Anyukák! Ti is féltetek a szüléstől?

Igen, én nagyon féltem.

Én rettegtem, és voltam olyan bolond, hogy a 9 hónap terhességem alatt végig ezen majrézzak. Amikor meg eljött az ideje, olyan gyorsan lement és szinte alig volt fájdalom, hogy sajnálom, hogy feleslegesen aggódtam a szülés miatt- Jó tanács: Ne foglalkozz a szüléssel amíg nem jön el az ideje. Élvezd a terhesség minden napját, és amikor eljön az idő, úgyis egyedi, teljesen más szülésed lesz mint bármelyikünknek. Nincs két egyforma szülés, mindenki másképp éli át. Ráérsz akkor félni.

Én nem féltem. Amikor a kórházban (túlhordás) elkezdett szivárogni a vizem, és feltettek NST-re, akkor olyan remegés jött rám, hogy szemmel látható volt. Aztán végiggondoltam, hogy ha félek, ha nem, ez a baba most már kijön onnan. :) El is múlt a remegés, és a félelem is.

Én nem, de jobb is volt így. A második szüléstől viszont félek, mert tudom mi vár rám...de azért annyira nem, hogy ne vállalnám be újra a terhességet :) Szeretnénk kistesót.

Én is forgattam magam, de így utólag - 2 héttel korábban beindították, és annyira nem számítottam az aznapi szülésre, hogy épp nem voltam a rettegés tetőpontján. A doki azt mondta, délutánra meg lesz a gyerek, én meg olyan sokkot kaptam, hogy mindent elfelejtettem, amiket előtte összeolvastam. Aztán mindegy volt, mit gondolok, ment a maga útján minden a burokrepesztés után.

Nem féltem, örömmel mentünk be aznap reggel a kórházba, indított szülésem volt burokrepesztéssel és oxitocinnal. Most várom a második lányomat, 7 hónapos vagyok, már kezdek félni mert tudom mi vár rám.

A szüléstől kimondottan nem féltem,tudtam,hogy fájdalommal jár,kinek,erősebb.kinek gyengébb. Én inkább a mellékes dolgoktól tartotta,pl:beöntés,gátmetszés.De a beöntés inkább már megváltás volt mire odakerültem(nagyon szorulásos voltam).Ne parázz előre.

Nem féltem, sőt nagyon vártam, kiváncsi voltam. Amikor ott voltam, nagyon rossz volt, de gyorsan elfelejtettem. A másodikat is vártam, mivel az elsőnél csak túlélni akartam, a másodiknál már átélni a születést. Úgy érzem, hogy sikerült (pedig közben nagyon bepánikoltam, mert elment a szívhang néhány pillanatra, mint kiderült nyakán volt a köldökzsinór). Elméletileg harmadik nem lesz, és nagyon sajnálom, hogy nem élhetem át még egyszer.

Nem mondanám, hogy féltem a terhesség alatt. Inkább kicsit izgultam, hogy minden rendben legyen. Kétszer mondanám, hogy féltem az egyik mikor NST után mondták, hogy na akkor kismama irány a szülőszoba. A másik amikor közölték, hogy akkor most gyorsan megcsászároznak, mert simán nem fog menni.

Én azóta félek mióta tudom hogy milyen. A második babámat várom, viszont a szülést egyáltalán nem! :) Komolyan elgondolkodtam a programozott császáron, csak mivel fizetni nem fogok érte...így a természetre bízom! Abban reménykedek, hogy a második szülés gyorsabb lesz (a statisztikák ezt mutatják)!