Miért vált ki indulatokat a császáros szülés?

Szia! Én anno választhattam az első gyermekemnél, hogy hogyan szeretnék szülni. Úgy volt, hogy másnap indítanak,mert már a 41.héten voltunk, és előző este csináltak egy UH-ot. A doki azt mondta, hogy nagy a baba, minimum 4kg-os, és ilyen esetben ő mindenkinek felajánlja. Azért volt ez meglepő,mert előtte nem sokkal a fődoki azt mondta, mindenképp sima szülésre készüljek, nem olyan nagy az a baba. Fogadott dokim nem volt, az volt mellém kijelölve, aki ultrahangozott. Császárt választottam, másnap megvolt a műtét, és mindenki azt mondta, jól döntöttem,mert 4850gr lett a kicsi. Nem tudtam volna megszülni. Így lett a 2.picim is császár, ugyanezen okból, ő 4100gr volt. Innentől egyenesen arányos, hogy a 3. is császárral lett.

Sokan elítélik a dolgot, mert a női test a gyermekszülésre van kitalálva, és úgy gondolják, ezt nem szabad megbolygatni.

Néha viszont muszáj.

A szobatársam viszont 4kg-os gyermeknek adott életet simán.

Sok orvos is inkább azt javasolja a nőknek, hogy császárral szüljenek. Nem az anyukák miatt, hanem mert így neki max. 1 órát kell a műtőben tölteni, és ugyanannyit kap érte, mintha 12-24órán át ott lett volna.

Úgy gondolom, ha életmentő beavatkozás miatt vagy más egészségügyi probléma miatt kell császározni, az teljesen érhető, nincs benne semmi elítélendő, főleg ha 2 ember életét mentik meg egy császármetszéssel.

A másik véglet, mikor a nő fél a szüléstől, a fájdalomtól és van annyi pénze, hogy császárt kérjen. Ha semmi sem indokolja a császárt, de a nő mégis azt kér, na az már valahol elítélendő.

Dehogy 6 hét a szenvedés.

Én császárt kértem (direkt olyan fogadott orvost kerestem,aki vállalja ha kérem),39.héten meg is császározott,ébren voltam,párom benn volt,kora reggel műtöttek,este már felálltam,akkor nagyon fájt,másnap már ne annyira,haza 4 nap után már simán menem,csak húzódott.Katétert sem kaptam.

Van különbség a sima kórházi császár között és a programozott császár között.

Utóbbinál jobban figyelnek a kényelemre.

Nekem sürgősségi császárom volt. Túlhordás miatt indítottak, minden rendben ment, szépen tágultam, de mikor már órák óta "nyomó" fájásaim voltak és semmit nem halad a babám, mert mint kiderült rosszul fordult be a szülőcsatornába és elakadt, vittek a műtőbe, ahol végül altatásos császárral de megszületett. Így bár "végig szenvedtem" a természetes szülést, pont a katarzis maradt el.

Ám pár generációval ezelőtt mindketten ott haltunk volna meg. Persze ez is "természetes kiválasztódás", de annyira nem vigasztal a dolog. Ez a császár legfőbb indoka.

Az első néhány fájdalom után amúgy azt gondoltam, hogy jesszus, szedjék ki belőlem, ez kibírhatatlan, később, a komolyabb fájásokkor olyan transzban voltam, hogy nem is emlékszek rá. Okos az emberi szervezet, megoldja maga a fájások okozta stresszt, csak ezért nem kell félni a sima szüléstől és a császárt választani.

A császár után semmi bajom nem volt, tényleg sokat kell sétálni már az első napon, de nekem ez nem is volt olyan megerőltető. Azóta sincs semmi bajom, picit talán érzékeny a hasam alja, de azt csak akkor érzem, ha a babám pelenkázáskor odarúg :)

Ezzel a vegyes szülési tapasztalattal azt mondom, hogy

praktikus dolog a császár, tényleg egyszerűbb, kényelesebb, de a lelki oldalt tekintve szerintem a természetes szülés sokkal nagyobb hatással van az emberre és szebb élményt ad.