Leirnatok a szules jo elmenyeit? Es azt az erzest hogy mit ereztetek amikor elsoszor kezbe vettetek a babatokat eshogy mit ereztetek amikor hazavittetek?

Én császáros voltam csütörtökre voltam anno kiírva anno majd szerdán hirtelen történt valami és leesett a baba szivhangja pont nst n voltam láttam a nővér kétségbeesett arcát hogy hozta a tolókocsit üljek bele és sprintelve vitt be a szülőszoba -ra.Meglett a császár majd 12 órát voltam megfigyelésen úgy hogy nem is láttam a kisfiam. Már -alig vártam a reggelt ,hogy lássam.Egyszer csak megláttam egy hajas buksit a kiskocsiban amiben hozták.Akkor még mindig az ágyon feküdtem bekatéterezve csövekkel .De mikor oda rakták mellém el se hittem,hogy végre láthatom egészséges ésbtulvagyunk mindenen.Olyan boldog voltam ,hogy útánna pik pakk lábra állitottak a nővérek és be se adtam a csecsemősöknek annyi erőm volt gondozni szoptatni.Rengeteg erőt ad egy -picike baba :-)

Nekem elejetol a vegeig nagyon jo elmeny volt.8honapja szultem,de mar masnap nem tudtam viszaemlekezni a fajdalomra(max egy-ketto pillanat maradt meg) En is NST-re mentem,meg az utolso vizsgalatra,mondtak h maradjak.Beinditottak a szulest,mert tul keves volt a magzatviz mar.Nem tagultam elegge,kaptam oxitocint es beindultak az intenziv fajasok.Konkrtan 1perc fajas,1perc pihi.Biztam a dokiban es szulesznoben,nagyon aranyosak voltak.Vegig mellettem voltak,poenkodtak.Bar en teljesen befele fordultam es osszpontositottam.Az utolso oraban beultem a kadba,jo nagy kad meleg viz.Iszonyat jolesett.Ott mar nagyon intenziv fajasaim lettek megallas nelkul,amint kiszalltam mondtak h nyomjak.4nyomasra kint volt a fiam,kicsuszant,ramraktak...En akkor nem fogtam fel mi van,kimerult voltam csak ellattam a dolgom vele kapcsolatba es persze boldog voltam,h itt van es minden remekul zajlott.Nyonyorkodtem benne,aludni se birtam napokig...Amugy negy ora alatt szultem meg,este,csak a dokino es a szulesznono(csajos buli volt) volt bent,halk zene,solampa egett.Iszonu meghitt volt.Soem gondoltam volna,h ilyen szep elmeny lesz.Most ismet kisbabat varok,megis be vagyok rezelve :) Lehet,mert az elso olyan jo volt

Mikor szules utan rogton a hasamra raktak es ott sirt ez a voros szinu kisember, akkor ugy ereztem egesz eletemben ez az a pillanat amire azt tudom mondani, hogy a tokeletes boldogsag es elegedettseg pillanata. Egyszeruen szetaradt bennem a szeretet es oszinten szolva en el is sirtam magamat a boldogsagtol. Mikor utana kesobb a kezembe vehettem az is fantasztikus volt, hazavinni a korhazbol pedig szinten. Az hogy par napja meg apaval mentunk ketten a korhazba most pedig harman jovunk haza, nagyon furcsa volt nekem, de pozitiv ertelemben. Igazabol nekem a szules maga is allati jo elmeny volt, meg a tagulasi fajasokkal egyutt is az volt eletem legszebb elmenye, legboldogabb napja, hogy megszulhettem a fiamat. Barmelyik nap ujracsinalnam ha lehetne. Szamomra az, hogy anya lehetek a legnagyobb siker.

Beavatkozás-mentes álomszülésem volt. Amikor rám tették , igencsak meglepődtem. Tudtam, hogy gyerekem lesz, csak nem sejtettem :-) Első két nap csak nézegettem, szoptattam, de semmi különös, viszont a harmadik napon, mikorra a tej is belövellt,tomboltak a hormonok, jöttek az anyai ösztönök/érzések.....na onnantól izgalmas és csodás anyának lenni.

Elég hosszú szülésem volt és nehezen indultak be a fájások, ezért az első egy nap nem volt éppen pozitív. Befektettek az osztályra, mert a ctg alapján kis pici fájásaim voltak, egy nap alatt tágultam egy ujjnyit, úgyhogy azt mondták még nem szülök. Pár óra múlva mégis visszaballagtam a vajúdóba, hogy nézzenek már rám, mert bár nem érzem erősebbnek a fájásokat, de megnéztük a szobatársaimmal, és kétpercesek. Hoppá, már négy ujjnyira tágultam. Már nem éreztem odalent fájdalmat, ez valószínűleg a hormonok miatt volt, mert oxitocin mellett fájdalomcsillapító hormonok is szabadulnak fel. Innen már tudtam, hogy nincs sok hátra. Ez sok erőt adott. A családom már úton volt. A szülésznő biztatott, hogy ügyes vagyok, jól veszem a levegőt. Bejött a dokinő is, burkot repesztettek, és lassan megérkezett a párom. Sajnálom, hogy nem lehetett ott végig a vajúdás alatt, de így is sokat jelentett. Ölelt, majdnem eltörtem a kezét fájások alatt, ő is biztatott. Néha megnézték, hol tart a tágulás, szívhangot ellenőriztek. Tudtam, hogy a négyről öt ujjnyira tágulás a legfájdalmasabb az egész szülésben. Ez lebegett a szemem előtt. Mindjárt nyomok. Mindjárt jobb lesz. Kérdezték, hogy fájásszünetben is érzem-e a nyomási ingert. Mondtam, hogy igen. Megnézte a dokinő, hogy mennyire tágultam ki. Betűrte a méhszájam a baba feje köré, hogy ne sérüljön, és nyomhattam. Olyan volt, mint elmerülni egy medencében. A hallásom betompult, és nyomtam-nyomtam-nyomtam. Nem éreztem, hogy fogyna a levegőm. Körülöttem mindenki meglepődött, hogy jézusom, még mindig bírja szusszal :D aztán gyors levegőcsere, és nyomtam tovább. Mondták, hogy milliméterről-milliméterre jön. A párom a fejemnél volt, és mondta, hogy ügyes vagyok. A kitolás felénél elkezdtek ritkulni és gyengülni a fájások, ezért oxit kaptam. Gátmetszés is volt, de nem fájt. Csak a vérfolyamot éreztem. Úgy voltam vele a hosszú vajúdás után, hogy most már jöjjön ki gyorsan :D 20 perc körül mondták, hogy következő nyomásra kint lesz. Alig vártam. Amikor felsírt egyből felnéztem, de pont nem láttam semmit, csak a visszaesett hasam, amiben most már nem volt semmi. Furcsa látvány volt, de abban a pillanatban olyan rövidnek tűnt a terhesség, és most vége lett. Túl vagyunk rajta, megcsináltuk, jól van! Bár lányom született, de olyan kisfiús volt :D senkire sem hasonlított. És icipici volt. Egy pici ember. Sosem felejtem el, hogy milyen érzés volt a kis meleg, mázas teste a mellkasomon. Remegtem, de minden porcikám. Kimerültem, és hát tele voltam adrenalinnal. Amíg összevarrtak beszélgettem a babámmal. Utána átfektettek egy ágyra a vajúdóban. Szopizott a baba, ott volt a párom, sőt, még a szüleimet is beengedték, mivel én szültem aznap egyedül. Éjjel feküdtem az ágyban, és csak mosolyogtam. Másfél nap után fájások nélkül végre. Pocak nélkül. Megcsináltuk. Reggel lezuhanyoztam, és elhoztam a babámat a megőrzőből. Nézegettem, olyan volt a püffedt arcával, mint egy kis majmocska :) Lassan jött nálam az anyaság érzése, talán hónapok alatt. De emiatt sosem aggódtam, tudtam, hogy ez is normális. Ez már lassan egy éve történt, de örökre emlékezni fogok rá. Nagyon vágyom rá, hogy megint átéljem, csak már kicsit tudatosabban. De ez még évek kérdése :)

Császároztak, altattak. 2 órával később keltem fel, a legelső gondolatom az volt, hogy adjanak fájdalomcsillapítót, a gyerek eszembe sem jutott. Pár órával később kihozták, még poénkodtam is a férjemmel, hogy ő megismerné a kislányunkat, viszont nekem bármelyiket ideadhatnák, úgysem tudnám. :) A bent töltött napok az ismerkedésről szóltak, és az alvásról. Anyai érzések, olyan "igazi anyai boldogság" most kezd előjönni 11 hónappal szülés után. Eddig kötelességtudat volt inkább. Most kezd a szívünkhöz nőni, ahogy nyílik az elméje és egyre jobban kommunikál. :)