Császármetszés. Többször megkaptam a barátnőmtől, h én nem szültem, hanem kivették belőlem, mert császárra volt szükség. Miért gondolkodik így néhány ember, h a császárosok nem szülnek és nem szenvedne?

Az mondja ezt, aki még nem szült császárral.:)

Én is császármetszéssel szültem, most igazából a lényeg ugyanaz, megszületett egy baba. És bár a természetesen szülő anyukák a kitoláskor éreznek nagy fájdalmakat, én meg éreztem a vajúdás alatt szintén és a szülést követő 1 hétben, amit nem kívánok senkinek.

Egyébként az egész vajúdást ugyanúgy végigkínlódtam, mint bárki más, sőt még a tolófájásokig is eljutottam, amiket vissza kellett tartanom.

Szóval ne adj az ilyenekre, peregjen le rólad, a lényeg, hogy van egy (vagy több, ezt nem tudom) egészséges gyereked.:)

Engem nem érdekelnek az ilyen idióták.

Császármetszést kellett eszközölni nálam is, de azt a szenvedést, amit ez utána okozott, csak az ellenségemnek kívánom.

11 órán keresztül vajúdtam egyébként és kiderült, hogy azért nem tudott kibújni szegény, mert a köldökzsinór a derekán volt. Szóval végigmentem minden szenvedésen, és a műtét miatt még többön. Ráadásul seblázat kaptam. Szóval kinya.hatja a fenekem az ilyen rosszindulatú hülye nő. Már elnézést.

Nem akarlak megbántani, de tulajdonképpen van olyan helyet, amikor egy császárosra én is azt mondanám, hogy nem szült.

Itt volt az agyhalott anyuka, őt is császározták, nem szült. Vagy a programcsászárosok.

Nem tudom, picit bonyolult ez a dolog, mert a "szülés" fogalma alatt gyakorlatilag azt értjük, hogy van vajúdás, van a baba megszületése, és van a lepényi szak. Te valószínűleg vajúdtál, de a babád nem hüvelyen keresztül született, hanem kiműtötték belőled. Szóval szerintem ha csupán a tényeket nézzük orvosi szemszögből, vajúdtál, de nem szültél. De ha a dolog érzelmi hátterét nézem, életet adtál egy gyereknek, szóval szültél, így vagy úgy.

Én megszavaznám azt, hogy mindegyik tábornak igaza van, valamilyen szemszögből.

én is császárral szültem, sajnos. engem lelkiekben nagyon megviselt, hogy nem szülhettem meg természetes úton a fiamat. 9 hónapig készültem a szülésre, elképzeltem, milyen is lesz, jártam szülésfelkészítőre is. olyan befejezetlennek éreztem, mintha nem szültem volna gyereket. mert lényegében nem szültem, de valahol mégis, mivel van egy gyerekem, aki így vagy úgy, de világra jött.

sokan azt gondolják rólam is, hogy én nem szenvedtem, nem tudom mi a valódi szülés, pedig ha úgy nézzük, az enyém is valódi. tényleg nem tudom, milyen hüvelyi úton szülni, de szenvedtem, az biztos. vajúdtam, és a felépülés is sokáig tartott, plussz a lelkiek, amit már leírtam.

nem kell foglalkozni más véleményével!