellenére hogy mit mértek, mert én még a mai napig tudok miatta sírni hogy 1 másodpercre mutatták meg annyit mondtak hogy itt a fia mire odafordultam már csak a hosszú köldökzsinórt láttam ami utánuk lobogott kb. Lehetőséget nem adtak arra sem hogy megpusziljam megfoghassam vagy bármi. Engem nem érdekelt volna ha pin.tól pics.ig szakadok vagy nem élvezem a szexet többé csak megszülhettem volna őt inkább. Nagyon rossz érzés hogy elvettek tőlem valamit amit át kellett volna élnem én ezt teljesen így érzem! A fájdalom maga az vele jár a szüléssel ezt tudtam mikor terhes lettem elviseltem volna. Bármit adtam volna érte ha a szülést párommal együtt tudjuk végig csinálni, ha látja őt kibújni szar érzés hogy nem így alakult és nem lehetett velem. Utána a Fiamat sem kaptam meg. kötelező 6 órát töltöttem az örzőben kikötve úgy remegtem egész testemben, a homok párna lecsúszott a hasamról a gyomromra aminek következtében a bőr nem huzodott vissza, és utánna is elméletileg csak akkor láthattam volna a fiam amikor még aludtam délelött lezuhanyoztam katétert kivetettem rendbe tettem magam és a szülésznőnél jelentkezek vérnyomás mérés stb.. és Ő majd eldönti ez volt az a pont ahol kiborultam ordítottam hogy döntesz Te ám a qrva anyádról és elindultam hogy kivetetem a katétert a felállásnál a fele vérem el is ment rögtön nem kötekedtek hozták a fiamat csak ne ugráljak. Szombaton volt a műtétem rá következő pénteken vették ki a varratokat, varras volt még a heg. leragasztották szerdáig nem érhette volna víz hétfőn már fürödtem. Vérezni csak 1 hétig véreztem mert jól kitakarítottak azóta csak kicsit színesebb folyásom van. Kímélni kell fél évig és 2-3 évig nem vállalhatsz még egy gyereket mert könnyebb elvetélni egy keresztbe vágott méhhel azon kívűl nem igazán hagyják a második gyereknél a természetes szülést utánna hanem programozott császár. Ha esélyed van rá szüld meg természetesen mert ahogy kivbeszem a kérdésedből még csak vacilálsz hogy mi legyen, nekem nagyon fáj hogy nem "harcolhattam" meg az ő születéséért. Te tudod de én vállalnám ezerszer inkább a fájdalmat ha szülhettem volna természetesen (persze ha nem lett volna ennyi komplikáció) mert akárhonnan vesszük is de az élet legnagyobb csodájából maradtam ki és míg élek sajnálom hogy nem tudom meg milyen érzés szülni mert a császár az nem szülés és eddig is hülyének néztem azt aki azt mondta hogy császárral szült. miről beszélsz anyukám Te nem szültél ez nem szülés. Annyira lenéztem a sok programozott császárost hogy a gyereket akarja de csak részletekben mert a fájdalom az nem kell köszi hogy jött a büntetésem és engem is a műtőbe tóltak.

13:59!

előtted válaszoló vagyok. Engem is ugyanígy gyötört a bűntudat, amiért nem sikerült megszülnöm őt. De! Mindeig az legyen az eszedben, hogy így egészséges lett és Te mindent megtettél. Vannak anyukák, akik nagyon császárt akarnak és vannak, akik mint Te vagy én bűntudatot éreznek emiatt. nekem majdnem fél év kellett, hogy elfogadjam, hogy így történt és többször bocsánatot kértem emiatt a fiamtól. De hidd el nem leszel ettől kevesebb vagy rosszabb anya és a gyermeked sem szenved emiatt hiányt semmiben!!!!

Bocs az off-ért.