Könnyedén tudtatok beszélni az orvosotokkal arról, hogy milyen szülést szeretnétek? Csak nekem ilyen nehéz ez?
válasza:Írd le és add át neki írásban.
Egyébként érdemes lenne egy pszichológus felkeresni, mert ha három év után is ilyen poszttraumás élményeid vannak, azt kezelni kell.
válasza: válasza:Én első körben nem az orvossal beszélném meg hanem a szülés leírásába mélyednék bele de nem a szulesi élményekbe sztorikba, hanem ahol normalisan le van irva pontrol pontra melyik szakaszban miken megy át a baba es anya egyaránt beleértve a fizikai es lelki folyamatokat egyaránt. Minden külön stadiumokra van bontva. Es voltaképp egy csodalatos természetes folyamat es együttműködes a babával a szervezettel es a termeszet törvenyeivel.
Ezt ha sikerül meglátnod es átérezned, valamint belső békét találni hogy a szülésben pont nem a szíjazás a lényeg, az lesz az igazi előrelépés
A magzat amugy minden félelmet szorongast àtvesz, pont ma hallottam a rádioban hogy akiket nem vàrnak felve el is bujnànak nem akarják magukat megmutatni, viszont aki erzi hogy nem is tudják még kicsoda, hanem csupán az élet jogán mennyire szeretik az a magzat lesz kesőbb egy önbizalommal teli kiegyensulyozott ember.
Ha megtalalom a szules leirasat a lelki folyamatok fuggvenyeben, linkelem
válasza:Én igen, de őszintén szólva, ez volt az egyik oka annak, hogy magánkórházat választottunk. Tudtam, milyen szülésélményt szeretnék (amennyiben ez lehetséges), és tudtam, hogy a férjem velünk akar lenni az első napokban, a kórházban is. És tiszteletet akartam, és azt, hogy a mi akaratunk is számítson.
Szerencsére mi találtunk ehhez illő helyet és egy remek orvost is, így életem legmeghatározóbb élménye lett a császárom és nagyon pozitív volt minden, a kórházi napok is.
Szerintem is írd le, írj szülési tervet és azt add oda a dokidnak, legyen nálad is egy példány és beszéljétek át egyszer.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Sokat olvastam a szülésről, tudom a folyamatát, milyen hormonok működnek, mi hogyan történik, hogyan fejlődött Magyarországon a szülészet stb. Olvastam a háborítatlan szülésről is könyveket, ezekkel a dolgokkal tisztában vagyok. De ahol lakok itt nincs ikeás szoba, kád, félhomály stb, hanem elég durva protokoll (megrekedt az általános gyakorlat valahol a 90-es években). Ha simán besétáltam volna, akkor még rosszabbul jártam volna, így is az orvosomon múlt, hogy nem alakultak még rosszabban a dolgok. Amit pl szeretnék elkerülni az az ügyeletes orvos. Akihez most kerültem, az egy barbár volt. Kézzel tágított, gúnyolódott rajtam, és nem hitte el, hogy szülök, nem hívta az orvosomat időben. 3 óráig egy sima kórteremben vajúdhattam háborítatlanul, annyira háborítatlanul, hogy hiába kértem, hogy nézzenek rám, nem voltak hajlandóak még csak szívhangot sem hallgatni, hogy minden rendben van, nem esett-e előre a köldökzsinór a magzatvíz kizúdulásával stb.
Sokat morfondíroztunk egyébként a pszichológuson is a férjemmel, de nem érzem megoldásnak. Attól, hogy elmondom neki (ha egyáltalán el tudnám mondani), hogy mi történt és mit szeretnék, attól még az orvosom nem fog róla tudni, és ugyanabba a helyzetbe kerülök mint ezelőtt. Az orvosom meg sajnos nem gondolatolvasó, hogy kitalálja, hogy mit szeretnék, mit nem szeretnék.
És nekem pl nagyon fontos mozzanat, hogy ne legyen szíj és kengyel a kitolásnál. Gyűlölöm, szörnyű emlékeket ébreszt bennem, egyszerűen lever a víz tőle, ezen nem változtat semmi. Pszichológus hogyan tudna ezen segíteni? Sokat gondolkodtunk rajta a férjemmel, de nem tudom elképzelni, hogy ebben hogyan tudna segíteni. Nem érzem azt, hogy erről tudnék beszélni idegennel. A férjemen és az orvosomon kívül más nem is tudja, hogy milyen szörnyű emlék maradt a szülés nekem, barátnőknek sem mondtam el, szégyellem.
válasza:Addig is találtam hasonlót, olvasd el :)
Amíg nem vagy rendben a sajat gondolataiddal sem, mit varunk egy orvostol..?
válasza: válasza:Ezen csak a pszichológus, sőt a te esetedben inkább a pszichiáter tud segíteni és nem gyógyszerrel, hanem terápiával. Nem is értem, hogy miért utasítod el ezt a lehetőséget és miért a nődokival beszélgetsz erről, akinek nem ez a szakmája, ő nem fogja tudni, hogy hogyan tudsz feldolgozni valamit, ami számodra kellemetlen volt. Mert oké, értem én, hogy neked az durva, hogy kengyel, meg szíj, de az is eszembe jutott, hogy nekem ez egy jobb verzió lenne, mint ha kitolásnál szájba rúgnám az orvost. Amik történtek veled a szülésnél, annak feltehetően mind oka volt és nem ellened irányult. A gond csak az, hogy ha ezt fel is fogod, máshogyan maradt meg az emlékezetedben és itt tud segíteni a pszichiáter, ha jó szakember. Illetve egy másik dolog a határozottság, ha nem akarod a kézzel tágítást, megmondod és kész, ezt is meg kell tanulni egyszer. Gondolom nagyon fiatal lehetsz, ha nem ment ez a határozott döntéshozatal.
Egyéb lehetőség: másik nődokit választani és ahogyan itt is leírtad, megszabod a feltételeket, vagy előre kéred a császárt, nem biztos, hogy ehhez a nődokihoz kell ragaszkodnod.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!