Le lehet adni szülés után a babát a nővérkéknek Székesfehérváron, vagy nem?

Nálunk éjszakára elvitték sajnos, nem Szf.i vagyok. 11-5ig nem volt velem. De napközben végig ott volt és ha aludt mindent el tudtam intézni gyorsan, ami szükséges volt, a szobatársaim őrködtek.

Szerintem várható, hogy szopi után úgy is alszik 1-2 órát, tehát ez nem jelenthet gondot.

Bocs, hogy nem a kérdésre vlaszoltam, de szerintem ez egy egyszerűen megoldható dolog.

Az, hogy éjjel fürdették, és tápszerrel etteték nem mondanám, hogy épp mindkettőnk érdeke volt :-S

Szerintem éjszakára nem marad kint nálad, de lehet hogy tévedek.

Bocs,hogy nem a kérdésre válaszolok, de így gondolom.A válaszok engem is érdekelnek...

Hát nem tudom....első babámat elvitték 4 óra hosszára szülés után, hogy tudjak pihenni. Bevallom, egy másodpercet sem aludtam. Utána végig velem volt, nekem ez volt megnyugtató.

A második babámat nem vitték el egy percre sem, szerencsére. Ha WC-be, fürödni mentünk, vigyáztunk egymás babájára a szülőtársakkal, igaz, azalatt a negyed óra alatt sose történt semmi.

Én elhiszem, hogy baba-mama érdeke. Nem tudnék én se úgy nyugodtan pihenni, hogy ki tudja hol és mit csinál a babám. Amikor vittem fülvizsgálatra, meg BCG-re, láttam, mi megy a megőrzőben. Neonlámpa alatt feküdtek szegény kis babák (volt köztük koraszülött, inkubátorban), az ablak nyitva, szellőzni (október), rádión szól a Danubius. Ha sír, ki nyugtatja meg, és hogyan? A szájába töm egy kis cukros teát, vagy tápszert, míg én önfeledten PIHENEK? Na, kösz, nem!

Első vagyok. Teljesen egyetértek az utolsóval. Nem akartam ugyan konkrétan leírni miért. Mindössze 6 órát nem volt nálam éjszaka, de lehallatszott, ahogy a picik üvltenek az emeleten, azt hittem felrohanok és lehozom onnan:-S

Nálunk lehet kérni a baba mama szobát, én abban voltam, de éjjel muszáj volt odaadni. A többiek meg 3 óránként látták, fél óra szopi, majd büfiztetés nélkül, a ciciről lerángatva vitték el az üvöltrő csecsemőket. Ez volna a baba mama érdeke? Vagy az, hogy egy bagós öregasszony nagy felháborodva bevigye gyerekem és rajta töltse ki a dühét? Na nem. Ha lenne rá lehetőségem ilyen kórházban szülnék, mint a SZf.i.

Én este 11kor kezdtem vajúdni, 4kor szültem és 7kor már lekértem a babát. Nem bírtam volna, hogy élete első óráit egyedül töltse, nélkülem. Igaz este 10re már hallucináltam a fáradtságtól, és aznap sem aludtam semmit, mert több nőt hoztak le a szobába éjjel, azonban még mindig jobb, mint nem vele lenni.

Az enyémet elvitték, egy éjszakára, mert nem volt még annyi tejem és nagyon üvöltött szegény, nem tudtam vele mit kezdeni (első gyerek volt) De este nyolctól éjfélig üvöltött. Mert azt "elfelejtették" mondani az okosok, hogy mivel bimbóvédővel szoptatok ezért abból dupla annyi ideig kell szoptatni, mert nehezebben szívja atejet, másnap rájöttem magamtól. És mit mondtak? Hát nem tudta? Mégis honnan tudtam volna. Reggel meg mikor visszahozta a nővér szó szerint ezt mondta: Bár azt mondhatnám anyuka jó gyerek volt a Botond de sajnos nem így van. És odafordult a szobatársam gyerekéhez: Remélem te nem fogsz bőgni, mert elegem van mára az síró kölykökből.

Mai napig sajnálom, hogy a császár álatl akadályoztatva, nem keltem fel és rúgtam fel. De többet én feléjük sem vittem a gyereket.

A msáodik egy teljes napig nam szopott, már azt javasolta az egyik okos, hogy vegyek neki cumit hátha meghozza aszopási ingerét. Este nyolckor a váltás nővér, ártatlanul: hát nem szívták le a gyomrát, tele van trutyival anyuka, jó hogy szopizik arra rá.

Na ezek után még annyit sem mentem feléjük, mikor szóltak méretni kell, megkérdeztem, miért ha nem akkor nem engedik haza? Azt mondták szó nincs erről. Ki se vittem.

Én annyit nem mondtam nekik viszlát.