Programozott császárosok, leírnátok, hogy hogy volt?

Reggel 7re kellett bemennem, fürdőköpenyre vetkőztem, első volt a beöntés (én ettől rettegtem) de még csak rossz érzés sem fogott el, a nővér nagyon kedves volt, pillanatok alatt megcsinálta, majd magamra hagyott és mondta, hogy az első után úgy fogom érezni, hogy kiürültem, de ne menjek ki, mert tuti még egyszer rá kell ülnöm a wc-re.Nagyon nagy megkönnyebbülés, úgyhogy ettől ne félj! 10 perc múlva jött vissza, papíroztunk, majd be kellett feküdnöm az egyik szobába (ide toltak a műtét után is, itt ébredtem fel, itt láttam először a kisfiamat, és a párom is itt volt bent végig). Majd megkaptam a katétert, na ez már kellemetlenebb, csípett is, de bírható volt, pár perc után már nem is éreztem, hogy ott van. Közben rám volt kötve az NST. Meg itt kaptam kanült a kézfejembe. Kb. ennyi, beszélgettünk a szülésznővel ki-be mászkált, párommal nagyon izgultunk... :-) Illetve én rettegtem az egésztől, mikor besétáltam a műtőbe már remegtem mint a kocsonya! Bent a széttárt kezemet lekötözték, hasamat meg lejjebb is bekenték fertőtlenítővel (nagyon csípett, mert előtte este borotváltam)Fejem fölött sürgés-forgás, aztán megjelent az arcom fölött az altató orvos, rám mosolygott és kérdezte, hogy szólíthat, mondtam, hogy Nikinek, majd rám tette az arcmaszkot, mondta, hogy számoljak el 3ig, és ekkor elaludtam! Ja, és közben már mindenhol letakartak, megjött a főorvos, ő állt a jobb oldalon és a nőgyógyászom a bal oldalon mellettem, kezében a szikével, pár mm-re a hasamtól! Ez a kép örökre megmarad :-)

Aztán a következő amire emlékszem, hogy sírok nagyon és a párom ül mellettem! (Így hatott rám az altatás) Majd párom kimegy és visszajön a kisfiúnkkal!:-) Tünemény volt, édesen aludt, leírhatatlan érzés volt megpillantani. Nem foghattam meg, ez nagyon rossz volt... de elég szar állapotba voltam, alig voltam magamnál, össze-vissza beszéltem! Az osztályra 4 óra múlva kerültem, addig megfigyeltek és aludtam! A szobában ébredés után nagy fájdalmaim voltak én nagyon nehezen viseltem a bent töltött 4 napot a tejem sem indult meg, csak az nap amikor kiengedtek! Tudnám még részletezni, de már így is elég hosszúra sikerült! :-) Amúgy mindenki máshogy éli meg a császározást, máshogy viseli az altatást (ha egyáltalán altatnak) és a felépülést is.

Minden jót neked hétfőre, sok boldogságot a picihez! Egy tanácsot szeretnék adni! A lehető leghamarabb kérd magadhoz a babát és tedd a cicidre! Még akkor is ha segítséggel tudod csak! Ha más nincs kérd a férjedet, hogy emelje oda! Nekem ez kimaradt és nagyon nagyon rossz, még most is...

reggel 8.30kor volt a műtét, én bentfekvő voltam, így hajnalban kezdtem borotválással, beöntéssel. a beöntés nem kellemetlen, sokan tartanak tőle :) majd 7 után megpróbálták bekötni az infúziót, nem jött össze, jól öszeszúrkűltak, így azt már a műtőben kaptam csak meg.

a műtőben először meg kellett innom egy kis gyomorvédőt, ez egy keserű valami, de kevés adag. aztán jött az érzéstelenítő, kicsit nehezen tudták beadni, nehéz hatalmas hassal összegörnyedni, na :)

ezután előkészítettek és elkezdték a műtétet, pár perc után bejöhetett a férjem. a kislányaink kb. 5 perc alatt kint voltak, ezután egy jó 30 perc volt még, amíg összerakta. semmit nem éreztem, csak hogy ide-oda taszigálnak, a férjemmel beszélgettem közben, természetesen el is volt takarva minden, így nem láttam.

folyamatosan kérdezték, hogy vagyok, mit érzek, egyszer pl. iszonyú álmosság jött rám, gondolom aztán adtak valamit és elmúlt 2 perc alatt.

két kanült raknak be az infúzió miatt, illetve kapsz egy katétert is, hála a jó égnek már az érzéstelenítés után, így nem érzed. én kaptam egy branült is, amin még a műtét után egy napig tudott távozni a vér, felgyülemlett víz stb. ilyet vagy kapsz, vagy nem, nekem nagyon ödémás volt a pocakom, meg hát ikreket szültem.

9.40 körül már az örzőben/intenzíven voltam, fontos, hogy NE emelgesd a fejed, van, hogy nem mondják el, de iszonyú fejfájástól kíméled meg magad, ha odafigyelsz erre. szóval egy jópár óra plafonbámulás jön ezután. ahol én voltam, ott 6 óra múlva állítanak fel, de addig is félóránként nézik a hasad és nyomkodják, ez a legrosszabb része, mert ugye az érzéstelenítő már elkezd kiemnni nagyon hamar.

nekem az első felállás nem volt borzasztó élmény, kellemes se, de mivel nagyon nem bírom a fájdalmat, borzasztóan féltem, hogy szörnyű lesz - nem volt. ez a hasnyomkodás sokkal, sokkal rosszabb. a legjobb, ha közben egyenletesen próbálsz lélegezni és relaxálsz. kb. fél perc az egész, de nekem ez sokat segített.

az örzőbe vigyél vagy hozass magadnak rengeteg folyadékot, ami NEM rostos. érdemes felkészíteni a hozzátartozókat már most, nagyon szomjas is leszel, és inni is kell. én napokig napi 7 litert megittam.

a műtét után 5 percre bejöhetett a férjem egyébként, jó volt, elmesélte, mi van a kicskkel stb.

a babákat amúgy este felviszik, legalább is itt (SOTE I.), szóval már este láthatod:) ha nem tudják odavinni, mert mondjuk meg kell figyelni, akkor is megnézheted, én is este hatkor már "rohantam" hozzájuk (értsd feltolt a férjem :D)

a műtét utánu első éjszaka hatalmasat aludtam, kaptunk egy kis fájdalomcsillapítót, amit amúgy ne legyél rest kérni, még akkor, amikor csak érzed, hogy lehet hpgy fájni fog.

másnap kerültem le a gyermekágyas osztályra és kaptam meg az egyik kislányomat.

ja, a kanül, branül, katéter. egyiket sem érzed kb., ahogy kiveszik, akkor sem, amikor bent vannak, nekem elhiheted, tényleg nagyon nem bírom a fájdalmat.

altatáról nem tudok írni, úgy tudom, az csak "baj" vagy komplikált terhesség esetén van.

felépülés: én két hét múlva mondtam azt, hogy na már egészen jól vagyok. menni tudtam és elláttam agyerekeket is, de felkelni iszonyú volt, az első napokban negyed órámba telt...

ha olyan kórházban szülsz, ADD BE a babát az első 1-2 éjszakára! itt nem lehetett és nagyon rossz volt, 24 órás műtéti sebbel egy percet nem tudtam pihheni.

összességében nem volt olyan rossz, mint gondoltam, a műtő kicsit ijesztő, nekem sokat számított, hogy ott volt a férjem és az orvos ismerős arca. a fájdalom utána akkor és ott rossz nagyon, de most 7 hete, hogy szültem, és már alig emlékszem rá :)

kitartás és kellemes babázást neked!